Nyitókép: Belicza László

 

Rózsa Dávid:

 

Könyvtáros, bibliográfus, statisztikatörténész. A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár korábbi, 2020. március közepe óta az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója, a Magyar Statisztikai Társaság elnöke. Kutatási területei közé tartozik a kutató- és szakkönyvtárak világa a 21. században; a könyvtárak tevékenységének társadalmi hasznosulása, mérhetősége, statisztikája; a könyvtár- és a statisztikatörténet. Rózsa Dávidnak a statisztika területén végzett munkássága elismeréseként 2020-ban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Fényes Elek-díjat adományozott.

 

A vele készült interjúnk első része ITT olvasható.

 

Ami a második részből  kiderül:

 

Nemzeti könyvtárként van-e rálátásuk a felvidéki könyvtárak tevékenységére is?

Milyen különleges ajándékot kapott Ferenc pápa magyarországi látogatásakor?

Milyen megfontolásból indítanak papír- és könyvrestaurátor-képzést?

Vannak-e raktárproblémáik? Hogyan halad a piliscsabai építkezés?

Milyen intézményi együttműködéseik vannak?

 

 

 hirdetes_810x300  
Fotó: hír.ma

 

Nemzeti bibliotékaként a határon túli könyvtárakról is vannak információik, így rálátásuk van a felvidéki könyvtárak tevékenységére is.

 

Régre visszanyúló és egyes szakterületeken kifejezetten intenzív kapcsolatunk van a felvidéki könyvtárakkal. Az OSZK fenntartásában működő Könyvtári Intézet másfél évtizede működik együtt a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületével. A pandémia éveiben sem hagyott alább ez a kooperáció, és a felvidéki magyar könyvtárosok igényeihez igazodó, gyakorlatorientált képzéseket tartunk a kollégáknak. 2021 tavaszán két tanfolyamot tudtunk tartani – amikor csak lehetett, jelenléti képzéssel, a pandémiás időszakban pedig online módon.

 

A járványhelyzetben figyeltünk arra, hogy a határon túli magyar közösségek könyvtárosai hogyan birkóznak meg a rendkívüli helyzettel. Sok anyagot készítettünk és kaptunk a felvidéki kollégáktól. Közös konferenciákat rendeztünk, ahol rendszeresen jelen voltak előadásaikkal a felvidéki magyar könyvtárosok is. 2020-ban a dunaszerdahelyi, a somorjai, a galántai, a muzslai, a szepsi és a rimaszombati könyvtár tevékenységéről készítettünk videóriportot Egyházi Dóra segítségével.

 

Tudományos kapcsolatunk van a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárral, előkészítés alatt áll egy közös Apponyi-projekt megvalósítása is. Ami a dokumentumokat illeti, folyamatos a kiadványcsere, egyrészt a Szlovák Nemzeti Könyvtárral másrészt a révkomáromi Selye János Egyetem szlovák, valamint magyar nyelv és irodalom tanszékével, a Kassai Tudományos Könyvtárral, a Pozsonyi Egyetemi Könyvtárral és a Református Teológiai Karral. A szervezetektől kiadványokat kapunk, és több mint húsz olyan intézmény van, amelynek mi is küldünk folyóiratokat, elsődlegesen abból a célból, hogy bemutassuk a magyar kulturális és tudományos élet eredményeit. Nyilván van még mit fejleszteni ezen a téren, de fontos, hogy sokirányú és folyamatos a kapcsolat közöttünk.

 

Az OIK nemzetiségi feladatellátása keretében kapcsolatban áll magyarországi szlovák szervezetekkel, az országos, a fővárosi és a magyarországi szlovákok könyvtárával, de számos más intézménnyel is.

