Procházka: van értelme

A helyzet mindig megismétlődik. A jobboldal a választások előtt darabjaira van hullva, megfárad, reménytelen. Eleve rossz. (…)

Egyszer fent, egyszer lent

Azon kívül, hogy ezek a szadomazochista rituálék egyre nevetségesebbek, nem is ülnek. 1994-et leszámítva, amikor a jobbközép oldal magát győzte le, és 2012-t, amikor saját hiúságuk győzte le őket, hozzátenném, jogosan, mindig viszonylag kiegyenlített volt a küzdelem. (…)

   

Nézzük a dolgokat siránkozás és önsajnálat nélkül. Az utolsó, amit a választók századszor is hallani akarnak, annak hangoztatása, hogy úgysincs értelme. Ha ezt elhitték volna 2010-ben, ma nem lenne például központi szerződéstár, ahol a szerződések nyilvánosságra tételével legalább a közpénzek egy részét sikerül megmenteni. Mint ahogy a sztrádaépítés is legalább a felével többe kerülne.

Van egy tervünk

Egyáltalán nem reménytelen a helyzet. Szeretnénk minél jobban megközelíteni a húsz százalékot, ezt a számot sorsolták ki nekünk a választásokon is. És ha a magyar, liberális, vagy protesztpártok szavazói is jól választanak, más politikai tömörülések is növekedhetnek. (…)

A kormányzat minden egyes demokráciában egy idő után kifárasztja a választóit, függetlenül attól, milyen eredményeket ér el. Öt év múlva a baloldal ugyanolyan helyzetben lehet, mint a mai ellenzék. Annál is inkább, mert az esélye, hogy a mai kormányfő még a következő választási ciklusban búcsút int az aktív politizálásnak, aránylag magas.

Pesszimizmus helyett reményt

Nincs idő a siránkozásra, most alkotni kell, mert van értelme és lesz értelme. Nem a jobboldal miatt, az csak eszköz ehhez. Az emberek miatt, akik saját igyekezetükkel a víz fölött tartják ezt az országot. Az ő érdekük védelme miatt, a fejlődésük érdekében. Ehhez viszont pesszimizmus helyett reményre van szükség. Múltunk is azt mondja, hogy képesek vagyunk rá.

Radoslav Procházka: Má to zmysel (Hospodárske noviny)