Dalma, Izabella
  • HUF: 353.34
  • USD: 1.13
  • 13 °C
  • 25 °C
Irodalom

Árnyalatok 01 – Magyarul!

Mikor üres jelkép lesz csak, címer, jogar, s nagy nevek, Ott lesz a vég, szörnyű sírhely, hol egy drága nép veszett.

 

Száz éve, hogy ártó erők elvakultan, éhesen,
Szelíd mosoly mögé bújva ítéltek e nemzeten,
Ítéltek és oly módon ők, hogy az átkos útra vitt,
Ledöntve egy országnak évezredes határait.

 

Hirdetés(x)

S ami maradt: nyugtalan sors, bizonytalan emberek,
S évről-évre föltámadó ártó, gonosz, zord szelek,
Felvidéki magyar sorsunk, sajátos kis világ ez,
Ezer kínt és újra ezer édes örömet szerez.

 

S ha veszély les, (sokszor belső), megijednünk nem szabad,
S elfeledni sem a nyelvünk, mindegy kik mit mondanak,
Lehangoló ámde nézni, amit magán-érdekek
Felülírva a közös célt becstelenül döntenek.

 

Mert így kincsünk s értékünk mind szélsebesen kopik el,
(s fogyóban, ki kérdésünkre anyanyelvünkön felel),
És a múltból, magolják bár, oly kevés, ki tud, s tanul,
Száz év múlva lesz-e vajon, aki tud még magyarul?

 

Egy évszázad elég volt, hogy hitünk úgy fakuljon meg,
Mint egy régi, napvakított alakja egy fényképnek,
És ha igy fogy minden tovább, örökségünk elvadul,
S száz év múlva nem biztos, hogy lesz, ki még tud magyarul.

 

Hirdetés(x)

És mikor már nem tudjuk majd, ki volt István, Zrínyi, Kond,
S elfogadjuk, mit hazug száj gonosz szívvel nekünk mond,
Mikor üres jelkép lesz csak, címer, jogar, s nagy nevek,
Ott lesz a vég, szörnyű sírhely, hol egy drága nép veszett.

 

S megsiratni nem fog senki, távol-emlék leszünk csak,
Eladtuk, mi értékünk volt kényszerűség s haszonnak.
Pedig most már nem kell tőrrel, puskaporral vívni meg,
Apró napi teendőink határozzák jövőnket.

 

Szólj magyarul és énekelj, írj és gondolj mindig úgy!
(Legyen bárha nehezebb is, ez az egy járható út.)
Ments értéket s teremts újat! Tudd és mutasd meg ki vagy!
Múltadhoz és nemzetedhez mindörökre hű maradj!

 

Légy magad a történelem, légy eleven hagyomány,
Haladj tovább jövőd felé őseidnek nyomdokán!
Emlékezz a nagy nevekre, édes és bús korokra,
S a mögöttünk álló számos, zűrzavaros századra!

 

Emlékezz, de nehogy folyton múlton rágódj s tépd magad,
Add a múltnak meg, mi övé, de a jövőd fontosabb,
Úgy tegyél most, hogy a Jelen egyszer boldog múlt legyen,
S újra büszke öröm fénye csillogjon e nemzeten.

 

Ami volt már, elmúlt, (mindegy, jó vagy fáj, vagy kín vagy szép),
Ragyogjon a jövő eléd, mint biztató, színes kép,
Hidd és tudd, és tegyél érte, s minden szépen alakul,
Legyen, ki száz év múlva is tudni fog még magyarul.

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket