Jusztin
  • HUF: 322.96
  • USD: 1.12
  • 19 °C
  • 26 °C
Belföld

Rossz irányba haladunk, váltani kell – Duray Miklós a Körképnek (Nagyinterjú)

Markáns véleményet ezúttal sem rejtette véka alá. Duray Miklóssal beszélgettünk

Nyitókép forrása: Körkép.sk/Király Zsolt

 

Bár évek óta visszavonult az aktív politizálástól, de továbbra is tevékeny, és a közéleti eseményeket is aktívan követi. Markáns véleményét ezúttal sem rejtette véka alá. Duray Miklóssal beszélgettünk.

 

Az interjúból kiderül:

  • Mi a véleménye a himnusztörvényről?
  • Kire szavazott az államfőválasztáson?
  • Lát esélyt az MKP és a Most-Híd összefogására?
  • Jó döntésnek tartotta Menyhárt visszalépését?
  • Mit gondol a pártütőkről és az ún. gazdasági lobbiról?
  • Hol látja a felvidéki magyar politizálás terén a magyar kormány szerepét?
  • Hol látja a hiányosságokat az MKP politizálásában?
  • Milyen irányt vehet a felvidéki magyar politika a  jövőben?

 

 

Mivel foglalkozik mostanában?

 

Érdemében nem azzal, amivel szeretnék. Tavaly (2018) május óta nem tudok igazán dolgozni…Túlságosan mélyen érintettek a körülöttem megtörtént halálesetek. Gyászérzelemben nehéz alkotni.

 

Egyébként a SzAKC (Szövetség a Közös Célokért) elnöke vagyok, amit még 2001-ben alapítottunk a Magyar Igazolványokkal összefüggő ügyek intézésére, de azóta sok egyéb, nemzetpolitikával összefüggő tevékenységet is folytatunk – sok nehézséggel megküszködve. Néhány évig egyetemeken is oktattam Sopronban, Győrött, Budapesten, öt éve a Nemzetstratégiai Kutatóintézet tanácsadója vagyok, már harmadik éve szervezünk egy konferencia sorozatot részben a kiegyezésről, részben pedig az 1918-as változásokról, ami a nemzetromlás folyamatának a felmérése.

 

És hát próbálok írni, csak nem nagyon megy, most az érzelmi fékek okán.

 

De azért ugye követi a belpolitikai eseményeket?

 

Igen, az interneten mindenképpen. Nyomtatott napisajtót nem olvasok, csak nagy ritkán, pillanatnyilag a televízióm is el van romolva, tehát egy jó ideje csak az interneten követem a közélet eseményeit.

 

Ha jellemeznie kellene azt, amit látunk, olvasunk, akkor milyen jelzőt használna erre?

 

Az biztos, hogy Szlovákia belpolitikai változás előtt áll. Ezt nagyon lehet érezni. Azt még nem lehet pontosan meghatározni, hogy ez a változás milyen irányú lesz, habár sejthető, de könnyen megtörténhet, hogy ha nem is lesznek előrehozott választások, noha szó van róla, a soron következő parlamenti választás egy nagyobb méretű kormányváltozást fog eredményezni. A mostani felmérések szerint a jelenlegi kormánypártoknak huszonöt képviselői helyük hiányozna a kormányalakításhoz szükséges legkisebb létszámhoz képest.

 

“Olyan a felszín, mintha hallgatna a mély” – Körkép.sk interjú Duray Miklóssal

 

Himnusztörvény

 

Visszafelé haladva időrendi sorrendben: itt volt ugye a himnusztörvény. Mit szól a körülötte levő botrányhoz?

 

Azokat az embereket MOSTanság nem értem, akik ezt bagatellizálni akarják, és be akarják magyarázni nekünk, az egyszerű, de a vájt fülű halandóknak is, hogy az állami jelképekről szóló törvény 2019. március 27.-ei módosítása nem tilt. Hogyan lehetnek ilyen arcátlanok? Elég csak elolvasni a szöveget, és abból teljesen egyértelmű, hogy tilt. És hiába mondja Bugár Béla, hogy nyugodtan lehet majd énekelni a himnuszt a focipályákon meg a templomokban, ez nem igaz. Nem az egyént, hanem az intézményt lehet majd büntetni, ha így marad a szöveg. Persze, ha nem lesz végrehajtási rendelete, akkor nem lesz akadálytalan az alkalmazása. Mert nem az éneklő embereket fogják megbüntetni, hanem a szervezőt. Meg fogják büntetni a DAC-ot, meg fogják büntetni a templomi közösséget, a gyülekezetet vagy az egyházat.

