Csaba
  • HUF: 407.73
  • USD: 1.03
  • 18 °C
  • 27 °C

Hirdetés (X)

Kultúra

Fesztivál szűk körben – A 49. Jókai napok margójára

  • |
  • 2012. jún. 20. 14:45
  • |
  • 15
  • |
  • 0

18.25: További képekkel frissítve. Ha egy színházat értő, szerető – vagy színházat csináló emberkének azt mondod, Jókai napok, nem kell sokat magyarázkodni. Érteni fogja, hiszen az amatőr és diákszínjátszók komáromi fesztiválja gyűjtőrendezvény volt még néhány évvel ezelőtt is, amolyan „zarándokhely”, melyen egy kultúrembernek kutyakötelessége volt megjelennie. Illetve nemcsak kötelessége, hiszen egy olyan lehetőség (volt) szerény kis kultúrközösségünkben, ahol végre találkozni, beszélgetni lehetett hasonszőrűekkel.

Az elmúlt években aztán egyre inkább olyan hírek érkeztek Komáromból, hogy fesztiválhangulat így – meg nézettség úgy… Mintha a „komáromi öreglány”elvesztette volna régi varázsát…

A régi dicsőség megkopott

Talán kiöregedett? Tény, hogy idén júniusban 49. alkalommal került megrendezésre. El kell hogy ismerjük, szép kor – a mai viszonyok között meg igazán.

A régi dicsőség megkopása elsősorban azon mérhető le, hogy 7 csoport jelentkezett az idei fesztiválra. Egy a felnőtt kategóriában, és hat diákszínjátszó társulat. Ebből adódóan az 5-6 napos rendezvény 4 napocskára redukálódott (pontosabban három és félre).

Jó néhány nagynevű csapat hiányzott a fesztiválról, nyilván nem készültek el a produkciókkal. Jóhiszeműen nem feltételezem, hogy nem jelent már nekik sokat ez a megmérettetés.

es_orsujfalu_01.jpg

ÉS

A színháznak feladata van

Az őrsújfalusi legendás ÉS is versenyen kívül mutatkozott be – rögtön az első este. A komikus vénájáról ismert társulat idén egy komorabb műfajú előadást választott magának, Fazekas István Elvira című tragikomédiáját állította színre Szabó Csilla, a csapat rendezője. A cigány-témát feldolgozó előadás szövegével egy balatonfüredi drámapályázaton találkozott először a rendező. A pályázat díjnyertes lett, s a csapat – s a szerző (aki egyébként civilben jogász) között szövetség köttetett. Az előadás elkészült –a szövegkönyv ez idő alatt jelentős változáson ment keresztül – és annak ellenére, hogy az ÉS-tagok csak OFF-programban szerették volna megmutatni az előadásukat, a zsűri a látottak után „bekönyörögte“ Elvirát a versenykategóriába, s oda is ítélte az őrsújfalusi előadásnak a fődíjat (A fődíjon kívül Szabó Csilla rendezői díjat, Várady Kornélia és Panyi Zoltán pedig alaktás-díjat kapott).

es_orsujfalu_02.jpg

ÉS

De miért is fontos ez az előadás? A színháznak az lenne a feladata, hogy reflektáljon a jelenre, keresse és felmutassa az élet pillanatnyi igazságát. Az őrsújfalusi tragikomédia egy cigány család életét és tragédiáját mutatja meg belülről, nem színezi át a problémákat, nem avatja szentté a cigányságot, bátran beszél a cigányok által végbevitt szocpol manipulációkról, ugyanakkor nem moralizál, nem ítélkezik. Ha választ keresnénk a cigánykérdésre – kulturálisan valószínűleg egy hasonló úton érdemes elindulni. A megismerés útján…

gimisz_komarom_01.jpg

GIMISZ

Az igazságkeresés fontossága

A fesztivál másik roma-tematikájú előadása sajnos erre nem igazán adott alkalmat. A Mariánum Egyházi Gimnázium M. E. G. há’ nevet viselő csoportja is egy búbánatos cigánymesét választott, de ők belefutottak a közhelyes cigányábrázolás megoldásaiba. Cziczó Attila Romantika című darabjának nagy szüksége lett volna egy dramaturgra, hogy a cigányviccek és felszínes mondatok sokaságából előbukkanjon a történet…(A sors furcsa fintora, hogy az ógyallai rendőr ámokfutásával az élet két napon belül kőkeményen bebizonyította a színházi előadások igazságkeresésének a fontosságát).

