Árnyalatok 07 – Hiányzol

 

 

Tovább lépni nem tudok még,

S maradni sem tudok már,

S noha vár a nagyvilág kinn,

Szívem szűk körébe zár,

Két világ közt megrekedve,

Lenn, a porban várok én,

És a Nap és szép ígéret

Káprázatként int felém.

 

Mert csak esélyt kapni vágyom:

Lehetőség s alkalmat,

Azt hogy való legyél újra,

S érezni, hogy szorítlak,

Mert bár szép az emlékkép mind,

Többet ér a valóság,

Jelents újra nekem, mint rég,

Pihentető, szép hazát!

 

Mert mostanra elfáradtam,

Gyászban járom utamat,

S visszakapni vágyom végre

Elvesztett bizalmadat,

Mert hiába mind az álom,

S szívemben a sok érzés,

Hogyha vágyam célba nem ér,

S szemem nem szemedbe néz.

 

Hiába, hogy úgy érezem:

Változtam és menne már,

S lennék, aki nem tudtam rég,

S megadnám én mind, mi jár,

Lennék támasz, s megbízható

Óvó, erős igaz én,

Hogyha újra bizalommal

Közelítenél felém.

 

Feladom, nézd, minden vágyam,

Fabatkát sem érnek ők,

(Hogy lehet, hogy nem szerettem

Eléggé egy ilyen nőt?)

Lehet nappal, lehet éjjel,

Minden percben nálam jársz,

Megfogadok mindent én, ha

Újból karjaidba zársz.

 

Bánok, s tudod, őszintén már,

Mindent, amit vétettem,

(Nagyon kell, hogy velem legyél,

Kell, hogy szeressél engem!),

Nagyon kell, hogy érezhessem,

 Fontos vagyok még neked,

Engedj csak egy percet újra,

Hadd fogjam meg kezedet.

 

Bár lehetnék egy napot még

Veled úgy, mint voltam rég,

S adhatnék meg mindent, mert mit

Adtam egykor, nem elég,

Bár volna még egyszer módom

Felébredni melletted,

S elmondani szemtől-szembe:

Hiányzol és szeretlek.

 

Kerepesi Igor