Gömör szíve és a gömöri szívdobbanások

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el. / Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, / tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton …”.

Néhány napja jelent meg Gecse Annabella „Gömör szíve” című tanulmánykötete, mely akarva-akaratlanul eszembe juttatta Radnóti Miklós versének idézett sorait. Nemcsak azért mert a költő vezetéknevét nagyapja gömöri szülőhelyéről Radnótról választotta, de azért is, mert az én szívem is nagyobbakat dobban akkor, ha valós vagy virtuális utaim Alsóvály, Gesztete, Domaháza, Ajnácskő … stb. felé vezetnek, hiszen apai nagyszüleim, őseim is e vidéken látták meg a napvilágot. Gömörben éltek.

Gecse Annabella  egy hangulatos, dombok ölelésében fekvő  kis gömöri faluban, Baracán született. Tanári és néprajzi ismereteit Nyitrán és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem) szerezte meg, utóbbi helyen a PhD – fokozatot is.

   

A (népi) vallásosság, paraszti lakástextil, a gömöri és szolnoki csipke, a társadalomnéprajz, az etnikai csoportok egymás mellett élése, a társadalmi változások és egyéb témákban megírt tanulmányai számos folyóiratban, tanulmánykötetben és könyvben jelentek meg.

Húsz éve, 2001 július 1-től a szolnoki Damjanich János Múzeum Múzeum munkatársa, ahol a Néprajzi osztály osztályvezetője. A kerek évforduló alkalmából, 2021. július 1-én munkatársai  köszöntötték szeretettel. Hogy miért is? Ezt talán a gratulálókhoz távúton csatlakozó Szanyi Mária, néprajzkutató, pedagógus szavai fejezik ki legegyszerűbben.

„Nekem még mindig az egykori aranyos diáklány vagy! Külsőleg nem is változtál semmit, de tetteid alapján belsőleg sem, szerénynek, dolgosnak maradtál.” 

Nagyon igaza van!

A „sors részéről” aligha véletlen, hogy a 20 éves alkotói munka kereteit a 2001-ben   megjelent „Cigányok, parasztok Baracán” c. tanulmány és a most megjelent, Baracát bőven magában foglaló kötete képezi.

Ebben folyamatban a teljesség igénye nélkül kap helyet az első könyve, „Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében (2007), amelyben teljes terjedelemben szülőfaluját idézi.  Szolnoki munkáját jegyzik pl. a Fehérhímzéses textilek a Damjanich János Múzeum néprajzi gyűjteményéből (2018), a Gulyás Katalinnal szerkesztett, A szolnoki Tabáni Tájház tárgykatalógusa (2019) és kiemelten kedves debreceni tanára, munkatársa, „a magyarországi társadalomnéprajz professzora”,  Szabó László munkáinak sajtó alá rendezése és szerkesztése (Tanulmányok a magyarrá lett jászokról (2019), Legenda és valóság. Tiszazug. (2011)) valamint egyéb főleg néprajzi jellegű kutatások, tanulmányok és kötetek egész sora, közöttük a Baracai temető sírjeleiről (2007), A Földhöz való viszony változatairól Baracán (2007).

Nem nehéz megállapítani, hogy a Szolnok és a Jászság, Baraca és Gömör együtt vannak jelen Gecse Annabella életében. Hiszem, hogy nem tévedek abban sem, hogy a szíve kicsit mindig hangosabban dobog az utóbbiakért, a szülőföldért. Munkáiban nem a szerzői csillogás utáni vágy vezérli, de az elkötelezett szakmai munka, a kutatásai területein ténykedő emberek iránti alázat és tisztelet, Baraca és a szülőföld iránti szeretete.

A most megjelent könyvének „ …főcíme – Gömör szíve – Vojta Richard plébános megfogalmazása, aki 2011 és 2013 között Tornalján és Méhiben szolgált. Miután részleteiben is megismerte Gömört, a Tornalja és Rimaszombat közötti terület katolikus közösségeinek lelkületével kapcsolatban fogalmazódott meg benne ez a hitvallás.”

