Kultúra

„Tradicionális ska magyar ködmönben“

  • |
  • 2011. Júl. 22. 13:22
  • |
  • 1
  • |
  • 0

Az idei Gombaszögi Nyári Tábor nem volt híján igényes zenének. A látogatók nemcsak neves közéleti személyiségekkel találkozhattak, hanem olyan előadók koncertjein bulizhattak, mint például a P.A.S.O. Tóth Kristóf, a zenekar frontembere elmesélte, hogy sűrű a programjuk, egyenesen a Hegyalja Fesztiválról érkeztek, sőt, jövő héten öt további koncertre hivatalosak. A Körkép stábja megragadta hát az alkalmat, hogy kifaggassa Kristófot a ska-ról, a P.A.S.O. terveiről és a bizonyos fehér kalapról. 

Van-e különbség egy itteni és egy magyarországi koncert között?

Ezt most fogjuk tudni igazán felmérni. Többször játszottunk már Szlovákiában, többnyire közösen a Polemic szlovákiai ska-zenekarral. Akkor direkt magyarul is szóltunk a közönséghez, viszont nagyobb volt a reakció, mikor angolt használtunk. Egyébként a koncertek mindig nagyon jók voltak, a zene univerzális dolog, ami mindenkit összehoz.

Zenekarotok a ska legfőbb képviselője Magyarországon. Mennyire futott be ez a műfaj nálatok, és hogyan jellemeznéd a ska helyzetét Magyarországon, illetve Szlovákiában? Említetted például a Polemic zenekart.

Igazából nem gondolom, hogy befutott a ska Magyarországon. Korábban, a nyolcvanas években feltűnt ugyan a new wave-es vonalból pár zenekar, amely sok embert meg tudott mozgatni, de mostanában, mint említetted, nincs nagyon más. Az az igazság, hogy létezik jó pár ska-zenekar, ezeknek viszont nincs nagy hallgatói táboruk. Mi is inkább popzenekarként vagyunk elkönyvelve. Bulizenekarként ismernek minket, és bármennyire is igyekeztünk, nem érdekli az embereket mélyebben a ska műfaj. Hívtunk mi több külföldi zenekart a koncertjeinkre, hogy így lehetőséget adjunk a többi ska közeli műfajnak. Ez egy ideig működött is, de azt kell hogy mondjam, sokkal kevesebben kíváncsiak erre az oldalára a dolognak, mint egy normál koncertre. A szlovák színteret igazából nem ismerem, de gondolom, a Polemic is hasonló helyzetben van, mint mi. Azaz őket is majdnem mindenki ismeri az országban, de nem feltétlenül azért, mert ska-t játszanak, hanem inkább azért, mert hosszú múltra tekintenek vissza, sokat szerepeltek a televízióban, sokat játszották őket a rádióban. Azt gondolom, mi is kicsit hasonló helyzetben vagyunk.

Tegyük hozzá, hogy nem kizárólag ska-t játszotok. Stílusotokat úgy jellemzitek mint „tradicionális ska magyar ködmönben”. Mi a közös Jamaikában és a magyar népzenében?

Érdekes módon elég jól működik ez a fúzió. Amit mi játszunk, a ska-zene, amelyben feltűnnek magyar népzenei motívumok. Megtartottuk a ska alapjait, és erre a dallamvilágra építettük a magyaros ízeket. Nyilván a másik verzió az lenne, ha magyar népzenébe komponálnánk jamaikai motívumokat. Ilyet még nem csináltunk, bár talán volna egy dalunk, ami ebbe az irányba közelít… A kérdésedre visszatérve: alapvetően nagyon jól működik ez a fúzió, de igyekszünk finoman, ízlésesen bánni a dologgal, hogy ne legyen túl nagy katyvasz.

Nem féltek kísérletezni ezek szerint.

Kíserletezünk, amennyire a terünk engedi, de próbáljuk úgy tágítani a stílushatárokat, hogy egy egységes kép alakuljon ki.

Hogyan működnek a side-projektjeitek? Tervbe vettetek a Roots Rockersszel közösen kiadni egy dupla lemezt.

Igen, ez a terv. Van a P.A.S.O.-nak egy reggae-s, pszichedelikus, dubos verziója, ahol ugyanazok a emberek zenélnek, csak egy kicsit merengősebb, introvertáltabb, finomabb dolgot hozunk létre. Ha minden jól megy, és összegyűlik kellő mennyiségű dal, akkor dupla korong jelenik meg, az egyik lemez normál P.A.S.O. lesz, a másik pedig egy pszichedelikusabb, dubosab, inkább otthon hallgatósabb verzió. Ha sikerül, akkor év végére meg is jelenik.

Dalszövegeitek egyszerre komolyak és humorosak. Gyakran foglalkoztok szociális témákkal. Hogyan egyeztethető ez össze stílusotok alapvetően vidám dallamaival?

A reggae-nél sem tudják sokan, hogy gyakran társadalomkritikus témákat hordoz, és úgy gondolják, hogy a reggae az nagyon vidám zene. A legtöbb esetben viszont foglalkozik a környezetével, az ottani emberek problémáival. Igen, maga a zene nyilván könnyed, könnyen befogadható, de szeretjük, ha mindig van egy mögöttes tartalom. Ettől függetlenül nem kell iszonyatosan komolyan vennünk magunkat, mi is tudunk jól bulizni. Jó viszont, ha van egy kis éle a dolognak, és van egy-két üzenet, amit továbbítani tudunk.

Hogyan tud egy zenekar tíz embert összetartani? Lehet nálatok demokráciáról beszélni?

Elméletileg igen, gyakorlatilag a köztünk való hadakozás az, ami kialakítja a zenekar zenei irányát. Hát igen, alapvetően roppant lassan és nehézkesen döntünk. Vannak viszont gyakorlati teendők, amikor kézbe kell venni valamit, ilyenkor ezt általában két ember végigviszi.

Ha azt mondom, P.A.S.O., legtöbbünk első gondolata a fehér kalap és a fehér öltöny. Miért tartjátok fontosnak, hogy ennyire elegánsak legyetek a színpadon?

Az jó, ha már van egyfajta brand. Ennek a története az ötvenes és a hatvanas évek elejéről származik, ugyanis a jamaikai ska eredeti előadói mind megadták a módját az elegenciának, öltönyben léptek fel, csinosan. Szerettük volna ezt a hagyományt mi is ápolni, különösen úgy, hogy visszanyúlunk a műfaj gyökereihez, ezért választottuk az öltönyös-kalapos eleganciát.

 

Az interjú az Új Szó 2011. július 20-i számában jelent meg.  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

sam
2011. Júl. 22. 22:28

Jah "Az jó, ha már van egyfajta brand." ez az egész "zenekar" nem több mint egy brand, ócska, giccs, kb. kozsó színvonal.

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Hirdetés (X)

Kövessen minket