(személyes ihletettséggel írt beszámoló egy bensőséges koncertről)
Takáts Eszter munkásságát a legtöbben az MR2 rádióból ismerhetik. Első ismertebb dal a Drága idő volt. De higgyétel el, hogy ezen kívül még rengeteg fülbe- és szívbe mászó dallal szolgálhat. Aki még nem ismeri, az sajnálhatja, hogy lemaradt a pénteki dunaszerdahelyi koncertről, aki pedig igen, az meg gondolom bánja is, hogy nem jutott el.
Ha információim nem csalnak, akkor legutóbb egy éve látogatott térségünkbe az elbűvölő hangú énekesnő, méghozzá Komáromba a Szent Borbála fedélzetére. Az akkori kétszemélyes koncert is szuperul sikerült, csak sajnos méltatlanul kevesen jöttek el rá. Szerencsére a mostani koncertre Dunaszerdahelyre már több érdeklődő érkezett. Kellemesen csalódtam, hiszen ezek szerint van még remény, van még igény a jó és karakteres zenére. Bár lehet, sőt, egészen biztos, hogy a szervezésen is sok múlik.
No, de ugorjunk egy kicsit vissza az időben. Milyen is volt ez a péntek este Eszterékkel? El kell mondjam, én egy kicsikét elfogult vagyok. Tökéletesen Eszter-pártinak mondom magam. Az ok egyszerű. A dalok amiket ír egyszerűek, s ebben az egyszerűségben olyan szívbemarkolóan szólnak az életről, hogy azt nem lehet nem sajátunkká tenni. Ha egy Eszter-dal hallatán nem lenne egyértelmű, hogy miről is beszélek, akkor megmagyarázom.
Valahogy az elmúlt jópár évben elég viharos magánéletet sikerült megélnem (de kinek nem?). Ezekben a nagy viharokban pedig mindig jól jöttek olyan dalok, amelyek a nagy káoszban rendberaktak és visszaszállítottak a földre. Engem valahogy mindegyik dala megtalált. Legyen az a Nyári dal, ami télen ért utol, vagy legyen az egy Postás a Holdon, ami épp Felvidéken jutott el hozzám. Olyan dolgokon mentem keresztül, amelyek valahogy mindig egybeforrtak Eszter valamelyik dalával. Éppen ezért rongyosra hallgattam őket, és erőt merítettem belőlük. Ami pedig egyszerre hátborzongató és szívet melengető az egészben, hogy a dalok most is tudnak új érzéseket táplálni belém. Ha valaha rossz emlék is kötődött egy dalhoz, mostanában újra hallva, már másképpen tetszik. Ugyanaz a zene, ugyanaz a szöveg már nem tépi fel a sebeket, hanem valami egészen mással tölti meg az érzéseim.
Szerencsére mostanság boldog pillanataimat élem, és csak ritkán van szükségem lelki támaszt nyújtó dallamokra. Túléltem a viharokat, és végre másként van szükségem Takáts Eszterre meg az ő kis zenekarára. Mindenestre rengeteget köszönhetek Nekik. Oly sokszor mondták ki azokat a nehéz mondatokat, amelyeket az ember gyakran nem mer, mert fél a szavak súlyától. Oly sokszor mondták el dalban az egyszerűen bonyolult dolgokat, amikre az embereknek szükségük van, akkor is ha sok fájdalmat okoznak.
A végére még annyit, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom Takáts Eszter legújabb dalait is. A tőle megszokott megunhatatlan sanzonos-jazzes-kicsit hippis dallamokat.
/a fotók Ollé Iván munkái/
Ajánlott oldalak:
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.