Nyugdíjas vegyészből lett alkotó művész – Lengyel Ilona kiállítás nyílt a Füleki Vármúzeum Galériájában

Nyitókép: Körkép.sk

A ragyolci származású, Kordélyházán (Kordíky) élő Lengyel Ilonát nyugdíjas korában ihlett meg a képzőművészet. Nem elégítette ki a szépkorúak nyugalmas élete, és eleget téve belső kihívásának  elvégezte a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen működő Harmadik Kor Egyetemének hatéves rajz és festészeti szakát.

Alkotásaiból a Füleki Vármúzeum Galériájában nyílt meg „A színek varázsában” címet kapott, március 22-ig látogatható kiállítás.

Mint az a kiállítás bevezetőjében is elhangzott, voltak kor- és diáktársai, akik között hat év alatt szoros, baráti és művészi  kapcsolat alakult ki, amely a tanulmányok befejezése után  is megmaradt.

Besztercebányán alakították meg az Art klub 9+ amatőr művészcsoportot, amely Peerová Zdenka, akadémiai festőművész irányításával működik. Mint azt a megnyitón Illés Gábor a Füleki Vármúzeum elmondtam a csoportnak 9 tagja van, amelyet a „+” tag Peerová Zdenka  vezet.

Rendszeres találkozóikon nemcsak az alkotásaikat elemzik, de közös és egyéni kiállításokon is bemutatják azokat. A  legjobbakat versenyeken is megmérettetik. Ezek eredményeiről a megnyitón ugyan nem esett szó, de talán nem is lényeges, hiszen az alkotás öröme mindennél többet jelent.

Lengyel Ilona tagja az ATELIÉR 3G — három generáció képzőművészeti polgári társulásnak is. Végzettségét tekintve a füleki gimnázium elvégzése után a Prágai Vegyészeti és Műszaki Egyetem Élelmiszeripari és Biokémiai Technológiai Karán szerezett diplomát.

Az ideiglenesen tolószékbe került alkotó rövid bemutatkozásában elmondta, hogy még van hová fejlődnie. Mint kiderült,  síel is, de a járdán esett el, aminek sérülés és operáció, mozgásának korlátozása lett a vége. Elmondta, hogy ha az ember keres, akkor új és újabb ajtók nyílnak meg előtte, hiszen az ajtók mögött új kincseket várják őt. Amikor tíz évvel ezelőtt bejelentkezett a művészeti tanulmányaira, nem voltak olyan vágyai, hogy a képeit kiállítsa.

Ihletője egy festőnő volt, aki arra a gondolatra reagált, amit sokan mondanak, hogy nem tudnak rajzolni és festeni: És tanulták ezt – tette fel a nekik címzett kérdést. „Nyugdíjas korban vagyok, van időm, miért ne próbálnám meg” – mondta. Tette ezt sikerrel.

Az alkotásain elsősorban a lakhelye természeti környezete, a virágok és növények szépsége jelenik meg. A tájban, a színekben, az évszakok változásaiban szinte kimeríthetetlen ihletforrást ad neki. A festészetet virágokkal kezdte, amelyeken keresztül, kísérletezve a számára számos izgalmas élményt adó színekkel és festészeti technikákkal mára az absztraktabb ábrázolásokig is eljutott. Szeret kísérletezni, örömét leli benne.

Az alkotás folyamatában elfelejti a napi gondokat, problémákat, egy egészen más világba kerül. Külön örömet jelent számára, ha az alkotása megnyerik mások örömét és tetszését is. Gondolatai zárásul Várnai Zseni, költő  Csodák csodája c. versének két versszakát olvasta fel a tavasz ébredéséről.

„Tavasszal mindig arra gondolok /  hogy a fűszálak milyen boldogok: / újjászületnek, és a bogarak,/ azok is mindig újra zsonganak, / a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz./ …

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,/ hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot,/ e fényt, e nagy zenét, / e tavaszi varázslat ihletét, / mely mindig új és mindig ugyanaz:/ csodák csodája: létezés… tavasz!

Puntigán József