gimisz_komarom_02.jpg

GIMISZ

De nemcsak cigánytémában kerültek terítékre, hanem kortárs szövegek is. A komáromi GIMISZ Színpad Spiró György Koccanását vitte színpadra, mely arról vall, mi történik velünk, ha túlfeszített, túlpörgött életünkben adódik egy váratlan kényszerpihenő. Képesek vagyunk-e meglátni a „most”-ból adódó lehetőségeket, vagy üzletet csinálunk a szerencsétlenségből? Az előadás a fesztivál nívódíját nyerte el, Csengel Mónikát, az előadás rendezőjét rendezői díjjal tüntette ki a zsűri, s a játszók is szép számmal részesültek egyéni színészi díjakban. (Horváth Barbara – Ferenczy Anna-díj, Zsapka Krisztina – legjobb női alakítás díja. Untermayer Tamás – legjobb férfi alakítás díja, további egyéni díjak: Szurcsík Ádám, Gyepes Bianka).

apropo.jpg

Kortársak és klasszikusok

A kortárs szövegek mellett a nagy klasszikusok újraértelmezése volt a másik nagy „divat” a 49. Jókai napokon. A galántai TSÍZIÓ Moliere Képzelt betegét vette alapul, a rozsnyói GIKSZER pedig Szophoklész Antigonéját értelmezte újra. Amíg az előbbi csak formailag és diákszínjátszókra való átértelmezés eszközével élt, a rozsnyóiak gyakorlatilag új drámát írtak Szophoklész történetvázlata alapján. Mindkét esetben részeredményes megoldás született. A Thébai KFT merészebb vállalás ugyan, de sokkal nagyobbat törik, a görög dráma megfullad a szappanopera kliséi között. A hipochonder ezzel ellentétben egy színes ötlet kavalkádként működik, bár a „kevesebb több” elv mentén való ötletritkítás jót tehetett volna az előadásnak.

tsizio_galanta_01.jpg

tsizio_galanta_02.jpg

TSÍZIÓ

Az utolsó két párost olyan értelemben lehet összehasonlítani, hogy mindkét diákcsoport komoly múlttal rendelkezik, s mindkettőt két kiváló pedagógus vezeti. A füleki Apropó színpad legendának számít – Szvorák Zsuzsa gyakorlatilag a füleki magyar gimnázium összes magyar diákját (előbb vagy utóbb) foglalkoztatja. A Jókai napok történetében számos fődíjat, nívódíjat, rendezői díjat mondhat magáénak – természetesen nem véletlenül, mert olyat tud, amit kevesen. Sajátos módszerében ötvöződik a színház, az irodalom, a képzőművészet és a pedagógia. Mondhatni totális színházi törekvéseket képvisel a diákszínjátszók köreiben. Ez éven József Attila ürügyén ötleteltek szabadon a füleki fiatalok, s bár sok szellemes gondolat villant meg az előadásban, mintha az alapanyaggal folytatott küzdelemben nem forrott volna össze teljesen az említett négy összetevő.

apropo_fulek_01.jpg

apropo_fulek_02.jpg

A füleki Apropó színpad

Bodon Andrea, a kassai gimnazisták csoportvezetője is nehéz fába vágta a fejszéjét – Benedek Elek dramaturgiailag többszörösen összetett meséje ugyan nagyon jó ürügyül szolgált arra, hogy a nagycsapatból mindenki megmutathassa magát, de közben valahol elvesztünk a meselabirintusban…

elvira.jpg

7+1 csoport a három és fél nap. És a ráadás: egy mozgás-színházi etüd a nyitrai egyetemistákból álló HALUZ Színház megfogalmazásában és egy gyönyörű táncszínházi vallomás a társas magányról a budapesti Trainingspot Társulattól. Mindkettő igazi csemege színházi ínyenceknek.

