Magyarország agrárminisztere, Nagy István a Körképnek a Sajó szennyezéséről és a mezőgazdaságot érintő inflációról (Interjú)

Nyitókép: portfolio.hu

A Sajó folyón kialakult szennyezés miatt Nagy István agrárminiszter Szlovákia környezetvédelmi miniszterével kezdeményezett találkozót, hogy közelebb kerüljenek a megoldáshoz. Budaj miniszter a kormány ülése után bejelentette, hogy megindul a felszín alatti vizek elterelése a Sajót szennyező alsósajói bányában.

Az interjúból kiderül:

Első téma: A Sajó szennyeződése

A szennyező anyagokat tartalmazó víz megállíthatatlanul elérte a magyarországi szakaszt is?

Miért húzódik a hatáskörök tisztázása?

Miért nem lehetett a szennyezés forrását időben elzárni?

Második téma:

Előrejelzések szerint már csak egy havi gabonakészlet van a világban, és utána elfogy. Mi lesz ezután?

A kormány miért nem adhat azonnali támogatást a termelőknek, gazdáknak?

Dolgoznak azon, hogy az Ukrajnában bent rekedt gabonát kimentsék?

   

A vasércbányából kifolyó víz február közepén színezte vörösre a Sajót. A nehézfémeket, és más szennyező anyagokat tartalmazó víz megállíthatatlanul elérte a magyarországi szakaszt is. Kijöhet a katasztrófából még valami jó?  

Nagyon remélem. Muszáj, hogy kijöjjön, hogy megszűnjön a Sajónak a további szennyezése, hiszen az élővilágot veszélyeztetjük. Első szempont, hogy azonnal meg kell szüntetni a szennyezést okozó kiindulási okot.

Azt tartja nálunk a mondás, hogy amikor ég a tűz, nem azon kell lamentálni, hogy kinek kell eloltani, vagy ki fogja finanszírozni, hanem először el kell oltani a tüzet. Utána lehet elrendezni egymás között azt, hogy akkor most ki mivel tartozik, vagy kinek is lett volna a dolga.

“A Sajó-katasztrófa felvidéki magyar létünk állatorvosi lova” – Orosz Örs a Körképnek (Podcast)

Hétfőn (május 30. szerk.megj.) telefonon beszélek Budaj miniszter úrral, pontosan azért, hogy tájékoztatást kérjek arról, hogy milyen szándékaik vannak. Nagyon remélem, hogy szomszéd országokhoz méltóan, barátokhoz méltóan megnyugtatóan tudjuk rendezni a kérdést.

Az idő telik, megy az egymásra mutogatás, a hatáskörök keresése. Vajon miért?

Én pontosan ezt akarom tőle megkérdezni, hiszen mindenféle mendemondák vannak a hatásköri vitákról. Ez klasszikus, nálunk a 90-es években voltak hasonló dolgok, amikor a privatizáció után kiderült, hogy kármentesíteni kell a területet. A tulajdonos lelép, és az állam nyakán hagyja a szennyezett területet. Ilyenkor az államnak kell helytállni a törvény szerint. Itt is valami ilyet látok, de az élővilág egyszeri és megismételhetetlen. Ezért kötelességünk, hogy ha baj van, akkor azonnal lépni kell.

Örülök, hogy azt látom, hogy valami megindult, és talán záros határidőn belül a szennyezés forrását el lehet vágni. Mivel Szlovákia területén van a szennyeződés, természetesen a szlovák fél az illetékes, ugyanakkor pontosan erről szólnak a nemzetközi egyezmények, hiszen ez a folyó onnan ered, nálunk végződik, tehát nálunk is folyik.

 

Kölcsönös felelősséggel tartozunk egymásnak, hogy megóvjuk teremtett világunk értékeit. A nemzetközi határvízi egyezmények lehetővé teszik azt, hogy én beszéljek a kollégámmal, és számon kérjem a szennyezés okát, és azt, hogy miért nem szűnik meg.

Járt Ön is a kiindulási pontnál? Miért nem lehetett a szennyezés forrását időben elzárni?

Én a kiindulási pontnál nem jártam. Az illetékesek nyilván tudják, hogy ezt elzárni nem egy akkora technikai kérdés, hogy nem lehetne elvezetni egy másik csatornába, összegyűjteni, megtisztítani.

A szennyezésnek a forrását el kell vágni akármilyen drasztikus megoldással is. A Sajó nem bírja el már tovább a szennyeződést. Amikor belép a Magyarországi szakaszba, azt látjuk, hogy föl van hígulva, tehát még nálunk van élet a Sajóban.

 

A szlovák szakaszon már teljesen kipusztult, és nem szeretnénk, hogy nálunk is dúsuljon a szennyezés, mert akkor óhatatlanul itt is halpusztulás lesz, és végén az élővilág kipusztulása.

Térjünk át a mezőgazdaságra. Előrejelzések szerint  egy havi gabonakészlet van a világban.  Mi lesz utána?

Gazdasági világválság küszöbén vagyunk. Ezt a válságot először a covid kezdte pedzegetni, aztán jött a háború, s ez bizony alapjaiban forgatott fel mindent.  Az inputanyagok hiánya, annak az áremelkedése, az energiahordozók áremelkedése, amely kezdődött a műtrágya árának megduplázódásával, sőt háromszorozódásával, ott vannak az erőgépeknek, az üzemanyag igénye, ez mind-mind megnövekedett ár, amit a gazdák szeretnének érvényesíteni. Ráadásul az orosz ukrán háború miatt bizonytalanság van a piacon, a globális piacon, mivel mindkét ország nagy gabonaexportőr.

