Borturizmus – Kraví Hora Szabad Szövetségi Köztársaság

A Kraví Hora Szabad Szövetségi Köztársaság (eredeti nyelvén Svobodná spolková republika Kraví Hora) Bořetice községhez tartozó jellegét tekintve szuverén demokratikus borivó közösség. Dél-Morvaország festői szépségű területén található, a Velkopavlovická nevezetű borvidékhez tartozik. Aki nem tudná, annak megemlíteném, hogy négy nagy bortermelő vidék alkotja Morvaország bortermesztő területeit, név szerint: Znomejská, Mikulovská, Velkopavlovická és Slovácká. Még érdekességképpen itt található Csehország borospincéinek a 96%-a, szóval nem csoda, ha a turista idejár feltankolni a készleteit.

A köztársaságról és az alkotmányról

A köztársaság polgárai lelkes szőlőtermesztők, borászok és borfogyasztók, akik a köztársaság alkotmánya szerint ezt az ízletes nedűt mérsékelt mennyiségben fogyasztják a saját maguk és mások egészségére. Az államalapító alkotmányuk 2001 január 1.-én lépett életbe. Pár cikkelyt érdemes belőle idézni:

4. cikkely: “A köztársaság mindenható hatalma a borászok kezében összpontosul. Minden borász egyenrangú. A borásznak kötelessége megvédeni a szőlőjét és a borospincéjét az utolsó csepp boráig. Borásznak csak az nevezhető, akinek kulcsa van a pincétől. Gyerekeknek és öregasszonyoknak a pincekulcs nem való. A borásznak kötelessége állandóan magánál tartani a pincekulcsot.”

5. cikkely: „Egyetlenegy borász sem utasíthatja vissza a pincében, hogy nem iszik. Aki a pincében más éneket fog énekelni, mint ami a borról szól, az be lesz zárva a falu pincéjébe, száraz kenyérrel és vízzel, a falu legcsúnyább asszonyával addig, amíg meg nem tanul énekelni a borról.”

9. cikkely: „A borospincében csak a borról szabad beszélgetni, vagy a nőkről, esetleg énekelni. Aki a munkáról fog beszélgetni, annak azonnal el kell hagyni a pincét. Ha mégsem engedelmeskedne, akkor ki lesz cserélve a pohara söröskorsóra, és azzal kell tartania a lépést a többiekkel.”

15. cikkely: „ A köztársaság elnökének joga van mindenbe beleszólni, mindenben részt venni és semmit sem csinálni. A kormányt a miniszterelnök képezi, a szőlőtermesztési miniszter, a szőlődombok minisztere, borászati miniszter, pincegazdálkodásügyi miniszter, külügyminiszter, védelmi miniszter, bel- és igázságügyi miniszter, a kulturális és propaganda miniszter, valamint környezetvédelmi miniszter.”

17. cikkely: „A köztársaság 60 évesnél idősebb polgárai alkotják a szenátorok klubját. A szavazásoknál az ő szavazatuk a mérvadó.

A köztársaságnak több szerve is van, ezek közül mindenképp szót érdemel  a védelmi szervezete: a MATO (Moravská Asociace Týlové Obrany alias Maso Alkohol Turistika Obžerství). De nem kevésbé hangzatosabbak a többi szervezetei is, a KURNA, KIS, Sirková komise, stb.

Pincesoron

Már a 14. században foglalkoztak errefelé szőlőtermesztéssel. Egyes falukban középkorból származó pincék, ill. pincesorok is találhatóak. A közeli Vrbice falu központjában, rögtön a templom közelében is találhatóak idillikus kis pincécskék, amelyek szellőztető kéményében bizony könnyen megbotolhatnak a misére igyekvők:

A Kraví Hora Szabad Szövetségi köztársaság szőlőhegye és pincesora imigyen néz ki:

… hangulatos kis pincékkel…

… és szűk egymáshoz épített kék-fehér színben pompázó házikókkal, amelyek a görög kis falvakat juttatták az eszembe.

Marketing szempontból, mint a „köztársaság” és annak aktív propagandamunkája a morva borok és borterületek reklámozása területén nagyon ki van találva. Példát lehet venni az egyes községek és a községeken belül az egyes pincészetek láthatóan kitűnő együttműködéséről. A borutak természeti látványosságokkal és kulturális kincsekkel vannak kombinálva. Nem is beszélve arról, hogy a borrégiókon átvezető turista- és bicikliutak hálózata teszi kellemes sporttevékenységgé a természetjárást esti borkóstolással kombinálva. Ilyenkor többnyire már letesszük a biciklit, de hébe-hóba még így is megesik, hogy pár pohárka után még felülünk rá, és kockáztatjuk, hogy egy rosszul bevett kanyar után az egyik épület tetején kötünk ki…

Borkóstolás nótaszóval és tánccal  fűszerezve

A borkóstolásra a boreticei polgármester pincéjében került sor. Nagy szövege volt a csávónak. Régen hallottam  már embert ennyit beszélni. Cseppet hátránya volt a dolognak, hogy ő szövegelt és ő is öntötte szét a tömegnek, ami egy cseppet így eltartott, és közben kiszáradt az ember szája.

