Szenzáció

 1.rész

 Hétvégi bohémia…

Beszélgetés rólam…velem

Egy médiarengető sajtóhírre figyel az ország!

A közelmúltban ugyanis az egyik felvidéki bloggercsapat talpraesett, tettvágyó munkatársnőjének hosszas győzködést és egyeztetést követően – egy rövid interjú erejéig – végre sikerült szóra bírnia a sejtelmes, rejtőzködéseiről elhíresült felvidéki költőjelöltet, a Heti poéta címre hallgató közkedvelt, folytatásos irodalmi szekció szerzőjét.

   

Állandó olvasóink számára bizonyára ismerősen cseng eme irodalmi részleg, akárcsak ifjú szerzőjének neve is, hiszen a méltán ismert és elismert budapesti kritikushölgy, Hunfalvyné Edit hozzáfűzéseivel megbolondított szerzeményeit hétről-hétre nyomon követhetik oldalunkon.

Közkívánatra, a közönségigényt kielégítendő, a még előttünk is javarészt ismeretlen bloggergárda, a Hiperbola  minden tőle telhetőt elkövetett, hogy felkeresse és meginterjúvolja eme riportokat oly ritkán adó, lányok ezreit őrületbe, s férfitársai százait irigységbe kergető poétafejedelmet.

A költőt a Comenius Egyetem bejáratánál, sikerült nyakon csípniük, ezt követően pedig egy kellemes dunaparti séta keretében válaszolt kérdéseikre:

Riporter: Először is szeretném megköszönni, hogy időt szakítottál  rövid kis beszélgetésünkre. Őszintén szólva nagyon reménykedtem, hogy elvállalod, mert egy ideje már komolyan rágják a fülemet a szerkesztőségben, hogy összeszedjem magam és mikrofonvégre kapjalak téged,…igény van ugyanis rád (elmosolyodik).   A Tisztelt olvasók  egyre többet érdeklődenek irántad. A hétköznapjaid és a művészeted egyaránt igen mélyen foglalkoztatja őket. (mosoly) S bocsáss meg, hogy igy rögtön lerohanlak, de máris sztárságodról, feltételezett terheiről szeretnék kérdezni.

Igee: Csak tessék,nyugodtan. Mindnyájan a dolgunkat végezzük J

Riporter: Hogyan viseled ezt a hirtelen jött népszerűséget? Mennyiben változtatta meg a hírnév az életedet, mindennapjaidat? Hogyan hatott a szabadidődre és persze az intimszférádra? (mosoly)…barátnő? csajok?

Igee: (nevet).Igazán jó kérdés. Őszintén szólva, kimondottan élvezem. Valószinűleg mert hosszú- hosszú ideig vártam az effajta népszerűségre és küzdöttem, tettem is érte. Ezért is nem esik tán nehezemre. Még. Tény persze, hogy nem üldöznek őrült tinilányok naphosszakat a dunaparton, hogy meghajigáljanak a bugyijaikkal és fotósok sem kisérnek mindenfelé engemet (nem is hiányoznak). Lehet épp ezen dolgok hiánya teszi egyelőre még élvezhetővé s elviselhetővé ezt az egész híresség-sztoryt…

Riporter: Mióta foglalkozol versekkel, meg egyáltalában véve írással?

Igee: Gyerekkorom óta, s mondom ezt most mindennemű nagyzolás és túlzás nélkül. Az első versemet valamikor alsótagozatosként írtam – erős Petőfi befolyás alatt – 8 avagy 9 évesen. Nem emlékszem pontosan. Egy rakat Petőfit idéző forradalmi hangulatú verset írtam akkoriban, no meg persze elbeszéléseket és még egy búcsúzóverset is, búcsúzót  akkori iskolámtól.

Riporter: Mikortól vehetőek komolynak az írásaid? A szándékod? Mikor döntötted el, hogy  versírással, meg egyáltalában az írással komolyabban is szeretnél foglalkozni?

