Kinőtt nekünk a kertek alatt Európa legjobb nagyfesztiválja. Aki bizony a második X-et ünnepeli. Ha az egészre nem is futja, péntek-szombat-vasárnap mindenképp szakítsunk rá időt, hogy mi is vele együtt ünnepeljünk!

 

 

A pénteki napot kezdjük tán egy csepp brit indie-vel a The xx személyében, akik Anglia egyik legfelkapottabb zenekara mostanság, s mivel szeptemberre ígérik az új albumot, esélyes, hogy a szigetlakókat meg is lepik némi újdonsággal. Utánik a legendás  The Stone Roses csap a húrok közé, ők pont az a kategória, hogy minden koncertjükre érdemes elmenni, mert esélyes, hogy az lesz az utolsó.

Ráadásul 15 év után álltak újra össze, és ha nem fordulnak le valamilyen túladagolásban a színpadról, vagy éppen nem vonul ki a zenekar valamelyik tagja koncert kellős közepén, tényleg nagy durranásra számíthatunk. Persze akinek a másfajta dallamok jönnek be, vilagzenei színpadon megtalálhatja a rezes szólamokat akár a Pannonia Allstars Ska Orchestra, akár Roy Paci & Aretuska olasz trombitaművész és csapata személyében. Roy Paci ismerhetjük már az egyes Subsonica, a Mau Mau vagy Manu Chao számokból, ahol vendégeként szerepelt, a Szigetre saját zenekarral jön. A Világzenei színpadon idén a Balkán szólamai dominálnak, ez talán már nagyon sokunknak feltűnt. Nem lóg ki ebből a sorból a német LaBrassBanda és honfitársa, Shantel & The Bucovina Club Orkestar muzsikája sem. A bukovinai gyökerű, Frankfurtban született Stefan Hantel először az elektronikus zenével kísérletezett, és bizony hosszú utat tett, míg megtalálta a boldogságot a kelet-európai és balkáni rezes tánczenék, valamint az arab tánczenék ötvözetében. 

 hirdetes_810x300  

 

 

Ha már elektro és fergeteges eletro parti, akkor említsük meg a kanadai DJ-t, Tiga-t is. Nemcsak azért, mert roppant népszerű Magyarországon, de mert magyar gyökerekkel isrendelkezik Kanada legnevesebb lemezlovasa (igaz, az amerikai kontinensen ki nem félig magyar?).

Szombati pánk és hipi-hopi

A szombatot kezdjük egy kis érzelmes rockzenével a The Horrors személyében. Mikor Emiliana Torrini énekesnőtől az idei Pohoda fesztivál sajtótájékoztatóján megkérdezték, melyik koncertre készül, így válaszolt: „The Horrors-t biztos megnézem”. Kell ennél jobb ajánlás? Ha már eszünkbe jutott a Pohoda, a Körkép szerkesztősége ott ismerkedtünk meg a letagadhatatalanul ír Two Door Cinema Clubbal (értsd: olyan vörösek, hogy szinte bántja a szemet), így tiszta lelkiismerettel tudjuk ajánlani az Észak-írországból jött, némi elektro-poppal megspékelt indie dallamokat. Ráadásul azt is tudjuk, hogy fergeteges koncerteken előszeretettel vonják be a közönséget is a showba, némi színpadon táncikálással.   

Biztosítótűt az orrokba, mert ugye Punk´s Not Dead meg hasonlók – Kanadából érkezik a SUM 41, hogy kihozza belőlünk, az a punk oldalunkat, amit már rég elfelejtettünk, hogy létezik, de csakis azért, hogy éles kontrasztot alkothasson a rögtön utána fellépő nyugati part hip-hop császárral, Snoop Dogg-gal.

 

 

A Nagyszínpadon kívüli életet aznap estére a Molotov biztosítja spanyol rappel kombinált metálos riffekkel, valamint The Pogues ír együttes stílusteremtő folk-punk zenéje szolgálhat különleges zenei élménnyel.

Leszel az én Királynőm?

Ismer valaki egy bizonyos számon kívül mást is a The Subways –től? A mostanában a környékünkön feltűnően gyakran koncertező brit punk-pop banda vasárnapi fellépésén talán végre esélyünk lesz, hogy mi is megtanulhassunk valami mást is a „Be my little rock&roll queen!” soron kívül. A energikus rockkal folytatja a programot a svéd Mando Diao is, így nemhagyhatjuk ki, hogy ne táncoljuk  végig. Valakivel.

 

 

Szexik, és még tudják is magukról. LMFAO –t nem lehet kiverni a fejből, ha egyszer belemászott az olyan dalokkal mint a Party Rock Anthem, vagy a Sexy and I Know It, és bizony nagyon is fülbemászott, mert a rádiók rongyosra játszották-játszák a  dalaikat.  

De a vasárnapi program része még a The Killers, Leningrad az orosz ska imádóinak (igen, még mindig szerelmesek vagyunk Szergej Snurovba, azért mert szabadszájú, mert borzolja Oroszország kedélyeit, mert még mindig ki meri mondani a tutit, ami elől más a homokba dugja a fejét). Lesz Lamb az elektronikus zenére éhezőknek, és The Ting Tings, hogy a szervezők megörvendeztessék a vidám gitárpop kedvelőit és a csinos szőke Katie White fiúrajongóit.

 

 

Bizony a húszéveseké a világ

Egyszer töritáborban mesélte egy professzor, hogy ő még akkor járt a Szigetre, mikor a Nagyszínpad előtt a fűben 150 punk üldögélt lyukas bakancsban, és a zenét hallgatták. Már akkor is hihetetlennek tűnk, a tavalyi után, amikor végre e sorok szerzője is eljutott oda, meg aztán végképp. Majdnem 400 ezer ember, és amikor az ember csípőből angolul fordul mindenkihez, majd egy fél órás izzadságszagú konverzáció után kiderül, mindketten magyarok vagytok, úgy érzed, mintha minimum New Yorkban találkoztál volna egy hazaival. Nemcsak az emberek, a rendszerek, de a Sziget is változik. A változás viszont nem biztos, hogy egyenlő is a rosszal.

 

 

Mindegyik fesztivált más miatt szeretünk – mi a Szigetet a fergeteges hangulatért, azért mert óriási, azért mert el lehet veszni, mert így a 300 ezer holland közt picit el lehet bújni az elől, hogy egyszer nekünk is véget ér a nyári szabadság. És amúgy is. Valahol mélyen mindenki tudja, az ember addig nem tombolta ki magát rendesen, míg egyszer nem fetrengett a sárban a Szigeten.

Szóval? Hozzátok anyátokat is?

Lengyel Diana

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de akár a Tumblr-en vagy Twitteren is megtalálsz minket! 🙂

 

Kapcsolódó írás:

Anyádat is hozod a huszadikra? – ha nemcsak a hétvégi programot keresed

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!