 

Mentjük, archiváljuk az internetes tartalmakat, és nemcsak a magyarországi, hanem a felvidéki anyagokra is figyelünk. Több mint hatszáz szlovákiai doménhez tartozó webcímet tartunk nyilván, ezek feltöltéseit negyedévente archiváljuk. Több mint háromszáz olyan települési honlapot figyelünk a Felvidéken, amelyen magyar nyelvű tartalom is található. Csaknem kétszáz iskolai és húsz egyházi fenntartású weboldalt, valamint hetven hírportált és elektronikus periodikát figyelünk. Ezek mind olyan tartalmak, amelyeknek van valamilyen magyar vonatkozásuk. Hazai kezdeményezésre elindult a közép-európai webarchiválási projekt, amelynek az a célja, hogy egy közös portálon és keresőfelületen legyen elérhető a magyar és a szomszédos országok archivált webtartalma. Ennek kapcsán online konferenciát is tartottunk, ahol a pozsonyi egyetemi könyvtár egyik munkatársa is előadást tartott.

 

Fotó: oszk.hu

 

Az OSZK-nak különös, nem mindennapi története van a Pray-kódexről, a 12. századi magyarországi egyházi kultúra egyik legfontosabb dokumentumáról, illetve a „Látjátok feleim…” című dokumentumfilm megszületéséről.

 

Tavaly tavasszal kezdtünk el azon gondolkodni, hogy mi lenne az az ajándék, amelyet a Magyarországra látogató egyházfőnek adhatunk. A kollégák egyöntetűen arra jutottak, hogy ez az ajándék a Pray-kódex díszmásolata lenne, amely a legméltóbb módon reprezentálja az ezeréves magyar kereszténységet és a magyar írásbeliséget. A kódex liturgikus könyv, tehát mindennapi használatra szánt dokumentum, nem díszkódex; kolligátum, vagyis sok-sok műből áll, és több évtizeden keresztül másoltak vagy írtak bele szövegeket valamikor a 12. század közepétől a 13. század első évtizedéig. Tartalmazza többek között az első összefüggő magyar nyelvű nyelvemléket, a Halotti beszéd és könyörgést, de rengeteg más forrást is. Öt gyönyörű tollrajz is található benne a nagyhét eseményeinek feldolgozását ábrázolva, de ebben található a Pozsonyi évkönyv (Annales Posoniensis) című krónika is, amely a korai magyar történelem legfontosabb dokumentuma. Olyan fontos eseményekről tájékoztat bennünket egészen a 13. század első éveiig, mint Géza fejedelem halála, István király megkoronázása, Imre herceg születése, Gellért püspökké szentelése. Magát a Halotti beszédet 1192–1195 környékén másolták a Pray-kódexbe.

 

Eldöntöttük tehát, hogy ez lesz az a mű, amelyből díszművet készítünk a Magyarországra látogató Ferenc pápa részére, és hogy a munkát, amelynek során létrehozzuk, az elejétől a végéig dokumentálni fogjuk fényképekkel és videófelvételekkel. Ez utóbbi döntésnek köszönhetően született az ötlet: ne csak arról beszéljünk, hogyan készül el a díszmásolat, hanem arról is, hogy mi is az a Pray-kódex, mi az a Halotti beszéd és könyörgés; tekintsük át, hogy mit lehet tudni a hazai kódexkultúráról. A díszmű készítése mellett szakértői interjúk sora készült el a filmhez, amelynek nyersanyaga ezer órányi felvételt számlál. A film több mint százötven vágóképe mind olyan dokumentumról készült, amelyet itt őrzünk a nemzeti bibliotékában. Ebből a hatalmas nyersanyagból végül létrejött a film, amely két szálon futva arról beszél, mi az a nemzeti könyvtár, milyen kincseket őriz, milyen munkát végzünk, és mi az, amivel a látogatók nálunk megismerkedhetnek helyben vagy online. A sokrétű és szép filmben Haydn- és Haydn-korabeli zene szól, csupa olyan muzsika, amelynek kottáját a Színháztörténeti és Zeneműtárban, az Esterházy-gyűjteményben őrizzük. Az ismeretterjesztő film címe „Látjátok feleim…” lett. A Pray-kódex díszmásolatát Áder János köztársasági elnök adta át a szentatyának, a filmet pedig január 22-én, a magyar kultúra napján mutatta be az M5 televíziós csatorna. Az alkotást szabadon elérhetővé tettük YouTube-csatornánkon.

