A dunaszerdahelyi női kézilabdacsapat a bajnoki rájátszás fináléjában vitézkedik – Interjú Horváth Zoltánnal, a HC DAC Dunaszerdahely elnökével

Nyitókép: Lelkes Ernő

Dunaszerdahelyen  nemcsak a futball , hanem a kézilabda is sikersportágnak tekinthető. A HC DAC kézilabdás lányai a szlovák női kézilabda-bajnokság rájátszásának fináléjában játszanak. A klub vezetője Horváth Zoltán sebész orvos, a dunaszerdahelyi kórház volt igazgatója büszke a csapat sikereire.

Vele beszélgettünk kézilabdáról, a csapat utánpótlás neveléséről, jelenéről és jövőbeli terveiről.

Interjú.

   

Mit kell tudnunk a dunaszerdahelyi kézilabdásokról?

A dunaszerdahelyi kézilabdások egy igazi nagy családot alkotnak, rajongásig szeretik a kézilabdát, hajlandóak minden áldozatra, ami előbbre tudja vinni a szakmai fejlődésüket. A pályán nem ismernek lehetetlent és mindig mindent megtesznek a győzelemért. Természetesen a tanulmányi eredményeik fontosak számukra, nem hanyagolják el az aktív sporttevékenységük miatt.

Hányan kézilabdáznak Önöknél?

Klubunk Szlovákia egyik legnagyobb utánpótlásbázisa. Az előkészítő korosztálytól számítva a felnőtt női csapatig minden korosztállyal képviseltetve vagyunk a Szlovák Kézilabda-szövetség, illetve az egyes kerületi szövetségek által kiírt bajnokságban. Némely helyen 2 csapattal is. Így a klubban kézilabdázó lányok száma mintegy 250.

Mi jellemzi a kézilabdázókat?

Kézilabdázni csak azok tudnak, akik be tudják vállalni a kemény fizikai munkát és hajlandóak áldozni a sikerért. Szabadidőt, kényelmet, szórakozást háttérbe szorítva a kézilabdára összpontosítanak. Megfelelő akarati tényezőkkel rendelkeznek és céltudatosak, mint a sportolók döntő többsége. Mivel csapatsportról van szó, ezért magas közösségi elkötelezettségre is szükség van.

Milyen gyakran tartanak edzéseket?

Korosztálytól függően, heti 2-3 alkalommal. A fiatal felnövekvő – ifjúságiak naponta edzenek, a női csapat szintén naponta, illetve bizonyos napokon kétszer is.

A HC DAC Nagymihállyal jelenleg a bajnokság rájátszásának fináléjában játszik. Mi a véleménye a csapat eddigi eredményeiről?

Klubunk ötéves történelmében számtalan kimagasló eredmény született korosztálytól függetlenül. Nem volna sportszerű bárkit is kiemelni, mert mindenki maximálisan megdolgozott az eredményért. Az mindenki számára elfogadott, hogy egy klubon belül főleg a „nagyok” eredményeire figyelünk- természetesen, így van ez nálunk is.

A női csapat a média által kiemelt figyelmet kap a nyilvánosságtól, és ez így természetes. Többszörösen igaz ez az elmúlt időszakra, amikor csak a MOL Liga küzdelmei voltak engedélyezve. Az ott elért 3. hellyel, illetve a szlovák rájátszás döntőjébe való bejutással maximálisan elégedett vagyok.

Mennyire van hatással a koronavírus-járvány a csapatokra, a kézilabdára? 

A koronavírus-járvány átírta az életünket az elmúlt másfél évben. Sajnos  nincs ez másképpen a klubban sem. A női csapaton kívül senki nem edzett csoportosan, nem játszhatott mérkőzéseket, megszakadt a szívem az utánpótlásunkért. Ezért is örülök az elmúlt napok nyitásának, és az edzés, illetve versenynaptár újonnani megnyitásának a fiatalabb korosztályok számára is

Mi a tapasztalata az utánpótlással, mennyire akarnak kézilabdázni a fiatalok? 

Sajnos, a fiatalok egyre kényelmesebbek, így a sportolás is kezd nagyon háttérbe szorulni. Ezért is tölt el örömmel a  sportoló lányok számának növekedése a klubban, és az az elszántság, amit döntő többségükön lehet látni edzés és meccs közben.

Miért vállalt szerepet a dunaszerdahelyi kézilabda fellendítésében?

