Zsuzsanna, Tiborc
  • HUF: 345.12
  • USD: 1.17
  • 22 °C
  • 32 °C
Kultúra

Heti poéta 13 – Régiségek II.

Tartván magam elmúlt heti igéretemhez, folytatom költőnk közönség kegyeire bízott korai verseinek s töredékeinek számbavételét, s rövid-párszavas értékelését. Az előző kiadás sikerére való tekintettel költőnk megerősödvén „régiségeibe” vetett bizalmában ismételten szerzeményeinek képzeletbeli szütyőjébe nyúlt s szerelmes, valamint istenes költeményein kívül két játékos nyolcsorossal, s igencsak nagy meglepetésünkre három szalagavatóról kölcsönzött üdvözlőversikével is megörvendeztette szerkesztőségünket.

Jelen gyűjteménye, bár nem nyúlik oly mélyen vissza az időben, mint előző heti számunké, nagyszerű varázslat részeseivé tehet mindnyájunkat pontatlan bája és helyenkénti egyszerűsége ellenére is. Ám mint ahogy látni fogják, már az alábbi, 2-3 évvel ezelőtti művei, töredékei is felfednek valamicskét poétánk különös költői kvalitásából és sajátos stílusából. Folytatnám is hát Régiségei sorát egy bájos, versformában megörökített telefonos üzenettel:

Hirdetés(x)

 

Elmentek a rokonok, hát írok néked újra,

Most készülök éppen ki egy esti kis körútra,

S gondoltam, hogy még mielőtt kiteszem a lábam,

Egy neked címzett versikét elregélnék bátran.

 

Milyen volt a délutánod? Meséljél csak nékem,

Ahogy tegnap, ugyanolyan nyugodtan és szépen.

Barátnőkkel és Csillával minden rendben, ugye?

Üdvözletem küldöm és már találkoznék vele.

 

Mész esetleg bulizni vagy otthon maradsz mára?

Képzeld, én már vágyom a kis pozsonyi szobára.

Hiányoztok kicsikét, be kell valljam néked,

Istenem, de régen is találkoztam véled!

 

És ha megyek vissza Kedden, viszek tortát nektek,

De nemhogy aztán nékem rajt majdan összevesztek.

No de be is fejezem, nem tartlak fel téged.

-Remélem, hogy ezt a verset is kedvesnek véled. –

 

Ne aggódjál Noémikém, pár nap múlva megyünk,

S mókás-kedves perceket élhetsz át majd velünk.

De addig is fel a fejjel, kitartás és ne félj,

Engem pedig vár egy hideg, kocsmafüstös éj.

 

Talán ismerősen cseng eme versike hangvétele, stílusa? Nem véletlen. E darab kistestvére ugyanis az elmúlt héten bemutatott sms-versének, melyet a két évvel ezelőtti októberi fellángolása ihletett, s mely oly nagyszerű sorok megírására bíztatta költőnket, mint az előző számban bemutatott darab kezdőakkordja is. Emlékeznek még?:  Nem sejtem, hogy nálatok mily lehet az ég, de minálunk varázsos, csillagos és szép. Egyszerűen csodálatos. Kedves, közvetlen, viccelődő hangvételű költeményről van szó, 16 sornyi igen édes, szerelmetes érdeklődésről a kiszemelt szőke leány iránt. Párjához hasonlóan helytakarékos, viszonylag egyszerű nyelvezetben megfogant, hétköznapias stílusú, informálódó s informáló jellegű, nagyszerű képfestői tehetséggel bíró, könnyed, életszagú versike.

Folytatásként egy jóval kurtább, elődjétől tematikailag is elütő darabot ismertetnék meg Önökkel. Egy a 2007-es évből származó epigrammát, egy valós esemény ihlette, fejfára soha fel nem került, reményteljes sírfeliratot:

 

Ennyi volt az élet.

Egy perc mindösszesen, nem több.

De keblébe fogadott az ég,

S egy mosollyal köszöntött.

 

Nem hinném, hogy bármiféle hozzáfűzést is igényelne e szerzemény. Időnként a legjobb, ha nem is próbáljuk boncolgatni a hallottakat, látottakat, mert értékéből a magyarázat csupán elvenni képes, hozzátenni semmiképp sem.

Elmatatván kicsit még ezen a vonalon két rövid gondolatfoszlányt is felvonultatásra szánt poétánk, melyek a rá  jellemző Istenkeresés eredményeiként láttak napvilágot:

 

I.

Ne hagyj engem céltalanul bolyongani Uram,

Segíts nékem, kérlek téged megmentenem magam.

II.

Uram, aki ismered itt mind e földi dolgokat,

Súgd meg nékem, milyennek is szánod az én Sorsomat.

 

Két, azt hiszem mindnyájunkat foglalkoztató gondolatot osztott meg velünk a költő. Egy őszinte, szűkszavú könyörgést és áhitatos kérést az Úr felé. Melyikünket ne érdekelné saját sejtelmes, ködbe burkolózó sorsa, s melyikünk ne kerülné a céltalan, egész életen át tartó kóborlást? Mindnyájan bizonyosságra s biztonságra vágyunk, s a nagyszerű tudatra, hogy létünk igenis céllal s értelemmel bír.

