Kedvem, mint a bús november:
Köd és fáradt fellegek,
S szégyellem már mindig újra
Bűnöm meggyónni neked.
Ami volt, egy kis tehetség,
Valahogy rég megkopott,
S maga mögött torz emléke
Csupán súlyos űrt hagyott.
Osztályrészem elgyötörtség,
Komor magány, tágas űr,
Csöppnyi méz csak, amely mellé
Keser-méreg elegyűl,
S minden új nap torz szilánkok
Tömegével van tele,
Lehet új nap, átkom régi:
Nihil novum sub sole.
S lelkem, mint a korhadó fa,
Szú se rág már benne rég,
S ódon vár, aminek mélyén
Kisértő a rég-emlék.
„Mi lehetett volna – ember”
Leszek (ha még nem vagyok),
Magam mögött félig megélt
„Mi lett voln, ha”-t hagyok.
Fél-tehetség, nagy remények,
Súlytalanok, s hullanak,
Nincs a fél-vágy mögött semmi
Tartalom, se akarat.
Levegőnél könnyebb szavam,
Döntést hozni nem tudok,
Magam mögött feldúlt nőket,
Káoszt s csalódást hagyok.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor Kerepesi Igor versei Komárom Novum pozsony Torz vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.