 

Ezen a ponton osztom meg a hírt, hogy ELTE-s és szerzetesrendi együttműködésben hamarosan megjelentetjük a kódex háromkötetes kritikai kiadását. Az első tartalmazza a csúcsminőségű facsimilét, a második a jegyzetelt szövegkiadást, a harmadik a kódex tartalmát megvilágító liturgia-, társadalom-, jog-, zene-, művészet-, nyelv- és irodalomtörténeti tanulmányokat. Lenyűgözően izgalmas projekt, amely két évszázad kódexkutatásának betetőzését jelenti. Az első Magyarországon nyomtatott könyv, a jövőre ötszázötven éves Budai krónika szintén különleges kivitelű facsimiléjével együtt ezzel indítjuk újra Amor librorum című sorozatunkat.

 

A közeljövőben papír- és könyvrestaurátor-képzést terveznek indítani. Milyen megfontolásból?

 

A magyar könyvkötők és -restaurátorok tudása világszínvonalú. Ehhez a hivatáshoz messze nem csak kézügyességre és magabiztos ízlésre van szükség. Egy restaurátornak átfogó művelődéstörténeti ismeretek birtokában kell lennie ahhoz, hogy egyáltalán tudja, hogyan nyúlhat hozzá egy dokumentumhoz. Például a Pray-kódex esetében nem maradt fenn a kódex eredeti kötése: a 19. század közepén egy szerencsétlen vezetői döntés alapján lemetszették róla és kidobták, viszont a fűzés módjából, a gerincen és a pergameníveken látható nyomokból sok mindenre lehet következtetni. Kollégáink ismerik a 12. század eleji analógiákat, azt, hogy egy mindennapi használatra szánt kódexnek hogyan nézhetett ki a kötéstáblája.

 

Ez olyan tudás, amelyet csak több évtizedes rutinnal lehet összeszedni. A nemzeti könyvtár bő évtizede megszüntette a restaurátorképzést – ha ez így marad, a szakma kihalásra van ítélve, hiszen a Képzőművészeti Egyetem tananyaga teljesen másra fókuszál. Papír- és könyvrestaurátorok dolgoznak könyvtárakban, a Néprajzi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Levéltárban, tehát nagy szükség van a szakemberekre. Ezért októberben újraindítjuk a hároméves képzést. Ez idő-, anyag- és emberigényes program, amelynek során egyszerre csak tizenkét, legalább könyvkötői gyakorlattal rendelkező embernek tudunk tanulási lehetőséget kínálni. Legközelebb 2025-ben indítunk csoportot, ezért érdemes időben jelentkezni. Örömünkre szolgál, hogy – a Pray-projektnek is köszönhetően – a Kultúráért Felelős Államtitkárság támogatja a képzést.

 

Még egy adalék ahhoz, hogy miért fontos az utánpótlás: 2021–2022 folyamán a pálos renddel kötött együttműködési megállapodásunk keretében mi állíthattuk helyre a Częstochowában őrzött, magyar nyelvemléket tartalmazó latin nyelvű kódexet. Ahogyan a július 12-ei ünnepélyes átadáson Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter úr fogalmazott: az élő hagyomány fennmaradásunk, túlélésünk egyik eszköze.

 

Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója a Częstochowai kódex átadásán. Fotó: Tóth Péter

 

 

Vannak-e raktározási problémáik? Mi az, ami a raktárakba kerül?

 

Jelenleg elegendő raktári kapacitásunk van, és ha minden jól alakul, épülő piliscsabai archivális raktárunk révén ez ebben az évszázadban így is marad.