Igee:  Úgy emlékszem, 13-14 éves koromban, mikor életemben először voltam úgy istenigazából  szerelmes. Szerelmes egy gyönyörűszép szőke lánykába, akihez természetesen sok-sok verset írtam. Azt hiszem, akkor fogalmazódott meg először bennem, hogy ez a firkászás egészen jól megy és megérne komolyabban is foglalkozni vele. No meg aztán nem sok mindenhez volt-van hajlamom és tehetségem. Íróként viszont teljesmértékig eltudom képzelni magam a jövőben. Jobban, mint favágó, vagy gyári alkalmazottként (nevet).

Riporter: Publikusak a korai verseid? Láthatunk, olvashatunk a közeljövőben belőlük akár egyet is? Vagy rejtegeted őket? Megvannak egyáltalán? Megőrizted azokat?

Igee: Természetesen megvannak, elraktam őket, ugyanis – mint ahogy anyám szokta mondani – nálam nagyszerűbb lomtárost nem találni széles e föld kerekén. Mániákus szeretettel dokumentálom ugyanis a dolgaimat, az eseményeket, élményeket, írásokat, papírfecniket, használt és használatlan íróeszközöket, kacatokat, csokinyuszikat, még talán a használt zsebkendőket is,… egy szóval minden apróságot az életemből. Magától értetődő tehát, hogy a zsengéimet is őrzöm otthon,… a szekrényem mélyén. Így visszaolvasva őket viszont már nem tartom jónak azokat, sőt kimondottan rosszaknak titulálom, ezért emberbaráti szeretetből inkább nem fertőzném vele a tisztelt olvasóközönséget…(nevet). Bár Régiségek cím alatt futó blogotokon megjelent epizódjában a Heti poétámnak kaphatnak a kedves olvasók egy kicsiny izelitőt korai, vagy legalábbis korábbi irásaimból. Ajánlom figyelmükbe…

Riporter: (mosoly) Honnantól tartod magad jónak ,vagy legalábbis elfogadhatónak, amit csinálsz?  Melyik évtől, hónaptól, melyik korszakodtól tartod összeszedettnek és elfogadhatónak munkáidat?

Igee: Megközelítőleg 2 éve. Két évre visszamenőleg ugyanis már akadnak olyan darabjaim, amiket mai napig szívesen, élvezettel és szégyenkezés nélkül olvasok vissza. Ilyen pl. egyik színpadra szánt komédiám is, mely a reformkorba vezet vissza bennünket, s melyet hamarosan teljes egészében a Körképen is szeretnék megosztani a nagyközönséggel.

Riporter:  Kiket tartasz példaképeidnek?

Igee: Nem létezik egy konkrét példaképem, s nem is próbálok meg senkit sem utánozni. Vannak persze, akik mély benyomást tettek rám, mint pl. az oly sokszor emlegetett Petőfi, de mégsem nevezném őt példaképnek, inkább csak hatásnak. Nem is akármilyennek. Mondanom sem kell, mennyire  tetszik, amit létrehozott és ahogy azt létrehozta s ráadásul olyan rövid idő alatt. De ennek ellenére is teljesen saját stílusban alkotok, amely stílus persze hasonló lehet akár az övéhez, akár más költőéhez. De ez természetes, hisz oly sokféle stílusban oly sok nagyszerű dolog látott már napvilágot, hogy egyszerűen lehetetlenség teljesmértékig újat hozni akár az irodalomba, akár más művészeti ágakba is. Csak azt nem szeretem, mikor bizonyos emberek, akiknek valószínűleg jobb dolguk sincs, mint alkotókat hasonlítgatni egymáshoz, engem vagy akár társaimat koppintással vádolnak meg, más költőkhöz, versekhez való hasonlóságaink miatt. Ez feltud dühíteni…

Riporter: Te ugye egy nagyon klasszikus –romantikus modorban, viszonylag közérthető nyelven publikáló költő vagy, aki a 19.század örökségét nyíltan fel is vállalod, de mi a véleményed a modern költészetről? Nem próbáltad meg művelni esetleg azt?

