Érzem ma is haragját még.
Érzem, ahogy fojtogat.
Mégsem adom meg már többé
Démonomnak magamat!
Hagytam soká: vad viharként
Dúljon, tépjen engemet,
S ártva rágjon szívem körül,
Borzolva a lelkemet.
Hagytam én, hogy kifosszon
És romba döntse életem,
Éveken át kénye-kedve
Szerint játszva énvelem,
S én voltam a hibás, tudom:
Engedtem, hogy így legyék!
S néztem, ahogy romba dől a
Kincstár, s benne minden ég.
S elfog ma is még a vágy, hogy
Eláruljam magamat,
Tépni vágyja ez az érzés
Törékeny nyugalmamat.
Érzem ma is szorítását
Láncainak bőrömön,
Falni vágyja féltve őrzött
Törékeny szép örömöm.
Sok félelem, sok gyengeség
Most is társ az utamon,
De erősebbnek érzem magam,
Mint mi voltam egykoron.
Most már tudom: eredményem
Oly támaszt ad énnekem,
Mire másban (legyen bárki)
Nincs esély, hogy fellelem.
S ellenállok! Most már téphet!
Kuncsoroghat! Jöjjön csak!
Csalódni fog, ha azt hiszi,
Nincs erősebb akarat!
Csalódni, ha gondolja még:
Szívem félsszel van tele,
Mert rég elmúlt az az idő,
Leszámoltam már vele!
Kísértsen csak! Ijesztgessen!
Környékezzen újra meg!
Legyen társam pár órára,
Néhány napra, egyre megy!
Nem engedem, beköltözzön
Sok időre szívembe,
Arcul csapom, mert e szív már
Bátorsággal van tele.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Komárom Novum pozsony Vendég vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.