A világ megannyi táján millió és millió-féle képpen vallottak már szerelmet. Sok ezer módon fejezték ki szívük hevét és vágyát. Ezernyi és ezernyi kifejezési formát, szót, mondatot, pillantást, ezernyi apróságot találtak már, hogy megragadják a lehetetlent. Fűzték már dalba érzéseiket, öntötték rímbe, agyagba, festették vászonra. Szóltak szívről, örömökről, megannyi csókról, szépségekről. Tették mosolyogva, komolyan, félve, őrlődve, virággal és anélkül, de így még biztos, hogy soha senki sem.
Én így éreztem szerelmemet…
Lennék piciny elefántod,
Farkincád megragadó,
Kis ormányos, játszadozó
Örökhűség-fogadó.
Követnélek tégedet, mint
Kicsi borjként mamámat,
Bárhol lennél a világban,
Azt nevezném Hazának.
S lépegetnék szavannákon
Farcsóválón, nevetve
Hintáztatva farkincámat
Hogy mindenki szeretne.
És kacagón, hízelegve
Feküdnék le könnyeden,
Pocakodhoz dörgölődzve
Mert hisz ily a Szerelem.
Kerepesi Igor
Ajánlott cikkek:
Az irodalom rovat további cikkei
Megosztás:
Címkék: igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor Körkép.sk szerelem vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.