A borkóstolás egyik alapszabálya, hogy nő mellett kell pozicionálni, így biztosítva van a dupla bormennyiség, ami alapján aztán tévedés mentesen véleményt mondhatunk az adott nedűről.

Morva borokat amúgy már kóstolgattunk tavaly Peti ismerősömmel, amikor megdöntöttük a percenként megkóstolt minták világrekordját, mert egy óra alatt 23-26 mintát teljesítettünk. Akkor többnyire a száraz fehér borokra koncentráltunk, mert nem akartuk keverni, de felemás érzéssel hagytuk el a termet. Abból a huszonvalahány mintából csak 3-4 volt fogyasztható. A hiba lehet, hogy abban volt, hogy a magyar és a felvidéki borokhoz vagyunk hozzászokva (vagy pedig mert másfél liter burcsák után mentünk kóstolgatni).

Itt egy zöld veltelényivel kezdtünk. Szorgalmasan jegyzeteltem, hogy aztán emlékezzek a végén, hogy melyikre érdemes kidobni 70 Kč-t (mert ennyiért vesztegették darabját).

1. zöld veltelényi – olajos, talán kétütemű benzinmotorokba jó lehet, dúsított szódavízzel elmegy.
2. olaszrizling– nem rossz, iható.
3. savignon – késői szüret (állítólag – de lehet, hogy azért, mert késő este szüretelték), elmegy, egyszer ki lehet bírni, kiönteni azért nem fogjuk.
4. rajnai rizling– na végre vlmi iható, el lett találva, késői szüret… olyan, mint a manna.
5. muskotály – háááát, a bazsant talán édesebb, olajos, nic moc, talán fogmosásra.
6. rozé – zweigeltből, szag olajos beütés, azért nem olyan rossz, a rajnai után ez is iható, bár ittam már jobbat is.
7. kékportugál– első vörösbor, illat ismét semmi kecsegtető, az ötödik korty után már nem olyan rossz, lassan hozzászokik az ember szervezete, a második pohárka után már egész iható.
8. szentlőrinci– a szaga ismét szörnyű, lehet, hogy el kell mennem orr-voshoz, vagy a vécé mellett kell kóstolgatnom, de az íze az finom, bár nem tipikus szentlőrinci, csepp pezsgős beütés, azért pénzt nem dobunk ki érte.

A nyolcadik pohárka után az ember átértékeli az első alapszabályt, miszerint tényleg jó dolog-e nő mellett pozicionálni…

9. kék frankos – na végre egy faintos bor, hát ez nehéz szülés volt, standard színvonal, olyan mint a manna, illat/íz tökéletes.

10. kék burgundi– lagzis bor, olyan, mint a manna, már a szagáról rájön az ember, hogy kóstolnia sem kell hozzá, hogy véleményt tudjon mondani róla. De ha már kiöntötték a pohárba, akkor bele lehet inni. Az íze csak alátámasztja a hipotézist.

A 10. pohárka után az ember már szóba elegyedik a házigazdával is. Elbeszélget a borokról, a szőlővidékekről, megmondja honnan származik. A szőlőgazda ama kérdésére, hogy mit szól a boraihoz, őszintén válaszol. Az utolsó kettőt leszámítva ‘zatím nic moc’.

No, lassacskán előkerült a zenekar is, és elhúzta a talpalávalót.

Még két borocskát kóstoltunk meg…

11. cabernet savignon– lagzis bor, olyan mint a manna, csókos szájat csinál.
12. oportói – édes bor, ez is olyan, mint a manna, csókosabb szájat csinál (bár ilyenkor már mindegy az embernek).

Borkóstolás után már csak szabad fogyasztás volt terítéken, tánccal kombinálva.

Visszatérve a borok színvonalára, volt ott egy 60 éves csávó is szőgyéni gyökerekkel, szóval ez már a kvalitás mértékegységét jelenti, aztán cseppet lecseszett, amikor 4 darab ajándékba vett borosüveggel meglátott szaladgálni, és ijedten le is szólt, hogy „Tibor, ty si se bláznil?”. De aztán megnyugtattam magyarul, mert még beszéli a nyelvet, hogy nem nekem lesz, hanem ajándékba, meg hogy a vörösek azért egész ihatóak voltak. No, ebben azért egyetértettünk. Bár egy cseppet vitatkoztunk a kékburgundi meg az oportói kvalitásaiban, de a kékfrankos az elment mindkettőnknek szódavíz nélkül is. Másnap 5 ismerős megállt ugyanebben a pincészetben, este mondták nekem, hogy ez alkalommal egész más borokat öntögetett a házigazda és nem is beszélve róla, hogy finomabbakat. Ccc. Hát nem töltött el örömmel a hír. Még jó, hogy lassacskán már mentünk, és másnap már átléptük az államhatárt.