Ladik vagyok révész nélkül, zavart lélek céltalan,
Elvadult és buja ösvény, óceán, mi parttalan.
Hajótörött, kínzó átok, buja szirén-préda én,
Messze-titkos ígéretként pislákoló lomha fény.
Távol, ködös szirtfok csupán, rab ki már-már nem remél,
Gyászos messze part, hová a fény is csupán hunyni tér,
Déráztatta, sivár, hűvös torz terep és ingovány,
Vert, gubbasztó, kósza remény, erőtlen és halovány.
S elhagyatott magány-sziget, háborgó zord, furcsa éj,
Hajó, melyet kénye szerint tépked s dúl a dús szeszély,
Ódon Barlang, sötét üreg, zúgó csönd és kínkörök,
S kinn a dúló tenger csapkod, eső zuhog s mennydörög.
Vihar csupán, szeles part, és véghetetlen, fagyos szél,
Ez a Ködös Kies Sziget Mind, Mi Rajtad Kívül Él!
Számkivetettként könyörgöm, kapálózva: mit tegyek?
Hová fussak, s van-e miért?
Üres vagyok nélküled!
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Igor Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Komárom Ladik Novum pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.