Csendes húsvét Losoncon

Városomban jártamban-keltemben, Losonc központjának terén (Köztársaság), a városi hivatal és a posta épülete közötti utcában (Nógrádi) észlelem, hogy a természet által irányított, megszokott rendben rügyeznek a fák. Nyílik az aranyeső, bontják szirmaikat az ültetett és nem ültetett virágok is.

A hangulat mégis más, nincs is ünnepi hangulat. Illetve valami mégis van, hiszen hatalmas színes tojások kerültek a fákra. Ugyan nem sok, de észrevehetően csillognak az ágak között. Egy kék-piros díszítést kapott tojás az YMCA és a városháza közötti, a Nógrádi utca közepén lévő parkba került.

   

Kis „nyomozás” után a tojások „fészekre” is rá lehet találni. A Köztársaság tér közepén, egy ugyancsak méretes kosárban. Az utóbbiak szerencsésebbek, nappal a Nap melengeti őket, éjszakára meg betakargatják, hogy meg ne fázzanak.

A mellette álló szép platánfa húsvéti öltözéket kapott. Tojásfa lett belőle. Öltözékét szalagok, festett díszek, tojások alkotják. Maga a szokás nálunk, Losoncon szokatlan. A világban  annyira nem ismeretlen. A karácsonyfához hasonlóan hagyomány a bokrok és a fák húsvéti tojásokkal való feldíszítése Németországban honosodott meg, s onnan terjedt a németek által lakott területeken. Majd számos más területre is eljutott, mint a Losoncra érkezők láthatják, Losoncra is. A tojás és a fa párosítása valószínűleg abból ered, hogy mindkettő az élet ősi szimbólumának tekinthető.

A fa magas, létra a közelben nincs, de aki az alsó gallyakat feléri, maga is elhelyezheti saját alkotásait.

A múltbéli húsvéti ünnepekre emlékezve ezúttal egy hangulatában majdnem azonos évet idézzünk fel. Amíg ma a vírus, akkor az I. világháború tragikus eseményei árnyalták az ünnep fényét. 1915-ben napra pontosan, április 4-én és 5-én volt a feltámadási ünnep két napja.

Az alábbi teljes terjedelmében olvasható, a Pesti Napló 1915. április 4-i számában megjelent írásból mai üzenetként is egy mondatot emelnénk ki.

„A fájdalom, a gyász, a szomorúság sem tart örökké, a kínban kiszáradt, a végtelen aggodalomban kopárrá lett szív is kihajtja újra az öröm, a szeretet, a boldogság színes virághajtásait.”

Húsvét. Szép a halál, a feltámadás jön utána; szép az elmúlás, a virághervadás, a lombhullás, az ősz, mert a száraz, kopárrá lett ág újra kihajt, mert eljön a tavasz. A fájdalom, a gyász, a szomorúság sem tart örökké, a kínban kiszáradt, a végtelen aggodalomban kopárrá lett szív is kihajtja újra az öröm, a szeretet, a boldogság színes virághajtásait. Nagypéntek után harmadnapra felvirrad húsvét vasárnapja, minden szomorúság és gyász elmúlásának hajnala. A Megváltó hideg teste csak három napig feküdt a súlyos, hideg kő alatt, a harmadik napon a sötét sírból feltámadt és felszállt az örök fényességbe, örök ragyogásba.

De annak a három napnak síri homályába nem világított be az elkövetkezendő égi fénynek egyetlen sugara sem, az a három nap sötét VQII és a halál borzalmával teljes. Az Isten-anya gyásza is csak akkor múlt el, mikor fia feltámadott és nem talált enyhülést előbb abban a gondolatban, hogy majd el fog jönni húsvét hajnala. A szenvedés éget, ha tudjuk is, hogy majd elmúlik, a fájdalom keserves, ha tudjuk is, hogy majd enyhülni fog, és az aggodalom azokért, akiket szeretünk és akik kilenc hónap óta állnak orosz puska csöve előtt, kínzó, ha hisszük is, a hit, a remény, a bizalom törhetetlen erejével, hogy majd hazajönnek — talán már nem is sokára. Az emberiség húsvétja még nem jött el, mikor majd fellélegzik a milliárdnyi apa, feleség és gyermek és vége lesz sok millió férfi nélkülözéseinek, szenvedéseinek.

Most, mikor a megfeszített Krisztus feltámadásának ünnepét ünnepeljük, mi még a szenvedések és fájdalmak sírjában fekve várjuk a Megváltó bíborfényes, dicsőséges húsvét hajnalát. Most még milliónyi anya könnye hull a nagy eszméért, nagy közösségeik elpusztult fiáért, még millió seb fáj, millió szívet tép a szenvedés. Majd behegednek a sebek, majd enyhül a fájdalom, de most még szomorú szívvel ünnepelünk húsvét ünnepén.

Húsvéti tojások (vers)

Mint minden ősöm,
Én is adok annak,
Ki jó ismerősöm,
Húsvéti piros tojásokat.
Hogy bonbonokkal, vagy anélkül,
Azzal nem törődöm sokat.
A fő, hogy tojás legyen
S pirosra festve jól; —
Nem úgy, ahogy adta az ól,
Fehéren,
Mert ezzel célom el nem érem.
5i tojást e szavakkal adom át:
„Fogadja tőlem e tárgyat,
Mint a háború szimbólumát . . .”
A magvas filozófiát
Az események belém ojták:
A háború olyan, mint a piros tojás;
Nem olyan színű, mint amilyennek tojták.

A lapszám közölte a különböző vallási közösségek különböző ünnepi napirendjét is (a rövidítések feloldása: Róm. Kat. – római katolikus, vas.-vasárnap. 5675 – a zsidó évszám, Nizan – Niszán a zsidó év aktuális 30 napos hónapja. Ennek része a Peszách, a felszabadulás nyolcnapos ünnepe., amely annak emlékét őrzi, hogy a zsidók a 210 éves egyiptomi rabság után kivonultak Egyiptomból).

„Vasárnap, április 4. — Róm. kat.: Húsvét vasárnap — Protestáns: Húsvét vas. — Görög-orosz: március 22. Húsvét vas. — Izraelita: (5675.) Nizan 20. — Nap kél reggel 5 óra 36 perckor, nyugszik este 6 óra 31 perckor — Hold kél éjjel 12 óra 5 perckor, nyugszik reggel 7 óra 22 perckor.”

Puntigán József