Ajánlás:  A lánynak, ki minduntalan gondomat viseli, s kivel félszavakból is megértjük egymást…

 

Mottó:

Megköszönni szeretnék csak mindent, amit meg lehet,

Hidd, e szív, bár láthatatlan, változatlanul szeret.

 hirdetes_810x300  

 

I.

Érzem még a kebleidnek

És ölednek bársonyát,

Érdemes volt várni nékem

Oly sok csalódáson át.

 

Érdemes volt, mert a célom

Hajtván akkor szüntelen,

Messzeföldön szép mosollyal

Köszöntött a szerelem.

 

S vigyáztam rád, amíg néked

Álmaidba merülvén

Kebeledben megfogant a

Tündöklően szép remény.

 

S forró nyári napok után

Szenderedvén el veled,

 

Vágyaimat szent örömmel

Súgtam én mind meg neked.

 

S nem érdekel, bár tudom,

Hogy elkövettem sok hibát,

Érdemes volt megküzdenem

Oly sok érzelem-csatát.

 

Mert a szíved az enyém lett,

Mégha csak egy percre is,

S nem hinném, hogy okom volna

Megbánni most bármit is.

 

Egyedül azt fájlalom, hogy

Rútul elbántam veled,

Elfelejtvén, szegény szivem

Mennyit köszönhet neked.

 

II.

Te voltál, ki felemeltél,

S úgy szerettél engemet,

Ahogy még az álmaimban

Sem gondoltam, hogy lehet.

 

S elfelejtni nem birtalak

Nem tudom, hogy mit tegyek,

Magányosabb vagyok annál,

Mint mi voltam nélküled.

 

S nem bírom én levetkőzni,

Kisért engem szüntelen,

Itt érezém az illatod

Reszketőn a testemen.

 

De azért még reménykedem,

A szívembe legbelül,

Váratlanul kettőnk dolga

Egyszer még majd megenyhül.

 

Mert érezvén a  keblednek

És ölednek bársonyát,

Beismerem, jó volt várni

Oly sok csalódáson át.

 

S megköszönni szeretnék csak

Mindent, amit meglehet,

Hidd, e szív, bár láthatatlan

Változatlanul szeret.

 

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!