Gumicsizma, nyakkendő - Sziget 2011

,,Sziget… Hm… Hogy is lehetne bemutatni? Be kell mutatni? Van valaki, aki nem ismeri? Egyáltalán: van valaki, aki még nem volt? ” Körülbelül ez a gondolatsor futott végig a fejemben, miután nekiültem megírni ezt az ajánlót. Na, de essünk csak neki!

Az alap kiindulási pont legyen a Nyugati. Ahogy leszállsz a vonatról, mintha valahova a Balkánra csöppentél volna. Utcazenészek, árusok mindenfelé – hihetetlen hangulat. De már jön is a négyes–hatos, supp fel!, és a magyar sztárok moderálásában utazz egészen a Margit híd budai hídfőjéig! (Ezt az utat élvezd ki! – mert klímával, illetve ilyen fokú tisztasággal és kényelemmel az elkövetkezendő egy hétben nem találkozol.) Ezután szállj át a HÉV-re, és utazz egészen a Filatorigátig! Onnét pedig… Megtalálod.

A DH-táborban Lovasi Andrással beszélgettünk. Ő osztotta a fesztiválokat két részre – a bungee jumpingosokra és a nem bungee jumpingosokra. A DH-tábor egyértelműen az utóbbi, a Sziget pedig egy 3 bungee jumpingos event. Rengeteg színpad, nagy távolságok (arról ne is álmodjon senki, hogy ha az egyik koncertnek 21.15-kor van vége, a másik 21.30-kor kezdődik, és nem egymás mellett van a két színpad, akkor eléri!), tömeg és a csend az egy nem létező fogalom (de azt hiszem, nem is relaxálni járnak az emberek a Szigetre).

Minden fesztiválra igyekszem úgy menni, hogy fel legyek készülve az ott fellépő zenekarokból. A Szigetre rendesen felkészülni (és a rendesen alatt a minden zenekarral történő megismerkedést értem) nem lehetetlen feladat. Csak az egész procedúrát legeslegkésőbb júliusban el kell kezdeni. A mi szerkesztőségünk akkor még a Pohodán és a DH-táborban kergette Babi néni macskáját és Harry Pottert, így a Szigetre való ráhangolódás elég hiányosra sikeredett, de az egész program részletes ismertetése amúgy is a Gyűrűk ura első kötetének felelne meg terjedelmileg (azért pedig a kedves kollégáktól kapnék egy helyes seggberúgást), ezért ez alábbi ajánló csak a legérdekesebb programokat említi.

Nem csak a DH-tábornak van -1. napja, a Sziget is rendelkezik ilyennel. Ezen a napon az elmúlt években Magyarország kultikus zenekarai léptek fel valami különleges apropó kapcsán – például tavaly ezen a napon búcsúzott a Kispál, ebben az évben pedig Geszti Péter körül forog majd minden. A Gesztivál névre elkeresztelt időutazáson lesz Rapülők, Jazz+Az és Geszti legújabb formációja, a Gringó Sztár.

A kedd, vagyis a 0. nap Prince körül fog mozogni. Az elektronikus zene amerikai sztárja most lép fele először Magyarországon. Akinek nem jönne be a szintipop, annak sem kell duzzogva elvonulni a Présházhoz, hogy magyar borokba fojtsa bánatát, ugyanis a Világzenei Nagyszínpadnál olyan magyar zenekarok adják elő dalaik szimfonikus változatát, mint a P.A.S.O. vagy a Budapest Bár, a Rock Metal Nagyszínpadnál pedig a Kelet-Európa Express névre hallgató projekt repíti a közönséget Markovicék és a Leningrád közreműködésével a várva-várt nyitónapra.

A szerdai nap, szerény véleményem szerint, a Sziget legjobban sikerült napja. A két húzónév egyértelműen a Pulp és az Interpol. Ez előbbi egy britpop banda, ami 9 év szünet után tért vissza. Új lemez nincs, így eddigi dalaikból válogatnak, de ha csak fele olyan jók lesznek, mint a Pohodán, akkor is ez lesz a Sziget idei egyik legjobb koncertje. Az Interpol 4. stúdióalbumával érkezik . Ha definiálni kéne őket, akkor talán azt mondanám, hogy olyanok, mintha egy Joy Divison-albumot hallgatnék, de mégse. Ha viszont a ,,finom könnyűzenét” kéne definiálni, ha van olyan egyáltalán, akkor arra egyértelműen az Interpol a helyes válasz. Magyarul post-new-wave (:o). De ezen kívül lesz még Rise Against, LaBrassBanda, Motörhead, Hurts, Broken Beats, Richie Hawtin, Gery Moore Session,… Magyar vonalon pedig Magashegyi, Balkán Fanatik, Quimby, Besh o droM,…

Csütörtökön fellép többek közt a Schöne Mannheims, a Judas Priest, a Chemical Brothers, a La Roux, az Intim Torna Illegál, a Kiscsillag, Palya Bea és még sokan mások. A Sziget 2. napjának legvártabb zenekara számomra a Xiu Xiu. Fő vonaluk az elektronikus zene, de van abban indie és szintipop is, Jamie Stewart hangjától pedig kiráz a hideg. Aztán abban a minutumban, amikor átadnám magam a kellemes borzongásnak, jön valami iszonyatos zaj, abból a mindenből kizökkentős fajtából, és hirtelen azt sem tudom, miért szeretem én őket – olyan, mint a káosz, annak is a rendezett fajtája. Ezenkívül érdemes még megemlíteni a tavalyi év nagy sikerének számító brit indie-elektro-rock bandát, a Kasabiant, aki idén 4. lemezét mutatja be a Szigeten.

Péntek már erősen hétvégének számít, így a tömeg is megnő a színpadok előtt. De sebaj, időben kell a kedvencekre odamenni, vagy szépen kell mosolyogni az előttünk álló 2 méteres németekre – nagy hátrány a Szigeten, ha az ember 170 cm (és ez is kerekített érték). És amiért pénteken megküzdünk a sárral, az a Dizzee Rascal, a Žagar, a Söndörgő. Lesz ismét Prodigy (szerintem többedszer, mint én, pedig azért én sem ebben az évtizedben kezdtem szigetezni), és remélem, hogy pótlódik a Sulík bácsi miatt kihagyott Peter, Björn & John-koncert is.