És persze mellette fesztivál újság (visszhang), szakmai értékelések – melyeket valahogy beszélgetéssé kéne tenni, de nem igazán sikerül, táncház, nosztalgia buli, improvizációs showműsor. Szóval, ahogy ez a nagy könyvben meg van írva…

gimnazium_rozsnyo_01.jpg

gimnazium_rozsnyo_02.jpg

A rozsnyói gimnázium

Konzerv szagú fesztivál

Akkor mégis miért érzi a fesztiválra látogató a „konzerv szagot”, hogy valahogy itt megállt az idő és a Jókai napok egy helyben toporog tanácstalanul? Mintha rögzíteni szeretné azt az elképzelést, amilyen volt a fesztivál 5-6-10 évvel ezelőtt, amikor még működött, amikor még sokan voltak…

A hanyatló – vagy bukdácsoló fesztiválokon leggyakrabban elhangzó mondat, vagy számonkérés: és a fesztiválhangulat…? Az vajon hol van? Ezt ugyan alibizmusnak tartom – hiszen a közösség hangulata egyéni döntések függvénye, s mint ilyen, nem programozható központilag. De az tény, hogy a Jókai napokra is ráférne némi „tuning”. Már csak azért is, mert 2013 júniusában félszázadik születésnapját ünnepli az amatőr színjátszás komáromi seregszemléje.

Én azt hiszem, hogy akkor bújik elő a „fesztiválhangulat” ha egy helyzetnek, egy eseménynek tétje, súlya van. Ha egy rendezvény protokoll helyett élővé válik, ha sokan sajátjuknak tekintik – s úgy döntenek a maguk módján, s a maguk eszközeivel tesznek is érte, hogy jobb legyen. Ha a kritika nemcsak ujjal mutogatás a felelősökre, hanem gondolkodás a perspektívákon.

karman.jpg

(nemcsak) a pénz, pénz, pénz…

És persze a pénz… Sok mindent befolyásolhat ám egy költségvetés. És mint tudjuk, hiszen mindenre ez a válasz széles egy világon: gazdasági válság van… Gazdasági is meg érték is. Szóval akkor miért is akarnánk fesztiválhangulatot? (Pláne, hogy a fesztivál egy időben van az foci EB-vel…)

A színház az a fajta szellemi luxuscikk – amiről az ember elsőként mond le, ha válságba kerül. A zene, irodalom, képzőművészet film – ehhez lényegében elég egy jó net… a színházhoz sajnos /vagy szerencsére nem.

Jövőre 50 éves a Jókai napok. Dobjunk már össze némi „életet”, hadd legyen szép születésnapi partyja az „öreglánynak” mielőtt végleg eltemetjük egyéb kulturális relikviákkal együtt!

hangulat_szabad_a_tanc_revben.jpg

Hangulat. Szabad a tánc a Révben

                     karman_losonc_01.jpg                     

A losonci Karman

karman_losonc_02.jpg

A losonci Karman

kgszt_kassa_01.jpg

KGTSZ-Kassa

        kgszt_kassa_02.jpg        

KGTSZ-Kassa

megha_komarom_01.jpg

MEGHA-Komárom

megha_komarom_02.jpg

MEGHA-Komárom

Képek: Molnár Mónika és a szerző

Galadriel

Ha tetszett  a cikk, csatlakozz a Körkép Facebok-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Costa Concordia
2012. jún. 20. 14:52

Sajnos a fesztivál tényleg haldoklik, de ez kizárólag egy embernek köszönhető.

    fácán
    2012. jún. 20. 15:20

    Éspedig?

      Costa Concordia
      2012. jún. 20. 18:15

      Névtelenül én sem szeretném elmondani a nevét. Aki járatos a Jókai Napokon, szerintem nagyon jól tudja, kiről van szól.

