Az utóbbi évek hollywoodi próbálkozásai, filmvászonra varázsolni egy-egy történelmi eseményt vagy személyiséget, csak nagy adag igénytelenséggel nevezhetők sikereseknek. A Trója, a Nagy Sándor, a 300 mind elmaradtak a várakozások mögött. Nem csoda, hát, ha az egyszerű földi filmhalandó a pofára eséstől félve inkább visszafogott lelkesedéssel várta Juraj Jakubisko legújabb történelmi filmjét. Nos, örömmel jelentem, a Báthory nem okozott csalódást.

Túlzás lenne azt állítani, hogy az ember a barátnője méreteit is elfelejti (ismételten) levenni a sötétben, annyira magával ragadja a történet, de az se fedné a teljes igazságot, ha azt állítanánk, hogy csak azért nem maradt bennünk hiányérzet a moziból kifelé jövet, mert végre nem egyedül kellett moziba menni eleve rosszabbra számítottunk.

Hollywoodi szaga van a filmnek, mégse csípi nagyon az orrunkat. Mert ez lehetne akár kritika is, de ha egy szlovák filmről van szó (ami tulajdonképpen szlovák-cseh-magyar-angol koprodukció), akkor dicséretnek szánjuk. Mert ezúttal – hál’Istennek – hiánycikk maradt a szlovák filmekre jellemző vontatott párbeszéd, egyhangú cselekmény és a színtelen (nem azért mert fekete-fehér) képek. Ehelyett voltak dinamikus jelenetek, gyönyörű szép felvételek, s mindez hatásos zenei aláfestéssel. Ami mégis hiányzott, az a nagyobb izgalom, a több feszültség és a váratlan fordulatok. Az elalvás veszélye ugyan nem állt fenn, de könnyen azon kaphatta magát az ember, hogy a mozi utáni programon töri a fejét. Pláne, ha megpillantotta Báthory Erzsébet (vagyis Anna Friel) egyszer-kétszer ki-kivillanó mellbimbóit. Volt az kétszer, háromszor, sőt többször is, ráadásul nem csak a mellbimbó, s nem csak az övé. Na, ez az a hollywoodi elem, ami már picit csavarhatja az érzékenyebbek orrát. Csavarja is. Mert újkor kezdete ide, reneszánszkor oda, a szeretkező pártól a templom közepén táncoló gyóntatószék még a reformátusoknál is hatásvadász jelzőt kapna. A két szimpatikus szerzetes a postagalambjaikkal és a találmányaikkal (görkorcsolya, ejtőernyő, fényképezőgép) még akkor is gyorsan belopta magát a nézők szívébe, ha kicsit tompítottak a film komolyságán. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk vele, ki volt az a Da Vinci és mikor élt, anakronisztikusan hatott a két csuhás kém.

A többi szereplő és a környezet viszont lenyűgöző hitelességgel hitette el a nézőkkel, hogy nem kosztümöket és díszleteket látnak, hanem 16. és 17. századi ruhákat, tánctermeket, hintókat és fegyvereket. (Nem is csoda, hisz csak a főszereplő 82 különböző ruhadarabot viselt a forgatások során, mely többek között 14 várban is zajlott) Na meg eredeti Caravaggio-képeket. Az olasz festő szerepeltetése sokat segít a korhűség megőrzésében (Erzsébetnek a férje iránti hűsége betartásában már kevésbé), még akkor is, ha a grófnővel való szerelmi románca valószínűleg csak Jakubisko fantáziájának a szüleménye.

De vajon az is csak Jakubisko képzeleterejének a szüleménye, hogy a feje tetejére állítja a Báthory Erzsébetről kialakult legendát, s a Guiness-rekordok könyvének legvéresebb tömeggyilkosából egy becsapott összeesküvési áldozatot csinál? Aki Szádeczky-Kardoss Irma könyvét olvasta, az hiteles történelmi filmnek fogja tartani, s függőleges irányban mozgó fejjel jön ki a vetítésről, aki Jozef Kočiš munkáját nyálazta át, az történelmi fikciónak, és vízszintesen rázza majd a fejét. Aki viszont egyiket sem – mer valaki arra fogadni, hogy ebből van a kevesebb? -, és csak a film nyújtotta élmények befolyásolják, az egy kitűnő színészi alakításokkal (ez nem csak Anna Frielre, Vincent Reganra vagy Hans Mathesonra igaz, hanem például Boleslav Polívkára is érvényes) dicséretesen megrendezett történelmi drámát lát, mely könnyekre ugyan nem fakaszt, de 140 percre kényelmesen visszaringat a 16. és 17. század fordulójára.

Zárszó helyett: felvidéki magyarként kifejezetten felüdülés hallani, hogy Báthory Erzsébet a szlovák szinkronban is Báthory Erzsébet, és nem Alžbeta Bátoryová, Zrínyi Miklós (nem az a Zrínyi…, és az sem…, ez egy harmadik) sem Mikuláš Zrínsky, Nádasdy Ferenc sem František Nádašdy és így tovább. Sőt, ebből a szempontból még a „kurva anyád”, „te átkozott” és más magyar szitokszavak is szépen csengenek a szlovák verzióban! Milyen jó, hogy már idén sikerült befejezni a filmet, lehet, hogy jövőre már törvényt sértene Jakubisko ezekkel a magyar tulajdonnevekkel…

 hirdetes_400x285  

Bathory, történelmi dráma, 140 perc, szlovák-cseh-magyar-angol, 2008
Rendező: J. Jakubisko
Író: J. Jakubisko
Operatőr: F. A. Brabec
Zeneszerző: S. Boswell, J. Jirásek

Szereplők: Anna Friel, Vincent Regan, Hans Matheson, Karel Roden, Boleslav Polívka, Franco Nero, Deana Horváthová, Michaela Drotárová

A film a ČSFD-n, IMDB-n.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!