Heti poéta 3 – Erotika

Ahogy az szép lassan már szokásommá válik, újra és újra visszatérek megpiszkálni kissé a kedves olvasóközönség kifinomult érzékeit. Lankadatlan tettvággyal és a magamutogatás magasztos perverziójával szívemben igyekszem újabbnál-újabb ízeket és színeket csempészni korunk irodalmi palettájára. Terveimtől eltérően ez alkalommal egy eddigieknek radikálisan hátat fordító darabbal készültem, izgalmas, a közszemérmet remélem meg nem sértő szerzeménnyel, mely ritkaság számba megy költészetemben, s melyre – úgy hiszem – minden ember felkapja majd fejét s figyelmet szentel  nekem. Szerzeményem a patetikus erotika fülledt világába hivatott kalauzolni minden kedves érdeklődőt.

Megfosztanám szemérmétől, elringatnám testét,

Combjai közt elmerülvén olyan boldog lennék.

Fölpezsdülne vére akkor duzzadt vérerének,

    

S imádanám mélységét gyönyörű szép szemének.

Pihegését hallgatván veszhetnék el benne,

Gyönyörűszép Vénusz-dombja csak az enyém lenne.

Verítékcsepp csorogna a mellei közt lágyan,

Jelenléte teljesítné minden forró vágyam.

Teste izzó rezdülési fölpezsdítnék véremet,

Lábai közt nyirkos kapu fogadna be éngemet,

Test a testnek feszűlne, vonaglana szépen,

Gyönyöröknek gyönyörében volna akkor részem.

Reszkető lábaival kulcsolná át derekam,

S érzékien, forró kéjjel csókolgatná ajkam,

Csodaszép kezecskéit cirógatnám végig,

Röpítném a gyönyör szárnyán egészen az égig.

Nem volna a szívemben egy érintetlen hely,

Belakatlan akkor forró szerelemmel.

Gyönyör járna közöttünk mindenütt az ágyban,

Elpusztulnánk emésztő, szerelmes nagy lángban.

Lankadatlan kéjjel én az ajka nedvét szívnám,

Medencéje minden drága, édes kincsét bírnám,

Testem heves reszketési bizonyítnák nékem,

Kívánt csúcsit gyönyöröknek biztosan elérem.

Utolsókat moccanva én megremegne teste,

 Kéjes gyönyör mámorának csapdájába esve,

Sóhajába burkolózván bódulna el szépen,

Szótlanul és megszeppenve várakozna vélem.

Majd mezítlen melleire hajtanámle fejem,

Teste csodás szépségén pihentetném szemem,

Szíve hangját hallgatván szenderednék el,

S élvezném, hogy símogat fínom kezeivel.

Hunfalvyné: „Megdöbbentek talán e verset olvasván ? Azt gondolom, igen. Természetes reakció mind a mai napig, hogy fölkapjuk a fejünket az effajta témára, annak ellenére is, hogy oly sokat beszélünk arról a bizonyos szexuális forradalomról. A költő egyébként kevés ehhez hasonló erotikus töltetű iratot tudhat magáénak. Foglakoztatja ugyan a téma, és ír is róla helyenként, de munkásságának csak kicsiny – elenyésző részét teszik ki az ilyen típusú „tiltott témájú“ művek, s azon  kevésen is erősen érződik a humanista kor nagy poétájának, Janus Pannoniusnak hatása, mert hiszen az ő erotikus epigrammái voltak azok, melyek a fenti sorok megírására késztették költőnket. A versen – úgy érzem – nincs mit megmagyarázni, a költő sorai mind magától értetődőek. Beléjük lát minden, a témában kicsit is járatos olvasó. Egy elképzelt intim együttlét lefolyását ragadja meg a szeméremtől való megszabadulás pillanatától fogva egészen a gyönyör kiteljesedéséig. S mivel a szerzemény inkább érdekesség gyanánt került be a vizsgált művek sorába, mintsem magasfokú kiforrottsága okán, verstani elemzéséről is csak alapvető információkat készülök elárulni. A költő kedvenc versformájában és rímképletében íródott, 14 szótagos versszakok kíséretében. Költői kvalitására azonban negatív fényt vet, hogy szerzeménye heyenként igencsak nehézkesnek és döcögősnek érezhető.Torz kicsit és durva, már ami a gondolat folyását illeti. Merthogy tartalmilag finom és visszafogott. Ízléses és messzemenőkig tapintatos.

A mű azonban csonkának érződhet az olvasó szemében, valószínűleg azért, mert sohasem került sor a befejezésére. Valójában töredékről kell beszélnünk esetében, mely befejezést kívánna, s melyhez mégsem éri már meg bármit is hozzátenni vagy elvenni belőle. Maradjunk annyiban, olyan ez a mű, mint egy középkategóriás rút kiskacsa, noha témáját illetően kétségkívül izgalmas, érdekfeszítő olvasmány.”

/igee/

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!