Margit
2012. jún. 20. 23:13

Nekem nagyon tetszett az ÉS?! Színház előadása, mindenképpen megérdemelték a díjat. Néhány napja a kezembe került Fazekas István Elvirája, a könyv, amit a Felsőmagyarország Kiadó adott ki. Elolvastam. Fantasztikusan jó! A Váci Mihály-djas költő mestere a nyelvnek. Kár, hogy néhány jelenet kimaradt a darabból, de az előadás így is lenyűgöző volt. Csak gratulálni tudok a szerzőnek és a Társulat tagjainak!

Josip
2012. jún. 21. 08:35

Az ÉS?!Színház előadása tényleg nagyszerű volt. Gratula Szabó Csillának!!! S persze a szerzőnek is, bár a könyvet nem ismerem. Hol lehet megvenni?

mazsola
2012. jún. 21. 10:28

A szerző rámutatott a lényegre. A Jókai Napoknál megállt az idő, nem mozdul semerre. 10 éve még a plafonról is lógtak a nézők, a csoportok száma megszámlálhatatlan volt. A "fesztiválhangulatot" nem kellett keresni. Mostanra már elfáradt a rendezvény, nem akar és ezért nem is tud megújulni. A kommentelővel, aki egy személy felelősségét taglalja egyet kell értenem. Régen rossz, amikor egy fesztivál már nem a színház szeretetéért kerül megrendezésre, hanem a saját anyagi haszon motiválja (?). Ha csak az olyan "apróságokat" nézzük, mint a fesztivál plakátja - amely már 10 éve sem volt nevezhető trendinek, a műsorfüzet - amely még véletlenül sem motivál arra, hogy megnézz egy előadást, a fesztiválestek - ahol már évek óta táncház és Zseb-buli a főprogrampont, a zsűri - melynek tagjai évről évre szinte ugyanazok, az értékelések - amibe az egyszerű nézőnek esélye sincs bekapcsolódni és nem mondhatja el véleményét, nem kérdezhet, a szervező(k) hozzáállása - amikor ordítanak a nézővel, hogy hova ülhet és hova nem... és még sok-sok más. Változtatni kell elsősorban a hozzáálláson, új arcokat engedni be a szervezés körüli munkálatokba és főleg megérteni, hogy nem a versenyző, a néző van a fesztiválért, hanem a fesztivál értük.

    fácán
    2012. jún. 21. 10:42

    Nem komáromiként, a Jókai napokat csak feluletesen ismerve most már tényleg érdekelne, ki az egó, aki szerencsétlenkedésével ennyi kárt csinálhat!

    Margit
    2012. jún. 22. 08:56

    http://www.konyvmuhely.hu/ekonyvesbolt/id/82/Fazekas+Istvan+-+Elvira

Homérosz
2012. jún. 21. 17:40

Annak idején, még a szocialista érában a különböző országos rendezvények jelentős kulturális eseményeknek számítottak, a felvidéki magyar sajtó és a magyar közélet szereplői elég nagy számban megjelentek Zselízen, Gombaszögön, a kassai Fábry Napokon, és persze sokan voltak Komáromban a Jókai Napokon is. Cikkek, rádióműsorok garmadája számolt be a rendezvényekről. Ahogy múlik az idő, egyre kevesebb szó esik róluk, ma már nincs Zselízen vagy Gombaszögön fesztivál, a Fábry Napok szinte lokális rendezvény szintjére süllyedt, az amatőr színtársulatok jobb sorsra érdemes csapatai pedig visszhangtalanul lépnek fel, sokszor nem is tudnak róluk még a téma iránt némi érdeklődést tanúsítók sem. Lehet, hogy nevesíthető a Jókai Napok "kerékkötője", de itt sokkal komolyabb problémáról van szó, és ezzel függ össze az az általános apátia is, amely a felvidéki magyar társadalomra rátelepedett. Ezt ilyen kis helyen nehéz lenne elemezni, sőt szerintem megérdemelne egy több napos szakmai tanácskozást is.

