A jazz az amerikába szállított ragszolgák népi dallamainak és az európaiak öreg kontinensről hozott zenéinek a keverékéből alakult ki. A rabszolgatartó Amerika a zenészeket amolyan alantas munkát végző rétegnek tartotta, ezért volt többségük fekete, és ezért lett ez az új műfaj a feketék zenéje. A rasszizmusnak köszönhetően ez a jazz sokáig nem kapta meg megérdemelt helyét a zene világában. Európában még a két háború közt is a fertő egyik formájának tartották. Szerencsére ez az 50-es évek elejére megváltozott és a jazz elkezdte méltán megérdemelt térhódítását.

 
A pozsonyi koncertkínálat javulását az elmúlt időszakban már dicsértük jópárszor, de azt is meg kell hagyni, hogy van a városnak nem egy, már hosszú évek óta jól működő zenés rendezvénye. Ilyen a Pozsonyi Jazznapok névre hallgató 3 napos koncertsorozat is. Történetéről tavaly már írtunk, így ennek taglalását ez alkalommal nem is eröltetnénk. Nézzük inkább az idei kínálatot.
 
 
A programra idén sem panaszkodhatunk. A péntek estét a tavalyi Ifjú tehettségek színpadának győztese, a The Illusion Trio nyitja, akik ez alkalommal Tatiana Hicavával lépnek fel. Őket a Grazyna Auguscik követi a Bester Quartet kiséretében. A lengyel énekesnő főleg a tengerentúl lép fel, ahol elismert előadónak számít. A péntek este 3. Fellépője Raúl Midón, akit mint a 21. század Stevie Wondereként emlegetnek. Ennek egyik oka, hogy Midón születése óta vak, de főként lenyűgöző gitárjátékával érdemelte ki ezt a címet. Az est zárásaként a kubai Chucho Valdés láthatjuk/hallhatjuk. A már több Grammyt bezsebelt zongorista, akit a latin jazz-t játszó Irakere kapcsán ismerhet a közönség, ez alkalommal aktuális bandájával, a The Afro-Cuban Messengerrel érkezik Pozsonyba.
 
 
A szombati nap kezdőzenekarát, a Matúš Jakabčic Big Band feat Harry Sokal, ami egy cseh-szlovák-osztrák-magyar zenészekből álló banda. Repertoáruk egyik darabja Csajkovszkij Diótörőjénet Duke Ellington-féle feldolgozása. Őket egy fiatal kubai zongorista, Harold López-Nussa követi.
Tavaly Shorty kapcsán említettük, hogy mennyire jó tud lenni a jazz, ha a modern műfajokkal ötvözik. Másik példa ennek az állításnak a bizonyítására Curtis Stigers, aki a klasszikus jazzdallamokba a modern rockzenét keveri. 
A jazz szülővárosának és legfontosabb központjának New Orleanst tartja a zenevilág. Annak, hogy miért pont ez a város lett a jazz székhelye a magyarázatát a rabszolgafelszabadítás utáni időknél kell keresni. A felszabadított rabszolgák közül sokan ebben a liberális városban találtak munkát, és mint már említettük, rengeteg volt közüttük a zenész, így az, hogy New Orleans amolyan zenei központ legyen, nem volt sok idő kérdése. New Orleansi zenésztől jazzt hallgatni pedig mindig különleges élmény. Aki tavaly volt Christian Scott, vagy Trombone Shorty koncertjén, az tudja miről beszélek. Idén Nicholas Payton érkezik hozzánk a jazz fővárosának képviseletében. 
 
 
A Vasárnapi napot egy magyar jazzenész, Tóth Viktor, Esemle nevű bandája kezdi, aki hihetetlen pozitív színfolt az SP-kel, ,,mizu“-kal és megasztárokkal felhígult magyar popszférában.  Ezután Randy Brecker lép a színpadra a szlovák AMC Trio kiséretében. Ez utóbbi a legütőképesebb szlovák jazzbanda nemzetközi viszonylatban. Brecker sem panaszkodhat, olyan zenészekkel dolgozott ezidáig együtt, mint Frank Zappa, Bruce Springsteen, vagy Eric Clapton és nála is sorakozik otthon jópár Grammy a polcon. Utána a Robert Glasper Experiment következik. Glasper nem csak a jazz berkein belül tevékenykedik, hanem a hip-hop színeiben is feltűnik néha olyan sztárok oldalán, mint Jay-Z vagy Kanye West.
Sokszor éri a jazznapokat az a kritika, hogy kevés a jazz. Hát, ennek ellenkezőjéről az Earth, Wind & Fire Experience sem fogja meggyőzni a kritikusokat, viszont a funky iránt kicsit is érdeklődők bizonyosan egy remek koncertélményben részesülnek majd.
 
 
A tavalyi nagy sikerre tekintettel, ezen az éven is lesz Ifjú Tehettségek Színpada, ahol a koncertek párhuzamosan fognak futni a főszínpad programjával. A tét ugyanaz, mint tavaly is volt, a jövő évi főszínpadon lévő szereplés. A nyertest a közönség szavazza meg.
 
A jazznapok ezidáig a PKO-ban kerültek megrendezésre, de azt decemberben végleg bezárták, ezért a szervezőknek új helyszín után kellett nézniük. A legalkalmasabbnak az Incheba bizonyult, amit külön erre az alkalomra átalakítottak. Az eredmény ma este kiderül, annyit mindenesetre remélünk, hogy nem öli meg a hely a rendezvényt, mint ahogy azt tette a Wilsonic-kal.
 
 
Napi 25 euróért, három napra 60 euróért igazi világsztárokkal találkozhatnak az érdeklődők. Az eddigi végigjazznapozott évekből és az idei programajánlóból kiindulva, idén sem lesz ez kidobott pénz. Mi ott leszünk és mindenkinek, aki hasonlóan dönt, jó szórakozást kívánunk!
 
 
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
 

Megosztás:
Címkék: jazznapok pozsony
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!