Valahol a nagyvilágban létezik egy hely, amely a legkedvesebb számunkra. A hely, ahol tarka pillangók és mosolygós csokifelhők hada festi az eget, a nap mindig tüzesen ragyog, s akármi történik, az szépnek és kellemesnek hat. Ilyennek látom én Rómát, Párizst vagy Budapestet. De bárhol is legyek, a szívem mindig hazahúz!

 

Élünk, mint vendég a lakban,

Vagy kagylóba font alakban

Hontalanul,

 hirdetes_810x300  

Mostohán.

 

Sétányt keresvén a járdán,

Múlt-kövek márvány darabján

Lépegetünk

Árván.

 

Tetőtlen ház, vaskos falak,

Én rímelek, ő rémalak

Képében él,

S üldöz.

 

Mégis egyetlen, mi miénk,

S mától legyen a jeligénk:

Felvidék,

Szeretlek!
 

Istók Béla
 

krasznahorka2.jpg

Krasznahorka büszke vára

Ha tetszett a vers, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!