Gyöngyi
  • HUF: 364.41
  • USD: 1.18
  • 10 °C
  • 18 °C
Irodalom

Árnyalatok 04 – Napospart

Ki fekszik most ágyainkban, hotelszobánk rejtekén, Ahol nemrég összebújva álmodoztunk te meg én?

Ki fekszik most ágyainkban, hotelszobánk rejtekén,

Ahol nemrég összebújva álmodoztunk te meg én?

S ki éli meg most a vágyat, mi nemrégen miénk volt,

Ott a forró, bolgár éjben s csontunk mélyéig hatolt?

 

S szeretkeznek vajon mostan forrón ott, hol egy éve

Kettőnknek volt időleges, boldog, közös, kis fészke?

Kinek lábát nyaldossák most ott a tenger habjai

Hol nemrégen nekünk futtak éltünk legszebb napjai?

 

S emlékeznek vajh reánk még ott a szobák és falak,

(amik ma is olyan sűrűn fogják körbe álmomat?),

S visszavár a Napospart még, őrzi helyünk homokja?

(emlékében ott pihen-e tested gömböly alakja?)

 

S ki tapossa most a kövét utcáidnak, Nesebar?

Kié most a sok kis üzlet, madárhang és kocsi zaj?

Ki készít most fényképeket naplementéid előtt?

S ki karol most bízva, vágyva, mint én egykor, szeretőt?

 

Sós levegőd ki légzi be? Ódon házid ki látja?

Ki lesz az új utazó, ki mindezt szívébe zárja?

Ki lel rá a kis utcákra, falaknak hűs árnyékán?

S ki mereng az utcazenész szívfájdító játékán?

 

Ki szed kagylót partjaidnál, s kit fürkész a sirály most?

Ki remél ott szebb jövendőt, s lócádon ki álmodoz?

Kinek haját fújja most a tengeri sós drága szél?

S ki az, aki öledben most örök szerelmet remél?

 

Kerepesi Igor

 

Kép: Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket