Leonardo da Vinci gépezetei

Leonardo da Vinci (1452-1519), festő, szobrász, természettudós, csillagász, feltaláló, vagy röviden polihisztor nevét és személyét aligha kell bemutatni. Ha más  nem is jut eszünkbe, a párizsi Louvre-ban őrzött festménye, a Mona Lisa, vagy a Milánóban látható Utolsó vacsora című festmények elválaszthatatlanok a nevétől.  Ezért bizonyosan az sem véletlen, hogy mindkét művészi alkotás, igaz, csak másolatban és háttérben, de helyet kapott a losonci zsinagóga épületébe, megrendezett és még néhány napig látogatható izgalmasan érdekes kiállításon is.

A sokoldalú zseni, mert így is nevezhetjük, a csodálatos művészi alkotásai mellett mintegy 7000 rajzot  készített el, melyek nagyon többsége valamilyen általa megálmodott találmányt, újítást, akkor még kevesek által látott és gondolt szerkezetet, gépet ábrázolt. Igazából nem tudom, hogy ezek közül ő maga hányat készített vagy készíttetett el, próbált ki, azt viszont igen, mert lejegyezték, hogy a munkásságának tisztelői és kutatói csak évszázadokkal később jutottak el oda, hogy komolyabb figyelmet szenteljenek ezen nem művészi alkotásainak

   

Leonardot életében és hosszú ideig a képzőművészetéért tisztelték és becsülték, a jövőt megálmodó képességét kevésbé. Talán azért is, mert maga sem hitt abban, hogy főleg a környezetében és a természetben elvégzett megfigyelései ihlette alkotásaiban nagyon valós és működőképes szerkezetet vetett papírra. Ezeket életében nem jelentette még, évtizedekre eltűntek …  s csak valamikor a 16. század után kezdtek előkerülni, s gyűjtötték azokat össze a hívei. Ezek közül az egyik leghíresebb az ún. Atlanti Kódex, mely mintegy 1200 ábrát tartalmaz.

Találmányai a mai napig foglalkoztatják a kutatókat és érdeklődő embereket, akik kíváncsisága nem meglepően vezetett oda, hogy rajzai alapján egy az egyben megépítették és ki is próbálták a szerkezeteit. S nem meglepő az sem, hogy azok működőképeseknek bizonyultak.

Halálának tavalyi, 500. évfordulója jó alkalmat adott arra, hogy munkássága újra a közélet figyelmébe kerüljön azzal is, hogy a rajzai alapján megépített szerkezeteit bemutassák a nagyközönségnek, teszem hozzá hatalmas sikerrel.

Leonardo da Vinci gépezetei szeptember végén Lengyelországból érkeztek Losoncra, s találtak nagyon jó bemutatóhelyre a losonci zsinagógában. A tárlaton a rajzokon és paneleken bemutatott alkotások és reprodukciók mellett mintegy 40, főleg fából készült szerkezet látható, melyek egyharmada ki is próbálható. Ezek a karzaton kaptak helyet, ahol vasárnap délután interaktív foglalkozások is várják az ifjakat és idősebbeket egyaránt.

A látogatót kellemes háttérzene fogadja, mely szintén szorosan kötődik az alkotóhoz. Annak részletei az egyik panelen olvashatóak, s itt van a zene forrása is. Leonardo ezen találmányának a „viola organista” nevet adta. A szerkezetet a rajz alapján Slawomir Zubrzycki lengyel zongoraművész és hangszergyártó építette meg, majd egy koncert keretében meg is szólaltatta.

Sétálgatva az érdekesebbnél érdekesebb szerkezetek között már első pillanatra feltűnnek a repülésre szánt eszközök. Ezek közül talán a legszebbet, a siklórepülőt, a kiállítás kurátora a terem központi helyén helyezte el. Alatta az Utolsó vacsora festmény reprodukciójával. Mint az a háromnyelvű (szlovák, magyar, angol) információs táblán olvasható, Leonardo 1478 és 1480 között készítette el ezt a tervét, melynek szárnyai egy hálós vázra voltak felfeszítve. A Brit Repülősportok Szövetsége 2003-ban ezen terv alapján készítette el a siklórepülő modelljét, melyet Judy Leden repülőbajnok sikeresen ki is próbált.

