Fenes Iván a csallóközi városban: „Legyünk hát felelős magyarok!”

Nyitókép: Körkép.sk

A magyar szabadság egyetemes ünnepéről emlékeztek meg a csallóközi városban. A nemzeti ünnepen Fenes Iván polgármester, megyei képviselő, a Szövetség-Aliancia dunaszerdahelyi járási vezetője mondott beszédet.

Csallóköz-szerte lobogott a magyar zászló március 15-e alkalmából. Így volt ez Bősön is, ahol felvonták a piros-fehér-zöld színekben pompázó lobogókat…

   

Mindannyiunk szívét megdobogtatta az ünnepség, amelyet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendeztek. Elsőként Nagy Anikó, a Csemadok bősi szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket.

Fenes Iván beszédében rámutatott, hogy a közelmúltban sokminden történt velünk és körülöttünk. Mint mondta,

„számtalan baj és megannyi akadály ellenére is megvagyunk, járjuk a magunk csallóközi magyar zarándokútját.”

Kijelentette, hogy mindannyiuknak köszönhetően Bős város épül és fejlődik, anyagiakban pedig mindenképpen. De hogy a település lelkekben, erkölcsben, valamint békességben egyaránt gyarapodni tudjon, hitre, akaratra és testvéri összefogásra van szükségük. Fenes kiemelte, hogy

„ugyanarra a lélekre, amely 1848. március 15. napján utcára rendelte a forrongó lelkű magyar ifjakat. Hasonló elszántságra és tűzre! Mely elszánt tettekre változtatta a szívek nyugtalan kavargását.”

A polgármester rámutatott arra, hogy építeni, illetve küzdeni valamiért nehéz feladat. Ezzel szemben rombolni könnyű, sőt, az enyészethez sincs szükség cselekedetre. Ám alkotni sokkal keményebb feladat, ahogy fenntartani a rendet és haladni a jó felé szinte véget nem érő küldetés – halhatták a jelenlévők.

Fenes beszélt arról is, hogy az embereknek egyszerűen választaniuk kell, hogy vállalják-e a küzdelmet, vagy reménytelen keserűséggel, a minden hiábavaló érzésével feladják. Hangsúlyozta, hogy erre emlékeztet mindenkit a bősi egészségügyi központ falán látható emléktábla, illetve az arra járókra eső Tizenhármak tekintete is.

„Csak akkor lesz Bős olyan hely, amilyennek mi akarjuk, amilyennek megálmodtuk, ha mindezt tudatosítjuk és ehhez is tartjuk magunkat!”

– emlékeztette az ünneplő gyülekezetet a szónok.

A polgármester beszélt a tébolyodni látszó világról is (pl. járvány, a szomszédban dúló háború, menekülni kényszerülő ukránok, a mások szabadságát és életét elvenni akaró erőszakos szándék, stb.). A kialakult helyzetre való tekintettel kétféle megoldást fogalmazott meg:

• harcolni a végsőkig,
• vagy földönfutóként szétszéledni a világban.

Mindezt azzal fokozta, hogy kijelentette a szolgaságnak még ennél is van egy alattomosabb és veszedelmesebb formája, amely nem más, minthogy az, ami lopakodik, hazudik, valamint alantos szándékkal hízeleg. És ennél a kijelentésnél párhuzamot vont a manipuláló kommunikációs csatornákkal. Hangsúlyozta,

„elveszi a szülőföldet, s cserébe olyan gyümölcsöt kínál, mint a boltok polcain található csomagolt eper – szinte akkora mint egy alma, szemre kívánatos, ám íze nincs.”

„Minden magyar felelős minden magyarért”

A polgármester szólt arról is, hogy minden magyar felelős minden magyarért, – de minden egyes önző gesztusáért, a mások reményét való elrablásért, de azért is, ha a „testvérét” felemeli –, a néhai Szabó Dezsőt idézve. Mindennek tudatában biztatott mindenkit arra, hogy

„Legyünk hát felelős magyarok!”

Az ünnepség főhajtással és koszorúzással zárult a Turul szobornál.

Énekszó és tánc Bősön

Az ünnepi programsorozatban közreműködtek a Zöld Csillag Színtársulat tagjai, a Kék Duna Vegyeskar, Vida Gergely, Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László, az Aranykert néptánccsoport, de az Amade László Alapiskola diákjai, sőt, a Széchenyi István Cserkészcsapat is.

Laky Erzsébet