Winkler Oszkár losonci építészre emlékezve

Születésének 110. évfordulója alkalmából a losonci Városi Múzeumban nyílt kiállítás Winkler Oszkár, a funkcionalista építőművészet megteremtője és képviselője életéről. Anyagát a múzeum munkatársai, valamint Ivan Siláči, Kollár Angelika, Szabó Kinga és  Böszörményi István állították össze.

Winkler Oszkár jeles, de országos szinten azon kevésbé ismert szakemberek közé tartozott, akik szakmájukban maradandó alkotásokat hagytak az utókorra. A kevés szakmai írását leszámítva semmilyen életrajzi, emlékező írást nem hagyott maga után.

   

A kiállítás cím „Nem teljesült…” (Nesplnený…) arra utal, hogy életében nem tudta megvalósítani az álmait, mint például szabadon alkotni, vagy éppen gyermekáldásban részesülni.

A kiállítás két részből áll. A földszinti folyosón az elkészült losonci alkotásaival, épületeivel ismerkedhet meg a látogató. Így egymás mellett látva és olvasva őket látható, hogy nem is olyan kevés ez. Itt is érvényes az, hogy a városban sétálva, elhaladva az épületek előtt  nem is nagyon tudatosítjuk, hogy a neves alkotó munkája.

A kiállítás másik része az egykori lakásának, szobájának belső világát jeleníti meg. Érdekes, látványos, ugyanakkor egészen intim megoldással a látogató úgy érezheti, hogy vele van az alkotó, éppen dolgozik, pihen, gondolkozik. Kilátunk az ablakon, leülhetünk a korában divatos fotelba, s talán még a rádiót is bekapcsolhatnánk.

Winkler Oszkár építészmérnök Zólyomban született 1909. 4. 29.-én. Édesapja Winkler Ármin, könyvelő, édesanyja Winkler Aranka (szül. Seidler). Az elemi iskolát Zlatnón végezte, a gimnáziumot a losonci gimnázium magyar tagozatán, ahol 1927-ben Scherer Lajos (tanár, a cserkészmozgalom kiemelkedő alakja, a Mi Lapunk c. lap alapító szerkesztője) osztályában érettségizett.

Rajztanára Gerő Gusztáv festőművész volt. Magántanulója volt Gyurkovits Ferenc festőművésznek is. Építészeti diplomáját a prágai német nyelvű Műszaki Egyetemen szerezte meg (1927–1933).

 Losoncon 1935-ben tervezőirodát nyitott. A funkcionalista építészet úttörője volt. Terveit a helyi körülményekhez igazította, neki is köszönhető, hogy régióban lapostetős, teraszos, modern műszaki berendezésekkel ellátott házak kezdtek épülni. Losoncon és környékén több épület és műemlék terveinek elkészítése fűződik a nevéhez.

1935-ben részt vett a kassai ravatalozóra kiírt építészeti pályázaton. Zólyomban dr. Wittman orvos házát tervezte, ezt számos további lakóház követte. Losonci tervei közül a legjelentősebbek közé tartozik a mai Zólyomi úton felépített Heksch-bérház, amely az első háromemeletes lakóház volt a városban.

A második világháború számos megpróbáltatást hozott a számára. Még a háború elején a Magyar Honvédség munkaszolgálatosa lett.  Oroszországban 23 hónapot szolgált. Hazatérve a holokauszt időszaka várta.

Szüleit Auschwitzba hurcolták, majd meggyilkolták őket. Elemér testvérét lelőtték. Pál testvérével Szlovákiába, Rózsahegyre menekültek rokonaikhoz. A Magas-Tátrában kaptak munkát, a kormány parancsára Nagylapás (Veľký Lapáš) község terveit készíttették el. Mindezek után visszatértek Losoncra. Pál diplomáciai szolgálatba állt, Oszkár pedig az apátfalvi textilgyárral együttműködve folytatta a háború előtt abbahagyott tervezői munkáját.

Jelentős részt vállalt Losonc 2. világháború utáni újjáépítésében. 1945–1948 között önálló tervezőirodát működtetett a városban. 1948-ban befejezte saját házát, mely belső berendezésével a késő funkcionalizmus kiemelkedő alkotása. Ugyanezen évben alapító tagja volt a Stavoprojekt vállalatnak, ahol sablonos típusterveket készített.

Az egyik legkritikusabb éve 1950 volt, amikor egy tipizált munkáslakásokat tartalmazó, hibásnak ítélt tervezete miatt vizsgálati fogságba került és bíróság elé állították. A kékkői bíróság felmentette, de az események nagyon megrázták, negatívan hatottak az egészségére.

1953-tól munkatársa a pozsonyi Építészeti Kutatóintézetnek. Kutatásainak eredményei a Klasicistická architektúra na Slovensku és az Architektúra na Slovensku című könyvekben jelentek meg. 1956-ban infarktust kapott, 1957 után kialakuló betegsége már akadályozta az intenzív munkában.

1958-65-ben a losonci magyar tannyelvű Építészeti Ipariskolában tanított. 1970-ben újabb infarktust kapott és elhunyt. A losonci református temetőben nyugszik.

Losoncon a nevét viseli az egykori Építészeti Szakközépiskola, ahol a névadó ünnepség részeként 2006. november 6-án leplezték le mellszobrát és emléktábláját.

Tervei alapján készült el több közéleti személyiség lakóháza (Losonc, Zólyom), a Dunabank részére készített tipizált kétszobás lakások tervezete, a meg nem valósított losonci Városi szanatórium tervezete, a rimaszombati Zsidó kultúrotthon, mely ugyancsak nem készült el,  a losonci Kalmár vendéglő és családi lakóház, a losonci szovjet hősök emlékműve, a losonci Piaci csarnok vázlata és uszoda építési tervezete, a holokauszt emlékmű a losonci zsidó temetőben, az ipolysági posta épülete, a korláti Ifjúsági ház, az apátfalusi N. P. Poľana üzem kultúrotthona, a losonci kórház épületegyüttese, bejárati és gazdasági szárnya, valamint a sebészeti pavilon (V. Houdek mérnökkel együttműködve) és számos más épület.

Puntigán József