Meddig vágysz még gyönge lenni?

Meddig akarsz sírni még?

Mikor kelsz már ágyadból fel,

Intve végre, hogy: elég?

Meddig leszel bohóc, mond csak,

 hirdetes_810x300  

Meddig gúnyok tárgya te?

Legyél végre, aki tesz is,

Ne csak báb, ki tehetne.

 

Meddig sírod vissza még a

Múltat, ami elhagyott?

S mond csak, azt a távol múltat

Olyan nagyon akarod?

Sehol sem volt nyugalmad még.

Ne csapd többé be magad!

Visszavágyod kapni őt most?

Munkál benned akarat?

 

S van-e vajon esély erre?

Miért vágysz te újra rá?

Miért buksz le mindig újra

Zajos hullámok alá?

Őrültté tesz ez a Remény.

Itt az idő menni már,

Mielőtt még véglegesen

Ódon börtönébe zár.

 

Nem a múltra van szükséged.

Jelen koszos útja kell!

Kötelesség, erőlködés,

Lecke, ami megnevel.

Tanulj végre! Oly sok időd

Veszett el, mind hasztalan,

Mert vakságra esküdtél fel,

Tompán, gondolattalan.

 

Életidőd túl értékes,

S most már te is érzed ezt,

Harcolj! Tépd el köteleid,

Hogy ha a múlt nem ereszt!

Oly sok érték lakoz benned,

Itt az idő, megmutasd,

És ha élni, tenni vágysz most,

Vágyad többé ne halaszd!

 

Kerepesi Igor

 

 

Kép: internet

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 4 olvasónak tetszik ez a cikk.