Magyarország is duplán annyit termel, mint amennyit elfogyaszt, ilyen téren nem kellene aggódnunk, de az áremelkedés hatásait nem tudjuk kiváltani, mert az egész világban összességében gabonahiány van. Előrejelzések szerint már csak egy havi gabonakészlet van a világban, és utána elfogy.  Mindenki várja az aratást, és nem tudjuk, hogy a gazdák mennyire fogják majd vissza és mennyire akarnak még magasabb árat elkérni a gabonáért, ami nyilván a növénytermesztőknek jó.

 

Azt mondják, hogy kompenzálják a megnövekedett energiaárat, a megnövekedett munkabér költséget, és a megnövekedett műtrágyaköltséget. De azok az ágazatok, amelyek erre ráépülnek, akár a malomipar, akár a takarmányipar, állattenyésztés, hihetetlenül szenved, és nehéz helyzetben van.  A felvásárlási árakról érvényes szerződések vannak, persze a másik fél nem akarja módosítani az árakat. Az állattenyésztés rendkívüli módon ki van feszítve a megnövekedett árak miatt. Ez örök antagonista, ellentét hatás, hiszen ha korlátlanul engedné mindenki az áremelkedést, akkor annak beláthatatlan következményeit a lakosság legszélesebb rétegei éreznék meg, további áremelkedésnek néznénk elébe. Már így is magas, hajtja előre az inflációt, a fizetésünk egyre nagyobb százalékát kell a mindennapi élelmiszerre fordítani. Ez nagyon rossz helyzetet eredményez, és megoldásokat kell találni.

Milyen megoldást lehet erre a helyzetre találni?

Hogy ezt uniós szinten hogyan lehet megoldani, még nem tudom, az asztalon vannak ezek a kérdések. Egyik kormány sem gazdag annyira, hogy két kézzel tudja szórni a pénzt, de ha döntést is hozna arról, hogy szívesen adna támogatást a gazdálkodóinknak, nem teheti meg, mert a közös agrárpolitika szabályai vonatkoznak minden egyes támogatásra.

Azért tűnik mindig lassúnak a támogatási folyamat, mert először Brüsszelben meg kell vitatnunk, hogy milyen támogatási módról van szó.  A de minimis rendszer egy jó segítség lesz majd, ki kell harcolnunk a jogcímet, akkreditáltatni kell, és akkor indulhat meg, de ez sajnos 3-6 hónapig is eltart, a bajt meg mindig azonnal kell orvosolni. Azon kell dolgoznunk, hogy kibírják a tenyésztőink azt az időszakot, amíg megkapják a támogatást.

 

Mi következik mindezek után? Az, hogy a legkisebbek még nincsenek integrációban, nincsen védőháló alattuk, felettük, mellettük. Bajban vannak. Aki nem képes akár technológiai fejlesztéssel előre menekülni, hogy energiatakarékosabban, munkaerő könnyítéssel, automatizmusokkal tudjon dolgozni, az bizony nehéz helyzetbe kerül. Nem bírja az önköltséggel való versenyt és a piaci versenyt, tehát egyfokú átalakuláson megy keresztül. Az állattenyésztési szektor egészen biztosan.

Mikor várható javulás?

Azt remélem, hogy amint az aratás bekövetkezik, nyugszik egy kicsit a piac. A magyar kormány ezerrel dolgozik azon, hogy szárazföldi korridort, gabona korridort nyissunk az Ukrajnában bent rekedt 20 millió tonna kukoricára és búzára.

Szeretnénk kihozni onnan, hogy a globális piacon el tudják helyezni az ukrán gazdák a terményeiket, nekik nyilván a bevétel lenne a fontos.

 

Azon Észak-Afrikai országoknak, ahol rendkívül nagy a nyomás, az élelmiszer hiánya, kiszolgáltatottak az importnak, ott megnyugvást hozna, hogy odaér a gabona. Minden ezen múlik, hogy tudunk-e Ukrajnából gabonát kiszabadítani, a lehető legtöbbet és a nemzetközi piacra vinni, mert, ha ez bekövetkezik, akkor mindenki megnyugszik, és ez a piacon a nyugvó hatás nyilván árcsökkenéshez fog vezetni. Az a nagy inflációs nyomás, ami magas élelmiszerárakat eredményez, kicsit alább hagy, s elkezd a piac normálisan működni.

Fotó:www.vg.hu

Mindannyiunk érdeke a gabona kimentése. Honnan várható segítség?

Teljes erővel ezen dolgozom, hogy a gabonát kimentsük Ukrajnából. Adottságaink vannak, nyilván új sínpárokat kell lefektetni, új tárolói kapacitást kell tenni, de kérünk segítséget az Európai Uniótól. Igyekszem bemutatni nekik hogy ez egy fontos kezdeményezés. Segítsenek, mert ez mindannyiunk érdeke. Nem magyar gazdasági érdek, hanem globális, és ha van valami globális érdek, akkor az biztosan, hogy a lehető leggyorsabban, legnagyobb mennyiségben kimenekíteni, kiszabadítani az Ukrajnában bent rekedt gabonát.

Nagy Erika