Hirdetés (X)

Kultúra

Cigányok, romák, fehérek …

 „a szegénység és az éhezés még senkit sem tett jobbá”

A pozsonyi Filmfesztiválon nem lehetett rá jegyet kapni. A megjelenését hatalmas visszhang kísérte, kezdve a provokatív címétől, a plakátok kiragasztása körüli hercehurcán keresztül a vasúttársaságnál, egész a rengeteg kritikusi elismerésig a filmfesztiválokon. Mi azonban eltekintettünk a cím „lehetséges rasszista megnyilvánulásként való értelmezéstől”, ami esetleg „ellentétes lehet az érdekeinkkel”,  és megnéztük A Filmet. Konkrétan Martin Šulík Cigán című filmjét. Sőt, írunk is róla.

Miről is van szó?

A mozi egy kelet-szlovákiai faluban játszódik, egy cigány gettóban. Összeeszkábált házak, vakolat nélkül, nincs víz, se központi fűtés bennük, a családok 7-10-en élnek egy szobába összezsúfolódva. A főhős, Adam, egy 14 éves fiú, akinek megölték az édesapját. Senki nem látott semmit, senki sem tud semmiről. A rendőrök szerint baleset. Édesanyja nem búslakodik sokáig, férjhez megy sógorához, hogy „jobb legyen a gyerekeknek“. Az uzsorás Žigót, aki pont ellentéte édesapjuknak, azonban ki nem állhatják a gyerekek, mivel ahogy mélyen megveti a fehéreket, ugyanúgy lenézi a többi cigányt is. Adam egyedüli menedéke a szerelme, Jula lenne, és a boksz, de a kislányt a szülők eladják egy gazdag cseh férfinak, a bokszedzésről pedig kihajítják, miután lebukik egy lopásnál. A helyi plébános hiába próbál minden erejével segíteni  rajta és a helyi romákon, de mégis úgy tűnik, szélmalom-harcot folytat.

 

 

Kritikus szemmel

A Karlovy Vary-i filmfesztiválon a Cigán négy díjat is bezsebelt – A Nemzetközi Filmklubok Szövetségének (FICC) díját, az Europa Cinemas Label-díjat, ezenkívül két különdíjat is kapott. Az egyiket maga a film, a másikat a főszereplő Ján Mižigár. A zsűriben ott volt Vlado Balko rendező is, aki így nyilatkozott róla: „A film nemcsak komoly társadalmi problémákat akar bemutatni, ki kell emelnünk azt is, hogy Martin az egészet roma nyelven forgatta, amatőr színészekkel. Tudjuk, hogy rengeteg munka van benne. Poetikus és kicsit idealizált, az apagyilkosság-témájára. Igazán értékes benne viszont, hogy nem ad igazat egyik félnek sem.“ Majd a főszereplőt is méltatta „Gyönyörűen játszotta el. Minimális külső megnyilvánulással olyan átélést tudott nyújtani, hogy sok szlovák professzionális színész tanulhatna tőle.”

Az alkotás kikerült a torontói filmfesztiválra, amit az amerikai filmpiac előszobájának is szoktak nevezni, a nagy filmgyárosok mind itt keresik a különleges műveket és a fiatal tehetségeket. Továbbá, Szlovákia ezt a filmet választotta az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjának jelölésére, a Legjobb idegennyelvű film kategóriában.

Ahogy én láttam

107 percnyi társadalmi probléma zuhan rá a nézőre. Külön érdekes volt számomra, mivel a faluban, ahol lakom, szintén 70%-os a roma lakosság aránya. Igaz, nem Kelet-Szlovákiában, hanem mindössze 30km-re Pozsonytól. De mikor néztem, többször átfutott a fejemen, hogy egy olyan filmet nézek, ami nálunk játszódik. Ugyanazok a karakterek, ugyanazok a sorsok, ugyanazok az arcok. Történetek, helyzetek, kulisszák, beszélgetések, amiket már láttam, hallottam, tapasztaltam.

Házak tető nélkül. De ott van a parabola antenna. Uzsorás kölcsönökkel üzletelnek, zsebből kihúznak több száz eurót, de mikor megkérdezi a pap, „miért lopjátok a fát?” a válasz, hogy „mert nincs mivel fűtenünk”. Az élet a „minek vegyél meg valamit, amit el is tudsz lopni” és a „ma megvan mindenünk, a holnapot meg majd oldjuk később” mottóval és pofonvágó realizmussal való bemutatása.

A kétféle út között a főhős gondolkodik, hogyan tovább – elfutni, megpróbálni másképp csinálni mindent, mint a szülők, esetleg hagyni mindent ugyanúgy, ahogy már több generáció óta működik a dolog. Talán még meg is van az akarat a jobbra, de az az út túl nehéz, és az akarat túl gyenge. „A cigányokat utálni kell, mert semmirekellőek és csak lopnak” – mondja az egyik vélemény. Erre pedig a „minek legyek jó, ha úgyis csak utálnak és kiközösítenek, mert cigány vagyok” mondat rímel, és a kör bezárul. 

Igazából vége sincs a filmnek – inkább csak egy ponton a kamera kilép a főhős életéből, és a néző tudja jól, hogy ezután még több probléma vár rá, és a többi szereplőre, hisz nincs megoldva semmi. Hogy mi lesz velük tovább, azt viszont mi már nem tudjuk meg.

Kedvenc mondatom a filmből a demokrácia sajátos értelmezése cigányszemmel: „Nincs vajdánk. Nálunk demokrácia van. Mindenki azt csinál, amit akar.“

Nem tudom, hogy képes lennék-e újra megnézni. Ennek ellenére a legjobb cseh-szlovák film, amit valaha is láttam. És kötelezővé tenném megnézni az összes középiskolában.

Martin Šulík(*1962)

Szlovák színész, forgatókönyvíró és rendező. Anton Šulík színész fia.
Filmrendezést tanult a Pozsonyi Művészeti Főiskolán (VŠMÚ). 1984-ben először mint színész szerepelt, rendezőként 1991-ben debütált a Neha című filmjével. Záhrada című alkotása öt Cseh Oroszlán-díjat kapott, a Szlovák Filmkritika díját, továbbá néhány díjat a nemzetközi Karlove Vary-i filmfesztiválon, a Cseh Filmkritikusok díját, és a szlovák Igric-díjat is learatta. Sikeres volt több külföldi fesztiválon is, pl. Mannheimben, Cottbus-ben, Bologna-ban, Torinóban, Belfort-ban. A Krajinka című filmjét, amelyen együtt dolgozott Dušan Dušekkel a Szlovák Televízió- és Filmakadémia kiválasztotta, hogy képviselje az országot az Oscar-díj jelölésénél. Jelenleg a Filmes és televíziós rendezés katedrájának vezetője a Művészeti Főiskolán.

 

A cikk az Alma Mater decemberi számába készült írás átdolgozott verziója.

 

Aki pedig a saját szemével szeretné látni, még megteheti a pozsonyi Lumière moziban, december 20-án és 21-én, bővebb infó itt.

 

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket