„…mert hiszem én szilárdan, hogy
Örök-szép e szerelem,
S kitart, mig az órjás Gangesz
Uralkodik Keleten.”
7.
Bársonyölén fogadónknak…
Ború felé siklik szánunk
Földúlván az éjszakát,
S reményekkel csillapitjuk
Lelkeink komor dalát.
Koromsötét-dús fellegek
Mögé búj a tiszta ég,
S megérkezünk ma hajnalon
Moszkva elé talán még.
És fogadónk bársonyölén
Heverhetünk csakhamar,
S a viharnak vad zaján túl
Nem lesz már, mi megzavar.
Lerázhatjuk hervadt csöndjét
Megfáradott csontunkról,
Mig takarónk finom szava
Hivogató kéjjel szól.
És kémleljük a viharnak
Kopogását konokon,
Egymás ölébe megbújván
Figyelvén hallgatagon.
És én csontom megmeritem
A csönd lenge hevében,
S pihentetem fáradt szemem
Smaragdszinű szemében,
Majd bezárom karjaimba
Óvva, mint a rubintot,
S úgy szoritom, ahogy férfi
Leányt még nem szoritott.
8.
Közjáték
Komédiás földi élet, csillogó majd halovány,
Mély biborszin hagyománnyá szemtelenűlt vén talány.
Örök rejtély vagy te nékem, érthetetlen mély csoda,
Egyszer fényed gyújtja vérem, máskor gúnyol hahota.
Értsd meg te is szép leány hát, minden dolog változik,
S elveszik az, ki az ábránd gyöngy oltárán áldozik.
Mert, bár oly szép, mint az álom, megcsókol és elringat,
Ne felejtsd el szép szerelmem mégse közös vágyunkat.
9.
Menni kell…
Elbukott már a csillag – ég,
Bár a tajga bús csendje még
Halott kinnal sikoltoz.
Gondolatok furcsa tánca,
Haloványszin vig siráma
Lenge körbe lelkeink.
Magunk mögött hagyva Moszkvát,
Koromszin szép sebes trojkát
Megálmodva vágtatunk.
És az süvölt zord fagyon át,
Átszelvén a bús éjszakát
Kelet felé cipelvén.
Nincs egy percnyi maradásunk,
Nyugodt percünk a halálunk,
Merthogy futni születtünk.
Mindig menni, futni, szállni,
Új csodára dúlva várni
Vágyakozva töretlen.
S megérkezni, megcsodállni,
Harmadnapon tovébbállni
Új kalandok fényébe.
Ez a vesztünk szép szerelmem,
És a kérdésre felelnem
Belátom, hogy nem tudok.
Nem tudom, hogy hol a vége,
Mi az élet szép reménye,
Van-e cél vagy céltalan?
De menni kell, sosem állni,
Vad szelekkel szembeszállni,
Amg ki nem süt a Nap.
És ha egyszer Megérkezünk,
Megtudjuk, hogy az életünk
Mivégre is volt ilyen.
…De addig is jer velem!..
Kerepesi Igor
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket aTumblr-en és a Twitteren is!
Ajánlott írások
Orientnek leánya II. – Sztambul felé
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