 

Ez a lehetőség sajnos benne van. A tragédia az, hogy a magyar nemzeti himnusz miatt került sor erre az egészen érthetetlen törvénymódosításra, ugyanis az állami jelképekről szóló törvények általában nem tiltásokat tartalmaznak, hanem szabályozást. Arról nem is beszélve, hogy más nemzetek vagy országok állami jelképeinek a használatáról sohasem az adott állam jelképeiről szóló jogszabályok szólnak, hanem azt többnyire diplomáciai protokollok tartalmazzák.. De ez nem azt jelenti, hogy nem lehetne pl. az ugandai himnuszt egy állam bármelyik településén, bármikor elénekelni.

 

Kilóg a lóláb ebből a törvénymódosításból, amit MOST sem vettek észre néhányan a magukat magyar nemzetiségűnek valló, MOSTani képviselökből.

 

Miről tanúskodik ez az egész folyamat, hogy itt egy koalíciós partner egy másik koalíciós partnerrel szemben benyújtott egy ilyet, és a magyarok, akiknek őrizniük kellene elvileg az érdeket, észre sem vették hónapokon keresztül…

 

…annyiban módosítanám a kérdését, hogy valószínűleg nem az egyik koalíciós partner a másikkal szemben nyújtotta be ezt a törvényt, noha ez sem kizárt. Tekintettel arra, hogy megszavazta a Most-Híd képviselői csoportja a törvényt, ez azt jelenti, hogy nem is érdekelte őket. Vagy pedig valamilyen politikai számításból szavazták meg. (szerk. megj. ezzel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az Ondrej Dostállal készült interjúnk záró szakaszát, ahol erről is beszél.) A Most-Híd-nál biztosak lehettek abban, hogy ha ezt megszavazzák és kiderül, abból az ő népszerűségüket csökkentő botrány fog kialakulni.

 

Mit gondol, várható, hogy sikerül megoldást találni a kérdésben?

 

Feltételezem, hogy az államfő nem írja alá a jogszabályt és visszaadja (a beszélgetés utáni harmadik napon az államfő az egész törvény átdolgozását javasolva adta vissza a parlamentnek a harmadik olvasatban elfogadott szöveget). Andrej Danko április 5-i nyilatkozatából feltételezem, hogy ebből volt egy koalíción belüli botrány is, sőt lehet, hogy diplomáciai botrány is kapcsolódott ehhez, mert úgy éreztem, mintha szívná a fogát.

 

Duray Miklós: Tudom, mit kellene Menyhártnak tennie

 

Államfőválasztás

 

Térjünk rá az államfőválasztásra. Volt választani az államfőválasztás 2. körében?

 

Voltam.

 

És az elsőben?

 

Az elsőben is. Akkor Bohumila Tauchmanovára szavaztam, aki az utolsó helyen végzett.

 

Jó döntésnek tartotta Menyhárt József visszalépését? Aki ugye azzal vágott neki, hogy rámutat a magyarság problémáira, hogy széles nyilvánosság előtt is megnyithat témákat. Ezzel szemben az első szlovák nyelvű tévéinterjú előtt inkább visszalépett.

 

Én nem léptem volna vissza az ő helyében. Lehet, hogy inkább nem is indultam volna, mert az ilyen fajta visszalépés szerintem taktikailag nem jó. A kampány során lehetősége lett volna népszerűsíteni az MKP-t szlovákul és magyarul is és ez nem történt meg. Mert nem az az érdekes, hogy hány százalékos a támogatottsága, hanem az, hogy van szereplési lehetősége. Egy parlamenten kívüli pártnak az ilyesmire ritkán adódik alkalma..

 

Láthattuk, hogy Bugár is alig érte el a három százalékot, igaz, hogy arra számított, hogy bejut a második fordulóba. Ha ő előre látja ezt a vereséget, szintén visszaléphetett volna, hogy ne érje őt ilyen gyalázat. Pontosítva: az elnökválasztás előtt három héttel Bugárnak több oka lett volna visszalépnie a jelöltségből, mint Menyhártnak, hiszen az utóbbi nulla pontról indult, az előbbi pedig egy győztes helyzetéből.

 

Ön szerint lehet úgy vezetni egy pártot, hogy a pártelnök nem beszél elfogadható szinten szlovákul?