Ez a közel 400 oldalas, sűrű sorokkal írt könyv bevezetőjében olvasható hitvallás nem csak a plébánosé, de a szerzőé is. Ennek elfogadása és belső átélése nélkül ezt a kötetet egyszerűen nem lehetett volna így összeállítani. Alapját a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatási ösztöndíja támogatásával 2011 és 2014 között elvégzett kutatása adja, ami 9 katolikus többségű, gömöri falu – Abafalva, Baraca, Cakó, Füge, Méhi, Rimaszécs, Sajószentkirály, Uzapanyit és Velkenye  népi vallásosságának vizsgálatára terjed ki.

A kutatás szakmai hátterét bemutató fejezetek mellett az olvasó három fejezeten keresztül ismerkedhet meg a 9 településsel. A Katolikus falvak a protestáns Gömörben – a kutatott terület ismertetése c. fejezetbe (III.)  a falvak jellemzése, a 20. század első felének és napjaink vallásos népéletének leírása került. Az ebben elemzett, az adott településekre vonatkozó, a Rozsnyói Püspöki Levéltárban őrzött iratok az Adattár c. fejezetben  (VI.) olvashatók időrendi sorrendben – szó szerinti idézetekkel, vagy tartalmi ismertetéssel.

A szakrális kisemlékek c. fejezet (VII.) a települések területén található templomok, út menti keresztek leírását tartalmazza, fényképeken és az ezekről készült rajzokon is bemutatva azokat.

A tanulmány szerves részét képezik azok az összeírások melyek „kétszer egy éven át készültek Baracán a vasárnapi és ünnepi szentmiséken”. Gecse Annabella a csakis népéneket tartalmazó  összeírást 2009-2010-ben, a hozzájuk kapcsolódó  videofelvételeket (mintegy 50 órányi terjedelemben) a baracai templomban 2011-2012-ben készítette el. Mint az olvasható ezek nem a misékre, de a falu jelenlegi kántora, édesapja, Gecse Zoltán kántori munkájára összpontosítanak.

„… A jelenlegi kántor sem tanult zenét iskolai keretek között, de elődjéhez hasonlóan a vallásos népélet zenei részébe is belenevelődött. A kántori munkát ő sem a kottaolvasás és a zeneelmélet elsajátításával alapozta meg, hanem az élő gyakorlat megtapasztalása útján. … itt idegen kántor sose énekelt …”.

A kötetet kiadó Fórum Kisebbségkutató Intézet és a komáromi Etnológiai Központ remek megoldást választott arra, hogy a könyv mellékletében lapozgatva az olvasók élőben is belehallgathassanak a misékbe. Ezek a fejezetben megadott QR-kódok letöltésével érhetőek el.

Gecse Annabella az elérhető írásos források és gyűjtések feldolgozásával olyan vallás- és társadalomtörténet anyagot mutat be, amelyet a kilenc település saját értékként, a továbbiak pedig szemléletes  példaként rögzíthetnek. Rendkívül gazdag anyag, a 20. század első felének számtalan vidám és szomorúbb eseményével.

A kötet a kutatók számára minden tekintetben hiteles forrás, az egyszerű olvasók részére pedig egy olyan olvasmány, melyen keresztül élményszerű betekintést kapnak a települések múlt századi, napi életébe.

A szerző az  Összegzés c. fejezet (IV.) záró gondolataiban a  jövővel is foglalkozik. Keresve a választ arra, hogy a „mai jelen mennyire kutatható vagy mennyire lesz az fél évszázad múlva”.

Hatványozottan egyetértek azzal a megállapításával, hogy amíg a 20. század első felének iratanyagai, az érvényes rendeletek törvények értelmében ha olykor nehezen is, de kutathatók és megvannak, addig a mai iratanyagok egyre inkább a virtuális térbe kerülnek, s gyakorlatilag kutathatatlanná válnak.

„Ma az egyházi levelezés is a virtualitásban létezik, amelynek elérhetősége – a digitalizációs lehetőségek ellenére is – korlátozott, sőt   egyelőre nem látható”.

„Ha ezek az akadályok elhárulnak, akkor sem bizonyos, hogy a 20. század elejeihez hasonlóan egyedi vallásos képet kaphat a majdani kutató egy-egy településről, ugyanis a globalizáció hatása ezen a téren is mindennél erősebb”.

Nyitókép: Baraca látképe

Puntigán József