Orientnek leánya II – Sztambul felé…

Orientnek leánya

„…mert hiszem én szilárdan, hogy

Örök-szép e szerelem,

S kitart, mig az órjás Gangesz

Uralkodik Keleten.”

   

4.

Sztambul felé robogtunk…

Sztambul felé robogtunk már,

Emlékezel rá, kicsim?

Kábult éjjel sötétjében

Viharverte vad kocsin.

Szende-sűrű fenyvesek közt,

Magas kéklő szirteken,

Gőzhajtotta vasparipán,

Szép Orient Expreszen.

S amig kocsink bú panasszal

Ölelgeték fenyvesek,

Mély-vörös szin örömmámor

Hatotta át lelkemet,

Olyan forrón öleltelek

Magamhoz, mint soha még,

S kisleányos zavarában

Elpirult a szürke ég.

5.

Mindörökkön

Megérkeztünk Sztambulba már,

Pihenni tér bús kocsink,

S amig tevé, felénk kaland

Jókedélyű sugár int.

Kitárom hát vig kebelem,

Béfogadom őket én,

És a kezem, kicsiny leány

Derekadra rátevém.

Akképp járok-kélek véled

Macskakövén Sztambulnak,

És a fürkész tekintetek

Féltékenyen kigyúlnak.

Minden ifju kevély férfi,

Szerelmetes szavat tesz*,

S karcsú tested csodájára

Mindőjük oly irigy lesz.

És én büszkén hordom sorsom,

Édesizű fátumom,

Boldog leszek, amínt ujjad

Végigfut a vállamon,

Mert tudom, hogy csak enyém vagy,

Példánk párját ritkitja,

S én is tiéd mindörökkön,

Szép Orient leánya.

6.

Aranyhintón

Aranyhintón, bús homályban,

Koromszin mély éjszakában

Úton Pétervár felé.

Kezed hűn szoritván édes,

A gyöngy éjjel buja-véges

Sejtelemmel tündökölt.

S mig mögöttünk emlék maradt

És a hintónk büszkén szaladt

Havas mezők sűrején,

Elmélkedék, lesz majd idő,

Mikor sirjainkon fü nő,

S elfelejtik neveink.

Mert mögöttünk nyom se marad,

Semmilyen mű se számadat,

S nem hiszik majd életünk.

Csak mi tudjuk ketten, kincsem,

Éltünk mi is rabbilincsen

E földön oly hontalan.

És egymásnak kebelére

Ledűlve, mint a mesékbe

Hunytuk be a két szemünk,

Megsejtvén már, Elmegyünk!

Kerepesi Igor

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!