 

Nem tudom, hogyan beszél szlovákul, én még nem hallottam őt szlovákul beszélni és néhányszor, amikor szerencsém volt vele beszélgetni, magyarul beszéltünk.

 

A közvélemény-kutatások egy ideje mindkét párt népszerűségének a csökkenését mutatják. Be is indultak bizonyos folyamatok, melyek az újraegyesítést tűzték ki zászlajukra. Önnek erről mi a véleménye?

 

Ha áttekintem az ez év áprilisi pártnépszerűségi felméréseket, akkor majdnem mindegyik pártnak csökkent a népszerűsége. A Čaputová pártja kivételével, amelynek megduplázódott. Egy picit emelkedett Kotleba pártjának és a KDH-nak a népszerűsége. A többi pártnak csökkent.

 

Lehet, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és összefügg közvetlenül az elnökválasztással, de a himnusz betiltása körüli botrány biztos, hogy a Most-Hídnak a népszerűségét tovább csökkentette. Kérdés, hogy ha egy hónap múlva, májusban, júniusban elvégzik a felmérést, akkor ez még érződni fog-e.

 

Nem is kell felmérés, másfél hónap múlva itt vannak az EP-választások.

 

Ott ez valószínűleg megmutatkozik. Inkább azt hiányolom, hogy a Magyar Közösség Pártja nem folytat erősebb és kiterjedtebb kampányt az uniós választásokkal kapcsolatban. Ha én lennék a kampánytanácsadó, akkor biztos azt mondanám, hogy az első és a második helyen levő személy együtt jelenjen meg a plakátokon, politikai reklámokban.

 

Azt vártam el, hogy az EP-választások előtti kampányban megjelenjen egy cél: az európai parlamentben tudjuk képviselni a régiónkat, tudjuk képviselni a felvidéki magyarokat, Szlovákiát, de tudjuk képviselni az egész magyar nemzetet. Nekem ez hiányzik ebből a kampányból. Ez a lényege az egésznek és mégsem erről beszélünk.

 

Térjünk még vissza az előbbi kérdésre, hogy a két párt közeledését szorgalmazó folyamatokról mi a véleménye?

 

Azzal egyetértek, hogy sokkal sikeresebben tudnánk venni egyes politikai akadályokat, hogy ha nem lennénk megosztva. Csakhogy, emlékezzünk vissza arra a helyzetre, állapotra, amikor 2007 áprilisában le lett váltva Bugár Béla.  Utána milyen helyzet alakult ki az MKP-ban? Talán az első meglepetés perceit leszámítva, amikor Bugár az elképzelhetetlent meghallotta, hogy 14 szavazattal alul maradt, és ezt követően azt mondta a nyilvánosság előtt, hogy kivonul a politikából, három nappal később már más véleményen volt.

 

Köréje sereglettek azok az MKP-s gazdasági érdekcsoportokat képviselő személyek, akik miatt 2006-ban nem kerülhettünk kormányba, mert más gazdasági érdekcsoportok képviselői eredményesebbek voltak Fico körletében. Bugár ezeknek a gazdasági magyaroknak a támogatásával lett 2009-ben pártütő.

 

A hangsúly ebben az esetben azon van, hogy főleg azoknak a segítségével alakította-e meg az új pártját, akik az MKP-nak az ún. gazdasági lobbijához tartoztak vagy a Fico gazdasági csoportjának a segítségével. Ennek egyik üzenete az is, hogy azoknak a támogatását élvezi-e, akik a valamikori FMK-ból (Független Magyar Kezdeményezés) jöttek be a pártegyesüléskor az MKP-ba vagy újabb gazdasági csoportok tartják-e életben a Most-Hidat. Ma már kimondhatjuk, hogy az FMK volt a kommunista rendszer legszarabb hagyománya, de hát az akkori magyarországi Szabad Demokraták Szövetsége és Fiatal Demokraták Szövetsége magyarországi partnereként. Hozzájuk képest, az 1949-ben, a kommunista párt elkötelezett magyarjait nemzeti szenteknek lehetne nyilvánítani.

