Ajánlás: A lánynak, ki minduntalan gondomat viseli, s kivel félszavakból is megértjük egymást…
Mottó:
Megköszönni szeretnék csak mindent, amit meg lehet,
Hidd, e szív, bár láthatatlan, változatlanul szeret.
I.
Érzem még a kebleidnek
És ölednek bársonyát,
Érdemes volt várni nékem
Oly sok csalódáson át.
Érdemes volt, mert a célom
Hajtván akkor szüntelen,
Messzeföldön szép mosollyal
Köszöntött a szerelem.
S vigyáztam rád, amíg néked
Álmaidba merülvén
Kebeledben megfogant a
Tündöklően szép remény.
S forró nyári napok után
Szenderedvén el veled,
Vágyaimat szent örömmel
Súgtam én mind meg neked.
S nem érdekel, bár tudom,
Hogy elkövettem sok hibát,
Érdemes volt megküzdenem
Oly sok érzelem-csatát.
Mert a szíved az enyém lett,
Mégha csak egy percre is,
S nem hinném, hogy okom volna
Megbánni most bármit is.
Egyedül azt fájlalom, hogy
Rútul elbántam veled,
Elfelejtvén, szegény szivem
Mennyit köszönhet neked.
II.
Te voltál, ki felemeltél,
S úgy szerettél engemet,
Ahogy még az álmaimban
Sem gondoltam, hogy lehet.
S elfelejtni nem birtalak
Nem tudom, hogy mit tegyek,
Magányosabb vagyok annál,
Mint mi voltam nélküled.
S nem bírom én levetkőzni,
Kisért engem szüntelen,
Itt érezém az illatod
Reszketőn a testemen.
De azért még reménykedem,
A szívembe legbelül,
Váratlanul kettőnk dolga
Egyszer még majd megenyhül.
Mert érezvén a keblednek
És ölednek bársonyát,
Beismerem, jó volt várni
Oly sok csalódáson át.
S megköszönni szeretnék csak
Mindent, amit meglehet,
Hidd, e szív, bár láthatatlan
Változatlanul szeret.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
anonim...
2012. máj. 15. 16:14Szeretem! :)
A kommenteket lezártuk.