A közelében kapott helyet az ejtőernyő, melynek vázlatrajza 1485-ből való. Ehhez akkor az alábbi jegyzet íródott: „Ha volna az embernek 12 kar széles és 12 kar magas anyaggal bevont szerkezete, bármilyen magasságból ugrana is le, nem sérülne meg.”A rajz alapján elkészített ejtőernyőt 2000-ben a brit Adrian Nikolas, 2008-ban pedig a svájci Olivier Vietti-Tepa próbálták ki, s mindketten biztonságosan értek földet.

Elkészítette a helikopter vázlatát is, amelyben a gondola középső részében álló ember kezeit és lábait használt a szárnyak mozgatásához. Tudjuk, hogy az ötlet azóta megvalósulást nyert, de a „korabeli anyagok tökéletlensége miatt” nem sikerült olyan modellt készíteni, ami fel is tudott volna szállni. A repülésről Leonardo így írt:

„Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza.”.

Érdekes a „szárnyapás-tanulmánya” is, mellyel azt akarta bizonyítani, hogy a szárnyak képesek a súlyt megtartani. Kiszámította, hogy 12 m szélesnek és 12 m hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy megtartsa a pilótát a levegőben.

A bemutatott szerkezetek másik nagyobb csoportját a hadigépezetek alkotják. Az orgonaágyúra tekintve akaratlanul is az orosz csodafegyver, a második világháború alatt kifejlesztett „katyusa” jutott az eszembe. Az orgonaágyú volt az első olyan szerkezet, amely golyókat lőtt ki és 1480-ban Fienzében Lorenzo de Medici utasítására készült el. Bár az elkészítéséről nem maradtak fel adatok, hatékony fegyver lehetett.

Nem kevésbé érdekes a Harckocsi (tank) tervezete, amely a maga harci valóságában az első világháborúban jelent meg. Leonardo 1485-ben ezt írta a milánói fejedelemnek:

„Képes vagyok olyan harci kocsit megépíteni, ami biztonságos és elpusztíthatatlan. A lapos fajármű körbe ágyúkkal van felszerelve, forgantyú segítségével 8 ember hajtja”.

Tervezetében elhallgatott egy apró hibát, amely megakadályozta, hogy a kocsi megfelelően működjön. Tette ezt azért, mert attól tartott, hogy a terve illetéktelen kezekbe kerül.

Veszélyes fegyvere volt az masszív ágyú is, melyből gömbölyű ólommal töltött lövedéket lőttek ki. Ez a célba éréskor sok kis részre szakadt szét. Mint az információs táblán olvasható, a találmány a kazettás lőszer prototípusának tekinthető, melyet 2008-ban betiltottak. Nem mellékes, hogy Leonardo a háborút „őrült állatiasságnak” nevezte.

A tervezeti közül nem hiányoztak a földi járművel sem. Az automobilját egy, az órát meghajtó szerkezetre emlékeztető mechanizmus hajtotta. Az indításhoz ezt kellett felhúzni, amellyel mintegy 40 métert tehetett meg. A szerkezetben alkalmaztak először kormánytengelyt, vázat és áttételt.

Nem folytatva a szerkezetek részletes bemutatását, a még december közepéig látogatható kiállításon megismerkedhetünk pl. a gőzágyúval,  az óriás nyílpuskával, az evezős hajóval, a kerékpárral, a csigasorral, a kilométerszámlálóval,  kilincsművel, a lendkerékkel, az emelővel, a golyós csapággyal, a csavaráttétellel, a boltíves hídszerkezettel,  a forgó daruval, a tükörteremmel és további eszközökkel is.

Puntigán József