Szentesti megálló – Molnár Tamás atya ünnepi gondolatai

Nyitókép: magnificant.ro

Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztora, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynökének ünnepi gondolatai.

Szentesti megálló

Szenteste. Milyen szép magyar kifejezés. Mennyire érzékelteti, hogy ez az este, mellyel belépünk karácsony éjszakájába, Jézus Krisztus születésének ünneplésébe, valóban különleges és más, mint a többi este az év során. Átérezzük, hogy ezeket az órákat, melyeket az adventi lelki készület időszaka előzött meg, különösképpen is megszenteli a nagybetűs Szentnek, Istennek a szeretete. A Mennyei Atya szeretetből küldte el megváltónkul Szent Fiát, s mi a nagybetűs Szeretet világrajöttét ünnepeljük karácsony szent ünnepén.

   

Többekkel beszélgetve kölcsönösen megállapítottuk, nagyon gyorsan eltelt az idei advent is. Mintha csak tegnap lett volna, hogy meggyújtottuk adventi koszorúnk első gyertyáját, ma pedig már a karácsonyfa fényei csillognak, az ünnepi asztalon ég a gyertya, sok családban a Betlehemi Békelángról meggyújtva. Aki a nyári hónapok élményeit párhuzamba hozta Fekete István közismert Tüskevár c. regényének történéseivel, a nyári táj, a vakáció nyújtotta szabadság, a napsütéses forróságba nyilalló nyári zápor és hasonló évszak-jellemzők hangulatával, az most, elenyésző hosszúságúnak tűnő szünet után már a Téli berek c. regényt olvasva elevenítheti fel Tutajos és Bütyök, na meg Matula bácsi vidéki kalandjait. S az ezúttal téli ruházatba öltöztetett természet szépségét felfedezők és élvezők nyomába szegődve örülhet saját életének aktuális évszakában a mindennapi lehetőségeknek. Merthogy van azokból bőven – még most, a különféle korlátozások közepette is –, s épp a túl nagy rohanás forgatagában nem szabad, hogy azok észrevételére képtelenek legyünk.

A régiekre gondolva úgy tűnik, sokkal lassabban telt az életük, mai távlatból tekintve hosszabbnak tűnik az általuk átélt év, vagy akár, ha csak saját gyerekkorunkat elevenítjük fel, az az érzésünk támad, akkor hosszabban telt az Úrjövet ideje, hosszabb időnek tűnt az adventi időszak, készülődésünk karácsonyra. Tudjuk, más világot élünk manapság. Egy felgyorsult világban találjuk magunkat. Mégis bennünk él az ünnep, a megállás és a töltekezés utáni vágy. Bennünk él az ünnep átélésének mély vágya. S mi igenis idén is karácsonyt szeretnénk ünnepelni, Jézus Krisztus születésnapját.

Betlehemmel, templomban (sajnos idén a korlátozások miatt ez ugyan nem mindenkinek adatik meg), családban, a Megváltó születését megéneklő, jól ismert karácsonyi énekeinkkel, saját népünk, nemzetünk, vidékünk karácsonyi néphagyományaival. De hogy az ünnep átélt ünnep legyen, fontos a jelenbe megérkeznünk, nem csak fizikailag, de lélekben is. Bár földi létünk az örökkévalóság felé tart, emberként itt és most a jelen az, amiben helyt kell állnunk.

Nem túlfeszítetten, nem a magunkban feltett, tökéletességet túlszárnyaló elvárasokkal, nem is mindenáron mindenkinek mindenben megfelelve, hanem örömmel és hálásan megélve az adott pillanatot, megköszönve Istennek, hogy megérnünk engedte az idei karácsonyt.

Az idő múlását nem állíthatjuk meg. A világ rohanását sem tudjuk mi magunk egyik napról a másikra megváltoztatni. A mai estén azonban ne rohanjunk, minden ügyes-bajos gondot, máskorra is halasztható munkát most egy időre félretéve álljunk meg a jászolnál, örüljünk az Ajándéknak. S tudjunk és merjünk örülni holnap, holnapután s majd évközben is.

Hisszük, hogy az igyekezetben nem vagyunk egyedül: az emberré lett Isten, Akinek születését ünnepeljük, azért váltott meg minket, hogy majd az idő nélküli világban szüntelenül boldogan ünnepelhessünk. Ő segít már most is, hogy a tiszta és békés szív valóban ünnepelhessen. Éljük át így karácsony áldást hozó ünnepét! Kegyelmekben gazdag karácsonyt, s majd Isten áldásával kísért 2022-es új esztendőt kívánok minden családnak, minden jószándékú embernek!

Molnár Tamás atya

Képek: a szerző archívuma