Megmondtam
2012. jún. 21. 21:09

Egy hasonlattal példázva lehet rávilágítani a problémára. Van egy "torta" amit felvidéki/szlovákiai magyar kultúránák hívnak. Ezt anno a CSEMADOK - mint a felvidéki/szlovákiai magyar kultúra ápolója/fenntartója - kezdte építgetni, piskóta rétegeket hozott létre (táncház, színház, fesztivál, énekkarok, szavaló verseny, stb), majd krémmel töltötte fel (Jókai Napok, Gombaszög, Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, stb).

Tudjuk jól, hogy a CSEMADOK halvány fénye önmagának (nyilván sikeressége az akkor rendszer ellen és számlájára is írható), az alapszervezetek túlnyomó többsége a bálokon, koszorúzásokon kívül nem igazán szervez komolyabb/motiválóbb akciókat. Egyrészt a pénzhiány (tessék megnézni a szervezet honlapján az elnyert pályázati összegeket, pályázókat), a személyi gárda minősége/motiváltsága (hány fiatal is lépett be az 1980/90-es évtizedből? Kevés!), és a modern kor kívánalmai (kinyílt a világ, mindenki máshol éli közösségi életét) mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy nem került új piskóta/krém a tortába.

Mire lehetünk MI befolyással? A pénz/személyi hiányt csak MI tudjuk orvosolni (állami és magyarországi támogatások, önkéntesség, hazai mecénások, stb), vonzóvá kell tenni a CSEMADOK-ot, a rendezvényeit moderznizálni. Tanulságos példa, a sajnos elfeledett ... Blaha Lujza Országos Ének és Megzenésített Versek Versenye (kövezzetek meg, de nem tudom pontosan a nevét). Emlékszik még rá valaki? A rimaszombati CSEMADOK szervezte, hatalmas sikere volt az első rendezvénynek ... aztán ... semmi (a pénz eltűnt a felelősség meg kit érdekel).

Pedig rengeteg fiatal tehetség lépett fel, végül mentve a menthetőt a megzenésített verseket átnyomták a szavalóversenybe. Aztán van itt Megasztár/Xfaktor/Csillag születik, amelyek felszívják a nézőket és leültetik őket a TV elé. Nem azt mondom, hogy ilyen grandiózus rendezvényt kell létrehozni, de át kell venni ami jó, vegyíteni az eredményes/szép múlttal és vonzóvá kell tenni a jelen/jövő generációi számára. Sajnos a Jókai Napokon még egyszer sem voltam, pedig illene oda is elzarándokolnom!

Én akkor voltam először Gombaszögön, amikor a Társulat bemutatta az "István a király"-t. Nagyszüleim rengeteget meséltek róla, milyen szép/nagy és emlékezetes volt a régi Gombaszög ... de amit akkor láttam ... nem kívánom nekik, hogy lássák.

    Homérosz
    2012. jún. 21. 22:15

    A szocialista korszakban a kisebbségi magyarok közül csak kevesen tudtak volna magyar közegben profiként érvényesülni, mert eleve a rendszer így volt beállítva. A kommunista diktatúra bukása után elvileg erre lehetett volna lehetőség, de addigra még az a kevés pénz is elfogyott, ami korábban még meglett volna. A színházaink lényegében tengődnek, magyar profi zenés színház nem jött létre, egyéb kulturális intézmények sem nagyon, közben lapok szűntek meg, sok magyar értelmiségi magyarként már nem tud magának egzisztenciát teremteni a Felvidéken, az amatőrködés pedig a mai fiatalokat már nem motiválja annyira. Mert egy jó "amatőr" teljesítményhez is sok gyakorlás és nagy tudás kell, de ezt pénz nélkül ki akarja vállalni? De nézzük meg más oldalról is a dolgot. A magyar pártok gyakran éltek (és még ma is élnek) azzal a kampányfogással, hogy magyarországi "művészeket" léptetnek fel, sok pénzért, ahelyett, hogy tehetséges felvidéki magyarokat támogatnának ily módon, ráadásul ennek üzenetértéke is lehetne, hogy érdemes a tehetséget itthon kamatoztatni. De ehelyett olyan hangulatot indukálunk, hogy a fiatalok egyre inkább Magyarország felé és Nyugatra kacsingatnak. Szóval lenne itt megvitatni való bőven, és nemcsak a Jókai Napok kapcsán...

