Karcolatok 15 – Maradok?

Vonz a messzi, másik élet,
Vonz a sok-sok mesés táj,
Vonz a tenger végtelenje,
S vonz az örök női báj,
Kísért egy más lét reménye,
Kísért sok-sok álomkép,
S az lök tőled távol, ami
Hívott, fűzött rég feléd…

S szívem ugyan messze vágyik,
Mozdulatlan maradok,
Magam lenni újra, mint rég:
Többé már én nem tudok,
Pedig hív a kaland vágya,
S mégis cellám kulcsa zár,
Hisz elmenni nem birok, de
Maradni sem tudok már.

Kell a béke s kényelem, mit
Jelenléted hozott meg,
(s nem tudom, hogy mit tennék,
Ha egyszer elveszítelek),
Viszont van egy másik Én is,
Más, ki lenni akarok,
S ki csak akkor bú elő,
Ha újra magam maradok.

   

Mert szavaim elapadtak,
Amióta velem vagy,
S félek is, hogy így fordítok
Hátat majd a világnak,
Szeretsz engem, s úgy illene
Én is úgy szeresselek,
Félek mégis, mert úgy érzem,
Fájni fogok még neked.

Fájni, merthogy menni vágyom,
S mégsem tudok menni még,
Bennem félsz és „mi lesz”-kétely
Forró-bántó tüze ég,
Menekülnék, de nincs hova
Bátorságom múlté már,
S ha maradnék, nem tudom, hogy
Öröm avagy kétség vár?

Kerepesi Igor