 

A kérdés lényegére visszatérve, lehetséges lenne-e egy mostani pártegyesítés vagy egységteremtés? A MOST-HÍD-nak van egy szűk társadalmi alapja. Nem mindenki jelenti ezt, akik 2007-ben Bugárral elmentek az MKP-ből, de a régiek szinte mind onnan jöttek. Ha ezt tudatosítjuk, akkor nem olyan egyszerű a két pártnak az egyesítése, és nem is elsősorban amiatt, hogy a két pártnak a vezetését kellene lecserélni ahhoz, hogy egyesülhessenek. Elsősorban azoknak kellene elhagyni a közéleti pályát, akik elhagyták az MKP-t 2009-ben, ott kellene ritkítást végrehajtani. Mert ők a természetszerű egyesülésnek a kerékkötői. Nem a választópolgár, akik valamilyen személyre szóló szimpátiával rendelkeznek. Lehet, hogy azért szavaznak Bugár Bélára, mert még mindig emlékeznek arra, amikor ministránsfiú volt. Nekem többen mondták: azért szavaztam rá a köztársasági elnökválasztás első fordulójában, mert ő volt az egyetlen magyar (2019 áprilisa).

 

Viszont aki pártütő lett, azzal elég nehéz áthidalni az érzelmi és erkölcsi gátlásait azoknak az MKP-soknak, akik harminc éve kitartottak, függetlenül attól, hogy az MKDM-ből, Együttélésből vagy az FMK-ból jöttek-e. Ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi két vagy négy csapatot nem kellene-e összehozni.

 

 

Az egyik csapatnak az emblematikus figurája továbbra is maga Bugár Béla. Együtt lehet működni a fő pártütővel?

 

Ez a fő akadály, szerintem. Ha egyesülne a két párt, akkor el kellene dönteni, hogy ki lesz a pártelnök. Én el sem tudom képzelni, hogy Bugár erről lemondana, viszont nem tudom elképzelni azt sem, hogy a pártütő legyen az egyesülés vezére. Ez kezelhetetlen értékrendi válságot jelentene. Valószínűleg a visszalépéséhez ezzel egyenlő értékű kárpótlást kellene kapnia. A valamikori ministránsfiú, aki a perselypénzt is kezelte, tudja, hogy a pénz teszi az embert. Ő is csak a pénz révén vált emberré, egyébként szarként sem vették volna őt a képességei alapján.

 

És van ilyen ellenérték?

 

Nem tudom…

 

Berényi József javaslata, hogy Csemadok alapon kellene összeboronálni a két pártot. Bárdos Gyula vezetésével, akinek most talán a legnagyobb mozgástere van. Erről mit gondol?

 

Ez valószínűleg nem oktalan ötlet. Én is gondoltam ilyesmire, hogy a Csemadokon belüli kapcsolatok serkentőleg hathatnának egy egységes politikai erő létrehozására. De ez megfontolandó. Nem, mintha Bárdos Gyulát nem tartanám alkalmasnak arra, hogy egy pártegyesülést levezényeljen és elfoglalja az elnöki széket. Sőt, ebből a korosztályból talán ő az egyetlen, aki erre alkalmas, csak kérdés az, hogy ezt nem sínylené-e meg a Csemadok.

 

Mert azt tudatosítani kell, hogy egy olyan társadalmi szerveződés, mint a Csemadok, annyira beleívódott pártonkívüli szerveződésként a felvidéki magyarokba, hogy veszélyes lenne annak a jövőjét kockáztatni. Bár már nem olyan struktúra szerint működik, mint 1990 előtt, és felvette a civil szerveződéseknek az összes jegyét, de attól tartok, hogy nem biztos, hogy nem válna a Csemadok kárára, hogy ha a Csemadokot használnánk fel a politikai csoportok egyesítésére. Ez már 1990-ben is felvetődött, de egy-két hónap után letettünk róla.

 

Említette a gazdasági lobbit, említette az FMK-t. Két személy, volt FMK-s is megnyilvánult az elmúlt napokban épp a pártegyesítés kapcsán. Az egyik Világi Oszkár volt.

 

Világi Oszkárral már vagy 15 éve nem beszélgettem, nem tudom, hogy a gondolkodásmódja hogyan alakult át. Abban igaza van, hogy nehéz együttműködni olyan politikai erőkkel, amelyek megszavaznak egy ilyen törvénymódosítást, amire sor került 2019. március 27-én. Ezzel egyet értek vele. De az ő befolyása alatt állt a Bugár-féle MKP is 1998 után, amelynek sok tettével nem tudok egyetérteni. Ugyanakkor abból ő anyagi hasznot húzott… Most azért nem ért egyet a Most-Hidasok álláspontjával, mert ez nem keresztezi az ő gazdasági érdekeit, vagy pedig azért, mert talán keresztezi. De ezt döntse el a most hivatalban lévő magyarországi kormány, akinek embere Világi Oszkár. Csak emlékeztetni szeretnék: már régen nincs szó nemzetpolitikáról.