 

Óriási mennyiségű dokumentumot, több mint tízmillió raktári egységet őriz a könyvtár, tehát hatalmas raktárikapacitás-igényünk van. Pontos számot soha nem mondunk, mert nemcsak könyvek és folyóiratok vannak raktáron, hanem például menükártyák, meghívók, névjegykártyák is, amelyeket kötegelve, csoportosan tárolunk. Székhelyünkön, a Budavári Palota F épületében két tizenegy szintes toronyraktárt építettek az egykori belső udvarokba. Tartóoszlopaik egészen a hegy gyökeréig leérnek. Ezeken kívül három külső raktárunk is van.

 

Egy 2020-as kormánydöntés értelmében 2021 elején megkezdődött az OSZK piliscsabai archivális raktárának felépítése, amelynek nyolcvan folyókilométernyi polcrendszere körülbelül száz évre megoldja a biztonságos tárolás kérdését. Ennek köszönhetően lassan fel tudjuk számolni külső raktárainkat, illetve a központból is ki tudunk vinni dokumentumokat Piliscsabára.

 

S hogy mit jelent az archivális raktár? Azzal kezdem, hogy mi mindent gyűjtünk, aminek a magyarsághoz köze van. Ide tartozik minden, amit Magyarország területén adtak-adnak ki, minden magyar szerző magyar nyelvű kiadványa, a külföldön kiadott magyar nyelvű művek, valamint minden, ami a magyarokról, Magyarországról szól. Az úgynevezett kötelespéldány-rendelet előírja, hogy milyen típusú dokumentumból mennyit kell gyűjtenie az intézménynek. A könyvekből – leegyszerűsítve a modellt – kettő plusz egy példányt kapunk. Ebből egyet használhatnak az olvasók, a második az úgynevezett archivális példány, amelyet soha senkinek nem adunk a kezébe, hanem eltesszük az idők végezetéig. A plusz egy példányt pedig digitalizálásra kapjuk, kivéve azt az esetet, amikor PDF-formátumban érkezik hozzánk a kiadvány. Így jön össze ez a hatalmas, tízmilliós dokumentummennyiség.

 

Jó hír, hogy az archivális raktár építése a tervek szerint halad, így minden adva van ahhoz, hogy 2023-ban átadható legyen piliscsabai raktárunk.

 

A piliscsabai archivális raktárépület építése. A képen Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója és Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója. Fotó: oszk.hu

 

Milyen intézményi együttműködéseik vannak?

 

Nemzeti könyvtárként rendkívül széles hazai és külföldi kapcsolatrendszerünk van, amelyet folyamatosan ápolunk és bővítünk. Két interjút is megtölthetnénk ezek felsorolásával, de ehelyett inkább legújabb együttműködésünkről szólok az olvasásnépszerűsítés kapcsán.

 

Az olvasáskultúra terjesztése (így nemzeti identitásunk erősítése) a könyvtári rendszer kulcsfontosságú feladata – s a 2020-as évtizedben fontosabb, mint valaha. Ebben a nemzeti könyvtár természetes szövetségesei az olvasókörök, amelyek a reformkor óta a nemzeti szövegkultúra őrzésének kihagyhatatlan szereplői.

 

Éppen ezért július 22-én együttműködési megállapodást kötöttünk a huszonöt szervezetet tömörítő Olvasókörök Szövetségével. Az eddiginél szorosabb köteléket alakítunk ki a megyei hatókörű városi könyvtárakkal, amelyek a teljes települési könyvtári hálózatért, így a kistelepülési könyvtári ellátásért is felelnek. Nem hangsúlyozzuk elégszer: a könyvtári rendszer Magyarország összes településén, a legkisebb falvakban is – legalább a könyvtárbuszos szolgáltatásokkal – jelen van. A könyvtárosok házhoz viszik az olvasáskultúrát, mindenkihez szólnak. Ahogy a nemzeti könyvtár, úgy a magyar könyvtári hálózat is – mindenkié.

Fotó: oszk.hu

 

Nagy Erika

 

Ezer év írásbelisége – Interjú Rózsa Dáviddal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával ( I. rész)

 

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.