Világom szűk s fojtja lelkem,
Mégsem tudom, mit tegyek:
Oly emberré, kivé vágyom
Miképp váljak, hogy legyek?
Hogy tegyem én Ünnepnappá
Minden egyes új napom,
S legyen újabb lehetőség
Minden újabb alkalom?
Hogy érjem el azt az édes
Áldott Álomképemet,
Melyben élni vágyom folyton,
S mi megrontja lelkemet?
Hogy érjem el, hogyha éjjel
Nyugovóra térek én,
Régóta várt, földöntúli
Békesség legyen enyém?
Hogy tehetném, mikor lelkem
Zavart vággyal van tele?
S vágya mellé legfőbb társa
Félelme és Kételye?
Hogy érhetnék célba, hogy ha
Vágyam tárgyát nem lelem?
S hogy lehetnék Boldog, hogyha
Senki sincs, ki jó nekem?
Fáradt vagyok, s Panasz hajt csak
Szeretni tán nem tudok,
Célért hajtok, s ha már enyém,
Vágyam tárgyától futok,
Szívem hálát kéne zengjen
Hozzád is, mert oly jó vagy,
Ám a vágyam tovább üldöz:
Hogy leljek hát nyugalmat?
Ringass, hátha meglelem majd,
Hátha visszanyerhetem,
Hátha végre akad erőm
Rendbehozni életem,
Mert az Esély most még kevés,
Várom a nagy Alkalmat,
Lelkem még oly zaklatott most,
Adj hát nékem Nyugalmat!
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Karcolatok Kerepesi Igor Kerepesi Igor versei Komárom Nyugalmat pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.