Valahol a nagyvilágban létezik egy hely, amely a legkedvesebb számunkra. A hely, ahol tarka pillangók és mosolygós csokifelhők hada festi az eget, a nap mindig tüzesen ragyog, s akármi történik, az szépnek és kellemesnek hat. Ilyennek látom én Rómát, Párizst vagy Budapestet. De bárhol is legyek, a szívem mindig hazahúz!
Élünk, mint vendég a lakban,
Vagy kagylóba font alakban
Hontalanul,
Mostohán.
Sétányt keresvén a járdán,
Múlt-kövek márvány darabján
Lépegetünk
Árván.
Tetőtlen ház, vaskos falak,
Én rímelek, ő rémalak
Képében él,
S üldöz.
Mégis egyetlen, mi miénk,
S mától legyen a jeligénk:
Felvidék,
Szeretlek!
Istók Béla
Krasznahorka büszke vára
Ha tetszett a vers, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.