 

Ilyen alapon a Most-Híd is kizárható (akár a nemzetpolitikából is), melynek szinte a teljes politikai frakciója megszavazta a magyar himnusz éneklésének tiltását. Velük együtt lehet működni, akik trehány módon megszavazták és jelenleg nemzetárulónak tartja őket a magyarság?

 

Ha együtt lehetne ilyen emberekkel működni, akkor lehet, hogy 2010-ben nem hagyom ott a politikát.

 

A napokban az Új Szóban egy másik FMK-s, Zászlós Gábor is jegyzetet közölt, melyben szinte sürgeti az összefogást. Ezt hogyan értékeli?

 

Nézze, én Zászlós Gábort sosem kedveltem, és gyakorlatilag nem tudtam egyetérteni egyetlen nézetével sem. Pláne, amikor véletlenül kapcsolatba kerültünk. Tudok róla más információkat is, amik miatt még a jellemére vonatkoztatva is kérdéseket lehet feltenni – ezt nem részletezem, de a lévai ref. egyházhoz tartozó idősebbek ezt még tudhatják… Én azt javaslom mindenkinek, hogy Zászlós Gáborral ne foglalkozzon. És amivel ő foglalkozik, azzal biztosan ne foglalkozzunk.

 

Akkor mi lehet a megoldás?

 

Biztos, hogy vannak megoldások. Ha részt vennék a politikai életben, számtalan javaslatom lenne.  De ezek felvázolásával megvárnám az EP-választást. Mert az erőviszonyokban lehet, hogy ennek az eredménye más helyzetet fog teremteni. Várjuk ki. Majd május végén, júniusban kezdjünk el erről beszélni.

 

Duray Miklós Bugár Béláról: Soha nem bírtam őt

 

Magyar-magyar összefogás

 

Menyhárt szerint nyárig ki kell egyezni a Most-Híddal, különben baj lesz. Ön ezt hogy látja? Nincs már épp elég baj most is?

 

Kérdés, hogy mire helyezem a hangsúlyt. Baj lehet, vagy baj lesz, vagy ki kell egyezni velük. Ezt a két vagy három irányú megközelítést nem biztos, hogy azonos módon kell értelmezni. Mert baj lehet, valóban, többek között főleg akkor, ha az EP-választás nem úgy sikerül az MKP-nak, ahogy azt szeretnénk. És mi van akkor, ha elkezdene kialakulni egy társadalmi mozgás abba az irányba, hogy létrehozzunk egy politikai tetőszerkezetet.

 

Nem a pártokat egyesíteni, hanem valami olyat létrehozni, amibe a többiek beolvadnának. Ennek egy-két jelét már hallottam, főleg fiatalok részéről. Sem a Most-Híd, sem az MKP. Lehet, hogy az elméleti irány ezt diktálná. Mert valóban nehezen tudom elképzelni, hogy a Most-Híd és az MKP egyesüljön. Ismerve mind a kettőt, óriási sérüléseket okozna társadalmunk jelentős részében.

 

És nem is biztos, hogy a két párt támogatottsága összeadódna.

 

Biztos, hogy nem adódna össze. Lehet, hogy még kevesebb is lenne, mint 5 százalék.

 

Sokak szerint a nagy öregek távozásával olyan légüres tér alakult ki az MKP-ban, hogy intellektuális téren is teljesen kiszolgáltatottá tette a pártot. Ez a politikai szerencsevadászoknak is kedvez.

 

Ez nem új helyzet, hanem egy régóta erősödő folyamat. Ez már az  1990-es években is megvolt. Azok az ellentétek, amelyek a 90-es években nyilvánvalóvá váltak az FMK, az MKDM és az Együttélés között a pártegyesítés előtti időszakban, már akkor is így voltak olvashatók. Csakhogy ez nem akkor alakult ki. Már létezett az 1960-a években is, de fokozódott az 1970-e-80-as évek során. Mert túlsúlyba kerültek és nem is létszámilag elsősorban, hanem a külső támogatottság révén az egyéni és a kiscsoporti érdekek.

