Épül, vagy nem épül új kórház Rimaszombatban? – Interjú

Sikerül megkötni az adásvételi szerződést a rimaszombati kórház egyik pavilonjának eladásáról Besztercebánya megye és a Penta között? Mit lehet tenni a térség egészségügyi ellátásának a javítása érdekében? Kellenek a reformok? Milyenek a tapasztalatai a jelenlegi megyei önkormányzat működéséről? Erről kérdeztük MUDr. Juhász Péter sebészt, osztályvezető főorvost, megyei képviselőt.

Főorvos úr, a közelmúltban szerkesztőségünk kérdéssel fordult a Marian Kotleba vezette megyéhez annak kapcsán, hogy mi lesz az üresen álló kórházi pavilon adásvételéről szóló szerződés sorsa. Azt válaszolták, hogy dolgoznak rajta, a szerződést az áprilisi közgyűlésig meg is szeretnék kötni. Ön hogy látja a helyzetet?

Besztercebánya megye önkormányzata 2016-ban jóváhagyta a rimaszombati kórház egy befejezetlenül álló pavilonjának az eladását a Penta részére. Sajnos, már a jóváhagyást is huzavona előzte meg a SMER többségű közgyűlés és Kotleba között. Most a szerződés megkötése van folyamatban, ám elhúzódik. Félek, hogy ez tudatos. Mi képviselők is benyújtottunk interpellációt az ügyben, áprilisban meglátjuk mi lesz.

    

Tudni kell, hogy a rimaszombati kórház valamennyi épületét a Penta bérli és működteti 2014 óta. A szóban forgó B pavilont az érvényes szerződés szerint uniós pénzekből kellett volna befejeznie az előző működtetőnek, aki a kórházat 2005 és 2014 között működtette. Sajnos, ez nem valósult meg, mert a tervdokumentáció egyszerűen eltűnt, az újak elkészíttetését pedig nem vállalta senki. A vonat elment.

Rossz rágondolni is, hogy az épületet eddig már kétszer építették át. 1990 óta 600 millió koronát fektettek bele, tragédia, hogy ez ebben az országban senkinek sem hiányzik. Az épület harmadát szó szerint szétlopták. De a kálvária még nincsen befejeződve, még most sem tudjuk, hogy mi lesz a szerződésben, és mikor kezdődhet a kórház építése.

Az új koncepció tervi alapszinten elkészültek. Az elképzelés az, hogy az épületből tulajdonképpen csak a csupasz falak maradnak, hozzáépül egy egyharmadnyi alapterületű rész. Ide lenne összevonva a sebészet, ideggyógyászat, rehabilitáció, belgyógyászat, aneszteziológia és a röntgen. Én ezt jó elképzelésnek tartom, esély van a kórházi ellátást zömmel egy helyen, modern módszerekkel és eszközökkel végezni.

A rimaszombati kórház sebészetéről a múltban nem sok jót lehetett hallani. Most viszont mintha változna a közmegítélése pozitív irányba. Mi ennek az oka?

Jó kérdés, széles kérdés. Kezdjük akkor sorban.

A privatizáció előtt volt itt egy jó gárda, mind ebből a régióból való. 2005-ben nyolc orvosból öt elment három hónap leforgása alatt. Elkezdődött a mélyrepülés, mindennel, ami ehhez tartozik, a katasztrofális ellátás, az emberek bizalmának az elvesztése.

Én is elmentem ekkor Magyarországra dolgozni. Szerencsémre a Salgótarjáni Megyei Kórházban nagyon sokat tanultam. A tapasztalataimat hazahoztam, és folyamatosan hasznosítom őket. Próbálom itt a rendszert úgy felépíteni, hogy az elvárásaim érvényesüljenek. Úgy érzem, ez sikerül is. Nem vagyunk rosszabb színvonalon, mint a többi járási kórház.

Természetesen nincs minden rendben. Sőt. Vannak komoly problémáink. Beszélnem kell arról is, hogy kevesen vagyunk. Hogy mi az oka? Ez nem egy „lukratív” vidék. Sok a mélyszegénységben élő ember, akik bizony az ingyenes kórházi ellátást nem sokra becsülik. Szomorú látni a viselkedésüket, főleg segélykor. Ezek a dolgok olyan igényeket rónak a személyzetre a betegellátás terén, ami máshol nincs.

