Virágvasárnap a Körképen Parák László bősi esperes-plébánossal: „Jézus nyomot hagy maga után”

Nyitókép: szekelyhon.ro

Ezen a héten Parák László bősi esperes-plébánost kértük fel arra, hogy lelki táplálékot, erőforrást biztosítson mindazoknak, akiknek szükségük van rá ezekben az egyre nehezebben tűrt, embert próbáló napokban, a nagyböjti időben.  

A Neve: Az, aki Van

Az egyik zárt csoportban a Messengeren az egyik iskolás a következő néven jelentkezett be: Nevem Nincs. Furcsa volt megfigyelni, amikor minden bejegyzés után, amikor a tanár feladatot írt, az jelent meg: Nincs. A házi feladat felsorolása után az jelent meg: Nincs. Nem szörnyülködés miatt hangzik el a példa, nem is azért, hogy megrovásban kellene részesíteni az iskolást… Korunk elektronikus nyilvános fórumai lehetőséget nyújtanak, hogy zéró felelősséggel írjunk kommentet, jelentkezzünk be, vagy „vonuljunk be” a szociális hálókra. Természetesen hiba lenne, ha azt állítanánk, hogy nincsenek, vagy nem léteznek értékes hozzászólások, vagy gondolatok. Mindenki, aki „bevonul” és „láthatóvá teszi magát a világhálón valamilyen nyomot hagy maga után.

   

A történelem folyamán a hadvezérek és királyok vonultak be városokba, foglaltak el területeket. Jézus is bevonul Jeruzsálembe, és ez a bevonulás szintén „nyomot hagy”. A Hozsannát,  Éljen-t! – kiáltó nép köszönti Jézus érkezését, kész levetni ruháját, leteríteni az Úr előtt, mások ágakat törnek a fákról és ujjongva köszöntik az érkező Jézust. „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8).

Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe. Jézus esete mégis más, mint a többiek esete, akik dicsőségesen bevonulnak… Pilinszky János azt mondja: Az igazi, a tulajdonképpeni “megdicsőülés” még hátra van. Urunk kínszenvedésének történetét hallgatva tapasztaljuk a költő szavainak valóságát. Az ő megdicsőülése még hátra van. A főpapok és a farizeusok a készületnap elmúltával összegyűltek, hogy megbeszéljék Jézus őrzésének módját, egyikük emlékezett, hogy Jézus mondta: Harmadnapra feltámadok. Bizonytalanság vette körül őket. A lepecsételt kő, a katonák, semmi nem segített, nem állhatott az Érkező útjába. Ő az menetelése, érkezése az övéihez közeledése, a megdicsőülés valóságával: Benedictus qui venit in nomine Domini!

XVI. Benedek pápa a könyvében írja: „Az Egyház a Szent Eucharisztiában úgy köszönti az Urat, mint aki most érkezik, és belép övéihez. Egyben úgy köszönti őt, mint aki mindig Eljövendő marad, és minket egészen jöveteléig elvezet. Zarándokként megyünk felé, zarándokként jön elénk, hogy részt adjon a keresztig és feltámadásig tartó „felmenetelében“, melynek végleges célja a mennyei Jeruzsálem, amely testének közösségében már a jelen világban is növekszik.“

Az, aki Van, Dávid fia, a várva várt Messiás, az Eljövendő belép a mi világunkba. Ez nemcsak virtuálisan történik, hanem valóságosan. Neki vállalni kell a küldetését, hiszen ezért jött közénk. Vállalni kell a mivoltát, hogy a kereszt áldozata teljes legyen. Jézus nyomot hagy maga után – felellőségteljesen vállalja létét a világunkban. Életével Életet ad mindannyiunknak: neked és nekem is!

Parák László

esperes-plébános