 

A szlovák politikai élet és az 1990-es évek második felében kialakuló magyarországi politikai hatalompolitikai koncepció részéről is olyan támogatottságot kapott egy itteni (szlovákiai magyar) csoport, amelynek alapján sejteni lehetett, hogy ezek olyan társadalmi és politikai pozíciókhoz fognak jutni, amivel le fogják rombolni a felvidéki magyarság közéleti értékrendjét. Ez 1998 és 2002 között be is következett a MOL és társainak vállalkozásai valamint az OTP szlovákiai érdekövezetének kialakításakor. És ez már 2002-ben mérhető volt. Arról nem is beszélve, hogy amikor 2001-ben elfogadtuk a szlovákiai alkotmánymódosítást, akkor micsoda botrány volt az MKP képviselői csoportjában a végső szavazás előtt. Engem személyesen megfenyegettek, hogy kinyírnak, hogy ha nem szavazom meg az alkotmányt.

 

A magyarok?

 

Igen. Nem az egész csoport mondta ezt, hanem egy-két ember. Akik később most-hidasok lettek.

 

Ez a folyamat azóta is tart…

 

Persze, ez nem most kezdődött. Csakhogy ebbe az irányba haladunk tovább, sajnos. És nem volt elegendő az, hogy otthagyják az MKP-t a Most-Híd megalakulásakor azok, akik a legtöbbet romboltak, hanem a pártszakadás után az MKP sem tudott magához térni. Nem tudott újítani. Ez az igazi baj.

 

Mint hogyha valami rettentően fékezte volna az MKP-t, is, hogy álljunk fel egy új értékrenddel. Emlékszem, mikor 2006 után, amikor a nagy Alapszabály módosítást végrehajtottuk, pontosan meg lett fogalmazva a bevezető szakaszában, hogyan kellene kihangsúlyozni a regionális párt jellegét az MKP-nak, és ezen belül hogyan kellene megfogalmazni azt, hogy az ott élő szlovákoknak is az érdekeit tudjuk képviselni. Hiába lett ez megfogalmazva, az MKP nem tudott ebbe az irányba váltani. Azután sem, hogy Bugárék elmentek.

 

Ön szerint ez lehetne a magyar politizálásnak az alapja és a jövője, hogy visszatérni a gyökerekhez?

 

A megtapasztalt jó irányt kellene visszahozni.

 

A jelenlegi MKP erre még képes?

 

Hát, azt én nem tudom, hogy képes-e, mert sajnos már a címemet is elveszítették.

 

Ezt hogy érti?

 

Amikor a jubileumi közgyűlés volt, akkor nem hívtak meg.

 

Ejj. Ezt nem is kommentáljuk…Szörnyű. Ez szörnyű. De Ön ugye ettől még nem fordított hátat a pártnak?

 

Nem. Én nem szoktam gyakorta változtatni az értékrendemet. Ez nem azt jelenti, hogy változatlan, de nem szoktam változtatni.

 

Duray Miklós: Az MKP politizálása nem volt elég sikeres

 

Záró kérdésként, mindezek alapján, ha még egy kicsit kifejtené, hogy mi a legvalószínűbb, hogyan látja Ön a felvidéki magyar politizálás jövőjét?

 

Erről beszélgetünk. Jelenleg rossz irányba halad, tehát váltani kell. Ha visszaemlékeznek mások is, hogy amikor én pártot alapítottam, akkor nem azért alapítottam pártot, mert ellenzéke akartam lenni az akkori kormányzatnak, hanem azért, mert képviselni akartam az akkori embereket, akiket megszólítottam.

 

Ezt akkor úgy neveztem: konstruktív ellenzéki vagyok. Egy-két esetben ugyan nem szavaztam meg a kormányzati javaslatokat, egyébként mindig megszavaztam, Nem egy tőről metszett ellenzéki vagyok, csak van saját véleményem. És ez nem ugyanaz, mint az ellenzékiség.

 

Hol látja a felvidéki magyar politizálásban az anyaországnak és a mindenkori magyar kormányzatnak a szerepét?

 

A nyelvhasználat okán csak annyit kívánok megjegyezni, hogy számunkra anyaország nincs, mert a történelmi országból nem bocsájtattunk ki, hanem kikaparva lettünk – ez nem az anyaság jellemzője. Magyarul: nem mi váltunk ki, hanem eltávolíttattunk

 

Az eltávolított nemzetrészek szempontjából a saját példámat hozom fel. Amikor pártelnök voltam 1990 – 1998 között, akkor Magyarországon mindig engem kérdeztek meg, hogy mit kellene tenni. És nem ők mondták meg, hogy mit tegyek. Még az államférfi, Antall József is így tette ezt.

 

Király Zsolt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 27 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Király Zsolt

Király Zsolt, 40 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Kövessen minket

Megosztás