Karácsony az advent beteljesülése – Elek László nádszegi plébános adventi gondolatai

Nyitókép: oroscafe.hu

Az idei adventi várakozásra is rányomta bélyegét a koronavírus-járvány. Ennek ellenére törekedjünk arra, hogy otthonaink díszítésén kívül lelkileg is felkészüljünk a szeretet ünnepére. 

A Körkép.sk vasárnaponként plébánosok adventi gondolataival járul hozzá a váralkozáshoz. Ezúttal Elek László nádszegi plébános szavai teszik ünnepélyessé a készülődést. 

Karácsony az advent beteljesülése

   

Az emberi szív legmélyebb vágya a beteljesülés elérése. Álmaink, céljaink beteljesülése után vágyakozunk. Ezek között lehetnek rövid és hosszú távú vágyak. Az emberre jellemző, hogy miután megvalósul valamely álma, újabb vágyának beteljesülése után sóhajtozik, és ismét a várakozás időszakát éli át. Lehetnek olyan vágyak is, amelyek nemzedékről nemzedékre továbbadódnak, és nem tudjuk, mikor fognak beteljesülni.

Ilyen vágy volt az emberiség szívében a Messiás utáni vágy, amely különösen a választott nép gyermekeit lelkesítette évszázadokon keresztül. Végső vágyunk pedig az Isten ígéretének beteljesülése, ami a másvilági élettér megélése lesz.

Rövidesen, karácsonykor emlékezünk meg arról a csodálatos eseményről, amely által az Isten megvalósította ígéretét, melyet az ősszülőknek tett a bűnbeeséskor; vagyis, hogy Megváltót küld a világba, aki legyőzi a rosszat (Vö. Ter 3, 14–15). Ez volt az az ígéret, aminek beteljesülése vágyként égett a nemzedékek szívében, s ami a világtörténelem egy adott időpontjában valósággá lett. Ha az első karácsony eseményét vesszük alapul, a Messiás megszületése csak a legszűkebb családi kört érintette, és azt a néhány pásztort, akik éppen ott tartózkodtak a környéken.

Jézus születésének híre a választott nép gyermekei közül csupán Heródest foglalkoztatta komolyabban, de őt is csak a hatalomféltés ürügyén hozta ki sodrából Jézus Krisztus, a zsidók újszülött királyának világra jötte (Vö. Mt 2, 16). Voltak ugyan még mások is, akiket megmozdulásra késztetett a Gyermek megszületése, de őket elsősorban a tudomány foglalkoztatta a különleges üstökös vagy csillagállás megjelenése kapcsán (Mt 2, 1-12).

Azóta sok karácsony telt el, és valószínű, hogy még ennyi évszázad távlatából sem tudjuk igazán megérteni azt a legmélyebb isteni szeretetet, amivel a Teremtő lepte meg a teremtményt, az embert, amikor egyszülött Fiával ajándékozott meg bennünket. Talán nem is baj, hogy az evilági életben nem tudjuk értelmünkkel felfogni ezt a szeretet-megnyilvánulást. Mégis jó ünnepelni, mégis jó várni évről-évre karácsony ünnepét, mert az ünnepben egy kissé beteljesedik szívünk vágya.

Tudjuk, hogy ez még nem a teljes és végleges beteljesülés, hiszen az ünnep elmúltával elkezdődik az újabb várakozás időszaka a következő karácsonyra. S ebben a várakozásban benne érezhető egy titokzatos lelki vágy a beteljesedés után. Isten a világ teremtése óta „megvárakoztatta” az emberiséget a Messiás világba lépésével. Nem tudjuk mikor fog megtörténni az a beteljesülés, ami még várat magára.

Addig azonban van mit tennünk, hogy életvitelünk hozzáidomuljon annak a Messiásnak életviteléhez, akinek születésünnepét karácsonykor tartjuk. Isten ugyanis nem azért küldte Fiát a világba, hogy az embernek legyen miért elérzékenyülni, hanem azért, hogy „…benne lakjon az egész teljesség” (Kol 1,19). Ez pedig kemény helytállást igényel az ember részéről.

Mivel Isten tudja, hogy az érzelmek nagyban befolyásolják az igazi emberré válás folyamatát, ezért Fiának olyan világbajövetelt választott, ami az ember érzelemvilágát leghatékonyabban mozgatja meg: – s ez a születés egyedülálló mozzanata. Legyünk hálásak Istennek ezért az ajándékáért, és bátran égjen szívünkben a vágy a teljes beteljesülés után!

Engedtessék meg nekem, hogy egy gondolat erejéig visszatérjek fentebb lejegyzett mondatom aktualitását kiemelve. Jézus soha nem ígért könnyű, küzdelmek nélküli keresztény életet. Csupán Krisztusra tekintve, a krisztusi értékeket pld. az élet védelme, az egymás iránti felelősség tudata, a megértés és a szeretet által válhatunk méltóvá Isten ígéreteinek örökösévé és maradhatunk meg nagybetűs Embernek.

Minden kedves olvasónak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és békés, áldott új esztendőt kívánok!

Elek László, nádszegi plébános