Nyitókép: Pőcz Ibolya
A nemzeti gyásznapon az időjárás is szomorkás volt. Ennek ellenére Nagymagyaron is megemlékeztek az aradi vértanúkról.
A résztvevők a nagymagyari temetőbe vonultak, hogy Leszkay Károly honvédhadnagy sírjánál tisztelegjenek a hősök emléke előtt. Az emlékműsorban a helyi alapiskola tanulói színvonalas, megható zenés-verses műsort adtak.
Az aradi vértanúk kivégzésének 172. évfordulóján Bohák Enikő diák magyar népdalokat játszott furulyán.
Farkas László, az MKP nagymagyari alapszervezetének egykori elnöke emlékbeszédében a korabeli és a jelenlegi politikai helyzet között vont párhuzamot. Hangsúlyozta a magyarság összefogásának fontosságát és szükségességét. A szónok véleménye szerint ez a szabadságharc valódi üzenete a ma itt élő magyarok számára.
A helyi alapszervezet egykori elnöke a továbbiakban Leszkay Károlyról foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat. Leszkay Beregszászon élt és dolgozott, majd 1848 augusztusában tisztviselőként vonult be a Bereg-megyei honvédegylethez. Mészáros Lázár hadügyminisztertől hadnagyi rangot kapott a móri csatában szerzett érdemeiért.
1890 után költözött Nagymagyarra fiához, az itt papi hivatalát betöltő Leszkay Sándorhoz, aki Kossuth 1894. március 20-i halála után egy hónappal már csatlakozott a szoborállítási adománygyűjtéshez. Ezen információ kiemelése a felvidékiek emlékeztetése céljából volt fontos, hogy a nagymagyariak említett pénzadománya is segítette az Országház előtti szoborcsoport felállítását.
Pőcz Sára és Pőcz Anna korabeli idézetekkel gazdagították az eseményt. A hangulatban szívszorító, mégis buzdító volt a következő Juhász Gyula-gondolat:
„…Mintha trombiták harsognák
Nem veszett el a szabadság,
Az igazság ünnepel!
Lelkünk szélyeljár a légben,
Örök bíró él az égben,
Nem estünk hiába el!…”
idézték a diáklányok a fenti sorokat A hősök sírja című versből.
A megemlékezők tisztelegtek azok előtt, akik szabadságunkért hősi halált haltak. A történelmi megemlékezés végén a sírnál koszorút helyeztek el és mécsest gyújtottak. A szervezők nevében Pőcz Ibolya, a szervezet elnöke, míg az MKP helyi szervezetének képviseletében Rajcsányi József és Sztranyovszky Gábor koszorúztak, egyúttal fejét hajtva a hősök előtt.
Az eseményen a Himnusz is elhangzott.
Laky Erzsébet
Fotók: Pőcz Ibolya; Sztranyovszky Gábor
Megosztás:
Címkék: aradi vértanúk megemlékezés Nagymagyar
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Dr.Fikker János
2021. okt. 10. 09:02Fikker János: 1849 Október 6.-a Aradon, köd van! A dermedt hajnali csendben, fagyos a füveken a dér. Kínoszlopok,bitófák állnak, a Legvitézebb Tizenháromért... Aradon, köd van! Győzők agyában forr, a borgőzös gyűlölet,fél. Imák kerengnek, sóhajok szállnak, a Legvitézebb Tizenháromért... Aradon, köd van! Golyó süvít, roppan a fa. Elárvul, gyermek, nő, fivér. Kezdete van, a "Nemzeti Gyásznak", a Legvitézebb Tizenháromért... Aradon, köd van! Csonkig égett gyertyákra esőt szitál, az Őszi szél. Kisírja könnyét a világnak, a Legvitézebb Tizenháromért... Fikker János: Meghaltak Érted,Szent Szabadság. Emberként élni, úgy lehet, ha tisztelsz mást,és Istened. Békét akartak, semmi mást, csak jobb legyen már a világ... Ők, bátrak voltak, mártírok. Jeleznek, temetők,sírok, törött keresztek,kopjafák. Lelkük, az Égbe vissza szállt... Ott vannak rég, az Úr előtt. Álmaikat, őrzi a rög, amelyen élsz,és dolgozol. Emlékük, szívedig hatol...
Laky Erzsébet
2021. okt. 13. 14:56Kedves János. Mindig örömmel olvasom sorait. Köszönöm, hogy az október 6-i gondolatait megosztotta velünk...
A kommenteket lezártuk.