Rövid régiségfolyamunk vége felé közeledvén, az előszóban beigért szalagavatós üdvözlőversikék, a felvidéken nagy előszeretettel egyszerűen csak častuškáknak nevezett költemények bemutatására is sort kerítettem.  Az elsőt  – mint ahogy az majd a szövegből is kitűnik – költőnk tornatanárának szánta, aki hihetetlen – mód mély megértéssel viseltetett poétánk tornaundora iránt, s ha tehette, annak  legnagyobb örömére nem is igazán nyaggatta őt a gyakorlatokkal. A középső darab a nagy szerelemhez, ifjú tehetségünk femme fatale-jához íródott kedves, szívmelengető alkotás, amit aztán barátjának címzett újabb nagyszerű szerzeménye követ. A költő által megírt jellmzések közül a három legjobban sikerültet olvashatják most:

 

I.

Muszklis délceg tanárunk, az edzések nagymestere,

A magamfajta puhánynépek keménykezű trénere,

De büszkén jelentjük mi mind, hogy felvettük a harcot,

Negyven fekvőtámasz kínja torzítja az arcot.

 

II.

Acélváros koldusa e drága kicsi lányka,

Kinek egy kis perzsacica legédesebb álma.

A Rock café az életében nagyon fontos dolog,

S bolondos kis szíve csakis Kicsidzsonért dobog.

 

III.

Mindnyájunknak nagy kedvence ez az égi meszelő,

Osztályunknak minden gondját izmos vállán viselő.

S hogy szlovák órán zseniális, mindenki őt irigyli,

Csak fele terhét szókincsének be szeretnénk viselni.

 

A versek önmagukért beszélnek. Igazán nagyszerűek. A műfaj kritériumainak teljes mértékig eleget tevő remekművek ezek. Félek, csak dicsérni volnék képes őket. Persze egyikük sem egy Szeptember végén, de hivatásának, könnyed rendeltetésének teljesmértékig eleget tévő darabok.

A most következő két-két versszaknyi szerzemény szinte már csak hab a tortán, s pont azon az elhíresült i-betűn. Besorolásukra kellemes hangulatukon kívül már csak azért is sor kerülhetett, mert régiségük ellenére nagymértékben szerzőnk mai stílusát idézik. A költő SzülőföldemPirkadatkor című verseit gyűjtöttük egy csokorba:

 

I.

Szülőföldem, szülőföldem,

Te vagy nékem mindenem,

Kis falucska, kis falucska,

Melyben élem életem.

 

És a lányka, és a lányka

Olyan kedves szivemnek,

Hisz ő lehelt, hisz ő lehelt

A lelkembe szerelmet.

 

II.

Égnek még kis fogadónak

Hívogató fényei,

Mit csak egy-egy bogár röpte

Nem rest megzavarni.

 

S nem zavarlak én se téged,

Pihengessél csendesen,

Álmaidat megzavarnom

Nincsen erőm, kedvesem.

 

Lebegően könnyed, romantikus hangvételű, szívmelengető bizonyítékai ezek ama csodálatos ténynek, hogy poétánk korai versei igenis értékkel és esztétikai szépséggel bíró szerzemények, nem csupán jelentéktelen, szégyelnivaló zsengécskék…

Két számot megélt mazsolázgatásunk záróakkordjának pedig – mi mást is vártunk – egy pajzán szerzeményt szánt a költő. A műfaj, úgy tűnik, igazán nagy kedvencévé vált:

 

Ne akard, hogy elmondjam, mire vágyom éppen,

Nem hiszem, hogy képes lennék kifejezni szépen.

Meglepődnél, megtudván, hogy milyen vágy is üldöz,

Elmondván, hogy rejtekedbe vágyik ez a fütykös.

 

Pannonius is megirigyelhetné költőnket…

                                                                                                                   Hunfalvyné – Lechner Edit

Ha tetszett a költemény, csatlakozz a Körképp Facebook-rajongói oldalához!

További ajánlott írások:

1. Heti poéta 12 – Régiségek I.

2. Heti poéta 11 – Pásztoróra

3. Heti poéta 10 – Nosztalgia

4. Heti poéta 9 – Epigrammatika II.

5. Heti poéta 8 – Epigrammatika I.

6. Heti poéta 7 – Meztelenül

7. Heti poéta 6 – Előre is elnézést…

8. Heti poéta 5 – Mégegyszer, utólszor…

9. Heti poéta 4 – Búcsúzó

10. Heti poéta 3 – Erotika

11. Heti poéta 2 – Szépség ihlette

12. Heti poéta 1 – Prológus, avagy ARC-poétika

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Cuky147
2012. jún. 09. 15:46

Nagyon tetszenek a verseid.:) A személyek kiknek vagy kikről íródtak bizonyára nagy örömmel fogadják e kedves és szépséges költeményeket, bevallom engem is gyönyörködtetnek :P.Személyes kedvencem a Szülőföldem. :)

    Anonymous
    2012. jún. 09. 16:52

    Köszönöm szépen szavaid. Téged a versek, engem épp a dicséreted gyönyörködtet :)Jóleső érzés szembesülnöm azzal, hogy valakinek tetszenek az irásaim. Remélem, tudlak majd gyönyörködtetni az elkövetkezendő hetekben is :)Örülök, ha már személyes kedvenced is van :)

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket