Ha most hullna ránk az este
Buja-forró, nyári teste,
S most ölelne mellkasára
Minden édes, furcsa vágya,
Maradnék, és menni többé
Nem csábítna már a lárma.
Ha most volna, hogy simítna,
Bolgár-tenger hűs hulláma,
És a szemed csak most kérne,
„Legyél szívem szép reménye”,
Lennék, ami nem voltam én
Ott a múltban, várva, félve.
S ha most várna ódon Prága
Télillatú drága álma,
És a vásár dús élményű,
Ezerfényű látomása,
Kezed fogva nem vágynék már
Más útra és más leányra.
És ha várnál, amint régen
Ünnep-ízű hétvégéken,
S belém bújnál, ahogy tetted,
Úgy mondva el szerelmedet,
Elhagynom majd azt a szobát
Remélném, hogy nem engeded.
S amíg hűlne finom teánk,
S mosolyogna a Hold reánk,
Várnánk, jöjjön már az éjjel,
(Csordultig a szenvedéllyel),
És a hulló ruhád nézve,
Ölelnélek bújva, kéjjel.
Bársony-bőröd illat-árja,
Szemérmesen elém tárva
Várna engem, mint drága kincs,
(Érintés, mi finomabb nincs),
Simítnám és szeretném én
Várva: vágyva rámtekints.
És ha mindaz, minek vége,
Most lépne csak életembe,
S újra tested lankás tája
Lenne testem szép hazája,
Szeretnélek, ahogy régen,
Kezdetektől kellett volna…
Kerepesi Igor
Kép: A szerző felvétele
Megosztás:
Címkék: Árnyalatok Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Igi Kerepesi Igor Kerepesi Kellett volna Kerepesi Igor Komárom pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.