Karcolatok 13 – Bakancslista

Tudom, hogy még útra kelek,
S úgy élek majd, amint vágyom,
Merthogy várnak távol tájak,
S dédelgetett, sok-sok álom,
Nap égeti bőrömet majd,
Hajamat szél lengeti,
Szívem s lelkem szép reménnyel,
S kalandvággyal lesz teli.

Magas bércek várják léptem,
S tengerpartok jöttömet,
S élmények, mik színeikkel
Gazdagítják lelkemet,
Hajók, séták, s napfényittas
Tágas, vidám határok,
Titkok, dómok, buja formák,
Édes, gazdag talányok.

És az úton, ha engedi
Majd az Ég, tán meglelem,
Azt a célt, mit oly rég óta
Mindhiába kerestem,
És ha bölcsebb nem is leszek,
Akkor talán gazdagabb,
Sok-sok úttal és sok újjal,
Sok ezerszer gazdagabb.

    

Bőrömön az élet íze
Remeg majd és szememet
Mind a látott ezer élmény
Örök fénye tölti meg,

És tán végre elégedett
Mosoly lesz az arcomon,
Mert megélem, mit úgy vágyok,
Nem csak tovább álmodom.

S bár az Élet, örömömre,
Oly sok széppel lepett meg,
Mégis tudom: más is van,
Mit a Sors még rejteget,
Nem vagyok tán telhetetlen,
Ha elérni vágyom rég,
Mit az élet kínálhat: az
Ezerarcú szép mesét.

Mert még most sem vagyok szabad,
Most is húz a félelem,
S ezért járni utam, miként
Vágyom, én még nem merem,
Hiszen sok vágy teljesült már,
De még mindig rab vagyok,
S bűvkörömből, börtönömtől
Menekülni nem tudok.

Kerepesi Igor