Heti poéta 2 – Szépség ihlette

Büszkén jelentem, hogy átvészelvén a mögöttem álló hetet, új erővel és újabb szerzeményemmel vetem bele magam a szórakoztatás nemes feladatába. Heti-kétheti rendszerességgel jelentkező irodalmi kuckóm ezúttal egy szerelmes verssel ékítem, mely közelmúltbéli rövid, ám annál értékesebb szerelmi-ciklusom legelső, kezdőakkordja.

Szépséged ihlette, hogy dalba fűzzem lelkemet,

S megalkossam bolondos, rögtönzött kis versemet.

Szerény eszem kincseit egy csokorba gyűjtve,

   

Itt van néhány gondolat szép rímekbe fűzve.

Pokolba nézek félszememmel lustaságom végett,

Kapatosan kódorogva iszkol el az élet,

Föl sem fogom szemeimmel csodáit, mit tartogat,

Jer hát velem, s fogadd el a férfiúi bókokat.

Mutasd meg az utat nékem, állítsd meg a perceket,

Súgd meg nékem, egy pillanat mennyi gyönyört rejteget.

Legyél az én vezetőm, Vergilius egy délután,

Engedd meg, hogy melegedjem bohó szíved máglyáján.

Kegyeidért esdekelve tépelődik lelkem,

Egyedüli gyógyír vagy a szívem búja ellen,

Engedd hát, hogy szeresselek, s megmutassam néked,

Hogyan tudnék szeretettel törődeni véled.

Nem kívánok semmit, hiszen nem segít az rajtam,

Még az Isten is elhagy ily hatalmas bajban,

Reménytelen kóboroló ifiúvá nőttem,

Minduntalan karcsú képed színe leng előttem,

Takarj hát be szíveddel és borítsd rám a lelked,

Hazudd nékem pár órára, mennyire is kellek.

Lakja be a szegény szivem telt hangod nektárja,

Koldusodét, ki a jöttöd sóvárogva várja.

Kedvenc kitalált kritikusnőm, hőn szeretett Hunfalvyném persze a megjelenést követően azonnal lecsapott szerzeményemre. Gondolatait ajánlom figyelmükbe:

„A szerzeményre, – első lévén a szerelmi ciklusban – jellemző a bizonytalanság és az el még nem mondhatom, hát csak utalok rá-féle sajátos rejtőzködés érzése, mely nem hagyja egyértelműsíteni a költő számára a fiatal lány iránt érzett vágyakozását. Noha végig utal rá a versben, s a tapasztaltabb érzék azonnal le is szűri ebből a tanulságot, egyszersem mondja ki egyértelműen akaratát.

A műegy találkára való meghívó funkcióját volt hivatott ellátni,melyre azonban a ciklust ihlető ifjú hölgy és a szerző között a kifürkészhetetlen sors ténykedései következtében nem kerülhetett sor. Mondanom sem kell, költőnk legnagyobb bánatára…

A mű szerzőnk kedvenc rímképletében és verstördelési módozatában íródott. Tehát páros rímet használván fel benne öntötte gondolatait klasszikus, négysoros versszakokba.  A végeredmény pedig 16 sornyi ötletes és találó formába csomagolt intenzív és szívmelengető gondolatfolyam lett. A mű  helyenként felbukkanó pontatlansága ellenére is élvezhető darabja a költő eddigi csekélyke, ám kreativ életművének.

Poétánknak immáron megszokásává vált szerzeményei legelején a mű keletkezésének miértjét is leírni. Ez a költemény eleji prológus egyszersmind egy költői játék részét képezi, melyben humorosan, amolyan Woody Allen-es esendőséggel és színjátékkal szembesíti a kedves olvasót műve silányságának tényével, melyért azonnal elnézést is kér. Mondanom sem kell, eme cselekedete is mindösszesen jól megtervezett imázsának része, mely mindezidáig teljesmértékig sikeresnek és a végletekig jól működőnek tűnik. A fenti esetben bolondos, rögtönzött versnek nevezi művét és ihletőjének a hölgye szépségét nevezi meg. A versszak végén nagylelkűen, mintegy jó vendéglátóhoz méltón föltálalja nekünk szép rímekbe fűzött gondolatait. A második gondolatfolyam már egy merőben más színben tünteti fel a költőt. Epés önvallomásként lehetne leginkább értékelni, melyben felhívja figyelmünket gyöngeségére és a szörnyű tényre, hogy képtelen mit kezdeni az élete kínálta csodákkal, lehetőségekkel, képtelen felfogni, regisztrálni őket. Ezt követően a fiatal lányt kéri föl  vezetőjének, kinek szívén aztán melegedhetne, s ki az addig számára rejtett gyönyöröket feltárhatná végre előtte. (Vergiliussal utalást tesz Dante Isteni színjátékára, melyben Vergilius a szerző vezetője az alvilágban).A vers utolsó szakaszában sóvár koldusnak nevezi magát a szerző, s itt jelenik meg először mókás köntösbe bújtatott kérése is: „Hazudd nékem pár órára,mennyire is kellek.“A vers nagyszerű példa a költő kreativitására és érdekesség, hogy a szerzemény kevesebb, mint fél óra alatt született meg, természetességét és a költő hihetetlen munkatempóját bizonyítván.”

Ígéretes tehetségre leltünk személyében…

"igee"

Ha tetszett a szerzemény, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!