Igee: Azt hiszem, ezen témával kapcsolatban már írtam egy rövid véleményezést valahová, már nem is emlékszem, talán egyik poétámba rejtve és ha megengeded, ezt most fel is eleveníteném: „A modern költészet korai, kínos halálra ítéltetett szárnypróbálgatás csupán, mely a tankönyvek lapjairól lehet még évszázadok múlva is visszaköszön majd, de a szélesebb néprétegeket megérinteni mindig is képtelen lesz, a nép ajkáról egy-egy terméke soha vissza nem köszön majd úgy, mint egy Petőfi vagy Arany János költemény sorai.“ Azt hiszem, ezen pár sorban véleményem teljesmértékig képviseltetve vagyon. Természetesen ezzel senkit sem szeretnék megsérteni ismerőseim közül. Eme vélemény ugyanis a modern költészetre, mint egészre vonatkozik, s nem konkretizálok benne. Ismerek újfajta modorban író kellemes embereket kellemes modern darabokkal, s a kreativitásukat, ahogy akárkinek a kreativitását is, tisztelem. Ha valami modern és jó, akkor elfogadom, megtetszhet nekem, de ha valami csak azért furcsa és érthetetlen, hogy rámondhassák a mondvacsinált szakértők, hogy az modern és mindeközben sem tartalmi sem pedig esztétikai szépséggel nem bír, akkor az kérem, elvetendő szárnypróbálgatás csupán,…vacak. És sok ilyen van. Persze sokak szemében épp az én irományaim lehetnek vacakok. Hiába, a vélemény elcseszett-mód szubjektív dolog. (nevet) Egyébként megpróbáltam e modorban alkotni, három rövid vers meg is született végül, de rájöttem, hogy nem nekem való ez a stílus…

Riporter: Mennyire vagy őszinte az irásaidban és mennyire csak költői póz, amit produkálsz?

Igee: Egy művésznek muszály őszintének lennie, mertha csak játék és póz, képmutatás volna minden amit produkál, akkor arra hamar fény derülne, mert az emberek kiszagolnák a hamisságot. Arra rá lehet jönni. Ezért igyekszem én minél őszintébben működni – persze bizonyos keretek közt – hogy ne legyen steril az, amit létrehozok. Őszintén írok, de vigyázva. Mivelhogy nemcsak magamnak, de  a közönségnek is alkotok, ezért meg kell tudnom szabni a határt, hogy mi az, amit még megoszthatok az olvasókkal és mi az ami már valóban magánügy. Teljesmértékben elárulni, portékává tenni ugyanis nem akarom magam, az életem és életem intimitását, mert mint ahogy egy könyvben olvastam, aki elárulja az intimitását, az egy szörnyeteg…

Riporter: Mit jelent neked az irás?

Igee: Boldogságot és elégedettséget. Érzést, hogy én is jó vagyok valamire, nekem is van valami dolgom. Valami dolgom itt e földön.(mosoly)

Riporter: Ha már boldogság,…te miben látod a boldogságot az iráson kivü?, Létezik szerinted egyáltalán olyan? Miben látod a léted értelmét és célját.

Igee: Mindig más okoz boldogságot és mindig másban látom az életem, létezésem célját és értelmét. Sokat gondolkodom én is az értelem és cél kérdésén, aztán viszont rádöbbenek, hogy a legboldogabb akkor lehetek, ha azt teszem, ami örömet okoz és nem gondolkodom azon, hogy milyen erők és milyen értelem munkál a háttérben. Mert mi van, ha a teremtésnek nevezett történés is csak egy megmagyarázhatatlan véletlen, melynek ily módon nem kell, hogy bármi oka és célja legyen s maga a létezés a legpartatlanabb és legkietlenebb lebegés csupán. Miben akadályoz ez? Lehet elektromos kisülései vagyunk csak egy megmagyarázhattalan véletlennek, melynek nem kell, hogy értelme legyen, de ettől függetlenül még lehetünk Boldogok. És ez a legfontosabb (mosoly)….

Folytatás a jövőhéten…

„Figyelmeztetés! A fentebb leírtak mind képzeletem szüleményei, egy gondolatban önmagammal folytatott beszélgetés papírra vetett változata irásomat nem az egoizmus, de a humoréhség ihlette. Válaszaim őszinték, s csak a cikk kerete groteszk. 🙂 Megértésük köszönöm.„

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!