Ünnepelt a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya – megtartották a Csemadok kulturális ünnepélyt és szövetkezeti napot Bősön

Nyitókép: Laky Erzsébet

 

Egy délután a kultúra és az ünneplés jegyében.

 

A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya ünnepelni hívta tagjait és a kultúrakedvelőket Bősre. Augusztus 15-én, vasárnap tartották a 70. Csemadok kulturális ünnepélyt és szövetkezeti napot. Mindenki jól szórakozott.

 

 

A programok már délután koszorúzási ünnepséggel kezdődtek a Csemadok-háznál.

 

 

Ezt kultúrműsor követte az Amade parkban. A délután folyamán citeraszó járta át a helyet. Ekkor a gyermekek már vidám használták a fa körhintát, a régies figyelemfelkeltő játékokat és persze a pótolhatatlan légvárat.

 

 

A kultúrműsor terén idén is kitettek magukért a szervezők. Hiszen amellett, hogy nótázásra hívták a jelenlévőket, operettslágerek is elhangzottak, amit remek citeraszó előzött meg. A hangulatot a néptáncelőadás során a pörgős szoknyák fokozták.

 

 

Az eseményre ellátogattak a Csemadok nemeshodosi alapszervezetének képviselői – többek között Bugár Ildikó, illetve Győri Béla is -, de a Csemadok pozsonyeperjesi alapszervezetének képviselője Rigó Sándor is jelen volt. A Csemadok bősi alapszervezete szorgoskodott az esemény lebonyolításában, megszerzésében.

 

 

Természetesen nincs Csemadok-rendezvény a barátságos illésházi Csemadok-tagok nélkül. Nemcsak jó hangulatot biztosítanak, kedvesek és előszeretettel készítenek számtalan finomságot, hanem tartalmas beszélgetésre is nyitottak.

 

A jóságos Nagy Elvíra és kedves férje már messziről üdvözölnek minket. Sikerült megfejtenünk a nagy kérdést, miért is oly finomak az illésházaiak főztjei? A szeretetük miatt. Azzal fűszereznek.

 

 

A tombolahúzást íjászbemutató előzte meg. Az esemény zárásaként a Kormorán adott koncertet. Nagyon felemelő érzést nyújtott a tömegben feltűnő magyar zászló…

 

 

Augusztus 15-én is jó volt Bősön magyarnak lenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó és szöveg: Laky Erzsébet