Az idei DH tábor zenei felhozatala az eddigi évek legjobbja lett – Quimby, Longital, Szabó Balázs Bandája, Magashegyi,…és a Kiscsillag szolgáltatta esténként a talpalávalót az előadásokon megfáradt táborlakóknak, a zenekarokat pedig rendszerint a Körkép csapata faggatta jövőbeli terveikről, benyomásaikről a tábort illetően, valamint az élet és a zeneipar nagy dolgairól. Az egyik, talán legérdekesebb interjúalanyunk Lovasi András volt – vele a fűben ülve, rumbót kortyolgatva folytattuk az eszmecserét a Kiscsillagról, a Kispálról, nameg magáról a zenéről, mint olyanról.

Lovasi András egy kultikus figurája a magyar popszférának, így a Kiscsillag fiatal kora ellenére a legnagyobb fesztiválokon lép fel – főműsoridőben, nagyszínpadon. A DH tábor viszont egy egyetemista tábor, ami főleg a közéleti előadások körül forog, a közönség nagy részét pedig felvidéki egyetemisták alkotják.  Milyen érzés itt lenni?
 
Nyilván ritkábban tudunk átjönni a határon túli területekre,  tehát ez számunkra meglehetősen érdekes. Egy zenekarnak sem jó, ha folyamatosan ugyanazokat a köröket futja.  Főleg egy magyar zenekarnak – van ez a viszonylag szűk piac, és azon belül forgolódunk egymás hegyén-hátán, és ezért egy ilyen helyen lenni nekünk sokkal izgalmasabb.
 
Látsz arra esélyt, hogy lesz folytatása a Kispálnak?
 
Nem…belátható időn belül legalábbis.  Azt gondolom, hogy ez így jól van, hogy magunk mögé dobtuk. Amúgyis, hány olyan politikus és zenekar van, akinek már régen el kellett volna tűnnie a francba. Én ezt úgy gondolom, hogy mi legalább példát mutattunk ebben.
 
 
A szövegeiteknek van némi nőgyűgyölő felhangja…
 
Inkább azt szokták mondani, hogy szexista. A rockzenében nagyon sok szerep van, ami ehhez kötődik. Humorral kell kezelni őket. Néhány szövegért meg is lincselnének minket, ha komolyan vennék.
 
Miért kellett a Kispál mellé  a Kiscsillag?
 
Amikor az ember harmincegynéhány éves lesz, picit pánikba esik. Készit egy felmérést – mi az, amit elterveztem annak idején és még nem csináltam meg. Ilyen volt az is, hogy meg kéne tanulni rendesen gitározni. Ez volt a kiindulópont.
 
Többször nyilatkoztad, hogy a Kiscsillag csak egy hobbyzenekar. Most, hogy nincs a Kispál, még mindig így gondolod?
 
Nyilván nem. Most már komolyan vesszük, és ez hallatszik is rajta. Például amikor dalokat írunk, próbálunk több perspektívából nekifutni, és azzal viszonylag sok munka van. Régebben nem gondolkodtunk azon, hogy milyenek legyenek a fények a koncerten.  Picit az ,,ahogy esik úgy puffan” elven működött.  De miután elkezdett jobban menni a zenekar, és egy csomó helyen nagyszínpados fellépők lettünk, kellett, hogy egy olajozott gépezet legyen – egy nagyszínpadon nem működik az, hogy megállunk és akkor találjuk ki, hogy mi jön. Oda egy ütős, kompakt dolog kell, és ezért most többet is próbálunk.
 
A Fishing On Orfű egyik szervezője vagy. Idén teltházasok lettetek. Tervezitek bővíteni, vagy megmaradtok ezen a szinten?
 
Kiss Tibi mondta egyszer, hogy két fajta fesztivál van – a bungee jumpingos és a nem bungee jumpingos.  Én az utóbbit szeretem. Már koromnál fogva is egyre kevésbé bírom a tömeget, a nyüzsgést, a port és azt, hogy egyszerre nyolc felöl szól a zene. Ha rajtam múlik, és szerencsére főként rajtam múlik, akkor ez nem lesz egy nagyobb fesztivál, mert a Fishing nem azért jó, mert jobbak a zenekarok, mint a VOLT-on, hanem a közönsége és a környezete miatt.  Ezt kell valamilyen módon megtartani. Erre pedig nem az a megoldás, hogy kivágjuk a fél erdőt, és beengedünk még 3000 embert.
 

 
Megkaptad a Kossuth-díjat, társszervezője vagy egy fesztiválnak, a frontembere voltál Magyarország egyik legmenőbb zenekarának. Ennyi siker után mi tud még inspirálni?
 
Azt, hogy jó dalokat írj, nem lehet megunni. Az egy tök jó érzés. Meg bizonyos értelemben a színpad ugyanolyan kábítószer, mint a többi kábítószer. Aki egyszer felkerül egy színpadra, az soha többet nem akar lekerülni róla.
 
Rocksztár vagy?
 
Ha Magyarországon  ez a szó érvényes, akkor persze. Vannak jelei.
 
Pélául?
 
44 éves korom ellenére sokkal több nő akar velem dugni, mint a 44 éves faszikkal általában. És ez nekem tök jó.
 
 
A fotókért köszönet Borbás Orsolyának, a technikai supportért pedig Halász Dávidnak!
/Molnár Judit/
 
Az interjú előzőleg már megjelent a DH tábor honlapján és az Új Szóban.
 

Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!