      nyomkereso
      2012. jún. 21. 23:16

      "A magyar pártok gyakran éltek (és még ma is élnek) azzal a kampányfogással, hogy magyarországi “művészeket” léptetnek fel, sok pénzért, ahelyett, hogy tehetséges felvidéki magyarokat támogatnának ily módon, ráadásul ennek üzenetértéke is lehetne, hogy érdemes a tehetséget itthon kamatoztatni. De ehelyett olyan hangulatot indukálunk, hogy a fiatalok egyre inkább Magyarország felé és Nyugatra kacsingatnak."

      @Homérosz, értem amit mondasz, és valamelyest egyet is értek vele. De engedj meg egy közbevetést - bár picit off a cikk témájához képest - a választási kampányokban szereplő drága magyarországi vendégművészek kapcsán. Azt gondolom, hogy  nem a legszerencsésebb épp a rövidtávú érdekek/hatékonyság fémjelezte kampányidőszakban számonkérni a pártokon a "kulturális nevelést". Ezt lehet bármikor máskor és kell is (ráadásul nemcsak rajtuk) de nem hiszem, hogy épp ekkor szerencsés. Te is tudod, hogy ia pár hetes kampányidőszak őrületében a tömött helyszinek a legfontosabbak. Ilyenkor nem engedhető meg az a "luxus", hogy a fellépőknek csak a családtagjaik tapsoljanak (és most rettentően érzéketlen voltam).

      Homérosz
      2012. jún. 23. 13:08

      Kedves Nyomkereső. Maximálisan egyet értek veled, viszont a kampányakcióknak is elsősorban üzenetet kellene küldeniük a felvidéki magyaroknak. Ha egy ilyen összejövetelen a tömeges részvétel alapján saccolnánk meg a választás kimenetelét, akkor nagyon pofára esnénk. Voltam én már olyan rendezvényen, ahol óriási volt a hangulat,csak éppen a végeredmény volt siralmas. Persze ez a példa inkább egy tipikus eset volt, mert nemcsak a pártok, hanem a helyi szervezők is elsősorban azt figyelik, nem fizetnek-e rá, illetve, hogy lesz-e valamilyen nyereség. Sajnos nincsenek körünkben mecénások, az állami támogatások rendszere zavaros (annak ellenére, hogy a MOST-HÍD nagyon úgy tett, hogy ebben rend lesz, aztán megnézhettük magunkat), és egyhamar nem lesz javulás. Mindenkit, aki pályázik, a frász kerülget a szlovákiai és a magyarországi választások után, mert egyrészt késik a döntés a támogatásokról, meg aztán sokszor ilyenkor módosulnak a feltételek is. Az önkormányzati pénzekből legfeljebb egy-egy látványos ("kirakat") rendezvényre futja, ahol a polgármester fényezheti magát, de a folyamatos munkához ez nem elegendő. Aztán a helyi érdekellentétekről és a marakodásról se feledkezzünk el, ez is bekavar gyakran. Eközben a a magyarokat egyébként sem kedvelő államhatalom meg röhög a markába, mert tudja, hogy főhetünk a saját levünkben.

    HL
    2012. jún. 22. 11:58

    Tisztelt Megmondtam! Nem kedvelem a névtelenséget, sem a nyilvános naplózást. Érdekelne a véleménye a Csemadokról, szívesen beszélgetnék Önnel. Több csemadokos országos rendezvény szervezőjeként (DMT, Ipolyi Arnold népmesemondó verseny, Bíborpiros szép rózsa) kérem, jelentkezzen a címemen(huszar.laszlo@csemadok.sk). Üdvözlettel: Huszár László

vicus
2012. jún. 22. 08:29

A zsűri összetételén évről évre változtatni kellene ....

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Hirdetés (X)

Kövessen minket