Aki valami oknál fogva nem kötődik ide, az nem marad meg nálunk. Nagy a nyomás, csak a fanatikusak maradnak meg a rendszerben.

Jelenleg három ukrán orvosunk van. Elégedett vagyok velük, tanulják a nyelvet, taníthatók, alázatosak. A nővérek számával jelenleg nincs gondunk.

Az egészségügyi miniszter reformokat készít elő, de a közhangulat a sikerességet illetően elég kétkedő. Erről mi a véleménye?

A reformok nagyon kellenek. Ezt érezni az egészségügy minden szegmensében. Az egészségügy nincs megbecsülve, viszont ez így nem mehet. Sajnos, itt nálunk joga van mindenkinek, de kötelessége senkinek. Talán a piramist meg kellene fordítani, tudatosítanunk kell, hogy csak annyit vehetünk ki a rendszerből, amennyit beleteszünk. Nagy baj, amikor többet kap az, aki tudatosan nem tesz hozzá évtizedekig, mint az, aki egész életében tolta a szekeret.

Úgy gondolom, hogy a miniszter úrnak van mit változtatni. Meg kell oldani az alapvető kérdést, hogy az egészségügyi ellátás alapvető közjog-e, vagy a piac kérdése. Ma már tudjuk, hogy az igazság középen van. Nem irigylem Őt, de lépni kell.

A kórházi ellátás háromféle. Vannak a nagy állami kórházak, a megyéhez tartozó kórházak, amelyek nagyrészt privatizálva vannak, és vannak a helyi önkormányzatokhoz tartozó kis-kórházak. Nincs egységes rendszer. 15-20 évre kellene egy kidolgozott rendszer, aminek a keretei között mozoghatna mindenki a kórházi ellátásban.

A reformokról szólva meg kell említeni a helyi betegellátást, sürgősségi ellátást, körzeti betegellátást. Égetően fontos ide rendszert vinni. A közigazgatási reformokkal az egészségügy a megyei hatáskörbe került. Az előbb felsorolt tevékenység azonban azóta mind privatizálásra került. Ebből kifolyólag a megyének jogköre nincs, de áttekintése se.

Mindenütt csak a káosz. Az önkormányzatok kínlódnak úgy, ahogy tudnak, de tudatos koordináció nincs. Ezért szüntették meg a sürgősségi ellátást Feledben, és szüntethetik meg Nyústyán.

Mit kellene tenni?

Úgy gondolom, hogy a romló helyzettel párhuzamosan nagyon meg kellene, hogy nőjön az emberek igényessége. Olyan értelemben, hogy ne hagyják magukat, nyújtsák be az igényeiket az önkormányzatokon keresztül a kórház vezetése felé, de a megye vezetése felé is.

Ha így tesznek, nem történhet meg, hogy megszüntetnek – sokszor – alapvető ellátásokat. Rimaszombatban például megszűnt a szemészet és a gégészet, ez ügyletben Kassára vagy Besztercebányára kell utazni. Szólni kell, mert csak így történhet valami.

Megyei képviselőként hogyan jellemezné a közgyűlés, és a megye vezetésének a tevékenységét?

A megyén folyik a truccpolitika a többségi SMER képviselet, és Kotleba között, ez nem helyes. Mi, a magyar képviselet, két tűz között vagyunk, próbáljuk menteni, ami menthető. Próbáljuk menteni az iskoláinkat, a B pavilon körüli hercehurca is végeredményben ebből adódik. Azt nézzük, mi a jó az itteni embereknek. A mostani csapat súlya nem olyan, hogy nagy dolgokat tudjunk elérni, de ki tudunk védeni sok olyat, ami nagyon keservessé tudná tenni az életünket.

Hogy milyen lesz a jövőben a képviseletünk, azon fog múlni, hogy milyen lesz a nép választókedve. Az a tapasztalatom, hogy csak akkor tudunk valamit elérni, ha sokan vagyunk.

Mede Géza