A hétköznapi kommunikációt, arra jellemző módon különféle nyelvi botlások kísérik. Ezekre sokan, mint a beszéd normasértő és kiküszöbölendő velejárójára tekintenek, holott pozitív vonatkozásaik is lehetnek: véleményem szerint mind a szóalakvegyülés (l. Nyelvi kitekintő: Kardszárnyú tigris vagy kardfogú delfin?), mind pedig a sorrendi botlás produktumai kicsalhatnak egy-egy mosolyt a legrosszabb passzban lévő emberből is. S ha másért nem, már ezért megérte…

A sorrendi botlás nem más, mint hangok, szavak vagy toldalékok helycseréje. A szóban forgó jelenséget ezúton is a közvetlen környezetemből összegyűjtött példákon szemléltetem:


1. hangok szintjén


# a földszinten volt egy rabolatórim (laboratórium)

nótár a szőkhöz (szótár a nőkhöz)

 hirdetes_300x300  

# már túl sok nagy dolgat mondosz (dolgot mondasz)

# lágatja a lóbát (lógatja a lábát)

# Pepe már megint piros kapot lapott (lapot kapott)

# késő, mert már mást fért kel (kért fel)

# felevelenítette a múltat (felelevenítette)

# egy szép szál kefete fiú (fekete fiú)

horul a nyaka körül a szurok (szorul a nyaka körüla hurok)

# összefut a szál a nyámban (összefut a nyál a számban)

# a hagyamban is van as (a hasamban is van agy) – megj.: feltételezések szerint a hasunkban is van egy agy 🙂


Ezen cikk írása közben is „nyelvbotlottam“ egyet:

# a közvetlen környezetemből összegyűjtött pédlák (példák)


2. szavak vagy toldalékok szintjén
 

# jó napot, leves néni, ma nem kérek szakácsot (jó napot szakács néni, ma nem kérek levest)

# hülye játék olcsó gyerekeknek (olcsó játék hülye gyerekeknek)

# a nyelvezet dolgozata kifogástalan (a dolgozat nyelvezete kifogástalan)

# nem vágyaszt gerjet bennem (nem gerjeszt vágyat bennem)

# gyomor van a görcsömben (görcs van a gyomromban)

# amúgy ez a fáj szám néha (amúgy ez a szám fáj néha)

# a csonkok gyertyig égnek (a gyertyák csonkig égnek)

# gyomrik a korgom (korog a gyomrom)

# megalszik a szám a tejben (megalszik a tej a számban)

# túl nagy tulajdonságot jelenítesz neki (túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki)


És végül egy agyzsibbasztó eszmefuttatás:
 

A: Mi jut eszedbe a Csilla névről?

B: Lila köd.

A: Pedig nem is minden Csilla lila.

B: Dehogynem.

A: A Noémi lilája nem Csilla. (Csillája nem lila)
 

Minél több ilyen vagy ehhez hasonló példával találkozunk – esetleg magunk is megfigyelővé válunk –, annál többet vétünk a meghatározott norma ellen: a megfigyelt tendencia, illetve szóalak egy idő után berögződik az elménkbe, és természetesnek hat, hogy „összefut a szál anyámban“, amikor „vágyat gerjeszt" benne egy szép szál kefete fiú“.
 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

További ajánlott írások:

Nyelvi kitekintő: Kardszárnyú tigris vagy kardfokú delfin

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!