Dunaszerdahelyen mindig is aktív kézilabdás sportélet zajlott az elmúlt 40 évben – több-kevesebb sikerrel. Régebben a fiúk, manapság a lányok örvendeztetik meg a szurkolókat. Annyiban más a mai helyzet, hogy próbálunk szilárd alapokra épülő, szerethető, támogatható és minden szinten vállalható klubot építeni, ahol aktív munka folyik, és nagyon  fontos a rend és a fegyelem. Ezek harmóniája a hosszú távú hitelesség záloga.

Ön orvosként miért kezdett el foglalkozni a kézilabdával?

Köztudott, hogy csallóközaranyosi származású vagyok, ott töltöttem a gyermekéveimet. Kamaszként figyelemmel kísértem az aranyosi kézilabda  létrejöttét, így eléggé korán megfertőzött a kézilabdasport szeretete.  Az igazi rajongásom csak fokozódott Zsóka lányom által, aki Dunaszerdahelyen, Méhes Tibor tanító bácsi szárnyai alatt vált aktív játékossá. Később elkerült Budapestre a Fradi korosztályos csapatába és egészen a női NB I-ig, a Szpari női csapatáig. Elmondható, hogy igazi kézilabdás szülő voltam abban az időben – így rengeteg ifjúsági, felnőtt- és válogatottmérkőzést láttam élőben. Hát valahol itt kezdődött, és tart ez a mai napig is…

Gratulálunk lánya sikereihez. Mit gondol, hogyan válhatnak a kézilabdázók sikeressé?

A sikernek egy záloga van – a munka és az elvégzett munkában való hit.

Mik a céljaik, jövőbeli terveik a dunaszerdahelyi kézilabdával? 

A közös célokról szeretek beszélni elsősorban. Természetesen szeretném, ha Dunaszerdahely kitörölhetetlenül be tudná magát írni az európai kézilabdás térképbe, helyi és regionális jelleggel. Terveim között szerepel megszerettetni  a klubot úgy a szurkolókkal, mint a támogatókkal és főleg a játékosokkal, valamint a szűkebb régiónkban és szélesebb körben az itt élő emberekkel, hogy fenntartások nélkül érezzék  magukat részeseinek az elvégzett munkában, a mindennapokban és főleg a sikereinkben. Ez elsősorban a mindenek felett álló hitelességgel érhető csak el! Ezen dolgozunk nap mint nap.

Milyen tapasztalatai vannak a szlovákiai kézilabdával?  Mennyiben más, mint a magyarországi kézilabdasport?

A két ország kézilabdasportja nehezen összehasonlítható. Magyarországon óriási hagyományai vannak a kézilabdának, mondhatni, a nemzeti sportok egyike. Ebből is  fakad a két ország bajnokságai közötti különbség, illetve a két ország nemzeti válogatottjainak erőssége. A Szlovák Kézilabda-szövetség egyik nagy célja a nemzetközi mezőnyhöz való felzárkózás. Bízom benne, hogy a nálunk végzett munka is hozzájárul majd ezen törekvések céljainak eléréséhez.

Nincs túl nagy szívóereje az ottani sikereknek az itteni tehetségekre?

Nincs azzal semmi gond, ha a kimagaslóan tehetséges fiatal a hagyományaiban gazdagabb, sikeresebb és jobban rangsorolt klubokban szeretne játszani. A mi dolgunk az, hogy olyan szakmai munkát végezzünk a klubban, hogy a fejlődésük töretlen és magasívű legyen. Amennyiben a női csapatunkkal ki tudunk jutni a nemzetközi porondra, és ott  jobban helyt tudunk majd állni, akkor remélhetően a nagy klubok szívóereje is csökken majd.

Mivel lenne elégedett a szezon végén?

Aki ismeri a klub filozófiáját, az tudja, hogy az elmúlt években mindig hároméves ciklusban – eredményekben gondolkoztunk. Az idei évre tervezett szereplést a női csapat túlszárnyalta, tehát maximálisan elégedett vagyok. Az utánpótlás „tervezett” eredménylistája sajnos ebben az idényben üresen maradt. Ebben az évben a legnagyobb öröm akkor ér majd, amikor ismét edzésbe állhatnak a fiataljaink, és ifjúsági mérkőzések hangulata, varázsa tölti be a sportcsarnok mindennapjait az idény hátralevő részében.

Köszönjük a beszélgetést. Az eddig elért eredményekhez, sikerekhez gratulálunk. Minden jót kívánunk Önnek és a kézilabdacsapatnak is a jövőben a céljaik eléréséhez.

Köszönöm a lehetőséget. Jó egészséget és örömteli napokat, kitartást kívánok az olvasóknak is. Kövessék figyelemmel a dunaszerdahelyi kézilabdasport életét, biztassák a lányokat, hogy még lelkesebben játsszanak! Legyen ez a közös sikerünk!

Laky Erzsébet