A hobbit – Váratlan utazás

Lazítani támadt kedvük? Akadt egy kis szabadidejük s nem tudják, miképpen használják azt ki? Megnéznének egy jó filmet, elmerülnének egy kellemes könyvben, meghallgatnának egy nagyszerű lemezt?

Bízzák magukat bátran reánk. A zene, irodalom és a filmvilág igazi ínyencségeit igyekszünk Önök elé tárni, hétről-hétre megújuló kínálatunkban. Ifjú kolléganőmmel a művészetek nagyszerű világába kínálunk betekintést Önöknek. Kalauzaik leszünk mindennapjaikban, csakhogy szórakozás ügyében valóban jól döntsenek.

Sorozatunk kezdő akkordjaként a Tolkien-fantáziavilág rajongóinak legnagyobb örömére a nemrégiben bemutatott Hobbit című sikerfilmmel ismerkedhetnek meg a kedves olvasók. Jó szórakozást kívánunk! (Igee)

Heti kínálat (1)

Az elmúlt hetekben igencsak nagy feneket kerítettek e régen várt szuperfilm bemutatójának. Minden sarokról a történet plakátja köszönt ránk, tele volt vele az újság és a televízió.

A Hobbit c. szenzációsnak ígérkező fantasy premierje rég várt esemény volt, legfőképpen a Tolkien-könyvek olvasói és a Gyűrűk Ura-történetek rajongói körében. A film megannyi mozzanatában hű maradt a könyvhöz, de mint ahogy azt már megszokhattuk, akadnak bőven ettől eltérő részek is. S noha nem szabad elhamarkodott ítéletet hozni egy kibontakozó történet elején tartván, véleményem szerint az első része e nagysikerűnek szánt trilógiának aligha múlja felül a Gyűrűk Ura magával ragadó történetét.

   

A film a már korábban vászonra vitt nagyszerű történetet megelőző eseményeket dolgozza fel, melyeknek főhőse a Gyűrűk Ura sikersztorijában kissé háttérbe szorult Zsákos Bilbó. Hősi történetét a későbbiekben Frodónak ajándékozott kis naplójának meséli el, a Gyűrűk Ura eseményeit 60 évvel megelőzve.

Történetünk a hobbit odújában kezdődik. Főhősünk, fiatal korában kalandra vágyó igazi felfedező volt, legalábbis Szürke Gandalf emlékeiben. Ezért felkeresi őt, hogy vegyen részt egy csodásnak ígérkező kalandban. Köztudott, hogy a hobbitok nem szeretik a kalandokat, ezért Bilbó igen határozottan nemet mondott. A mágus azonban sokkal többet lát benne, mint egy egyszerű kis hobbitot, ezért összehívta a csapatot Bilbó kis odújába – mindezt hősünk tudta nélkül – azzal a szándékkal, hogy vacsora közben megbeszéljék a dolgokat. Itt kezdődik Bilbó csodálatos útja, amiről, Hobbit lévén, korábban még álmodni sem mert.

Ezen a ponton a néző meg is sajnálja a kis teremtést, aki tehetetlenül nézi, hogyan dúlják fel a hazájukért kalandra induló törpök takaros, meleg otthonát. Főhősünk itt még udvarias ifjúként tűnik föl előttünk, aki nem igazán érti, miként keveredett bele az egészbe. És bár fél minden változástól, kalandvágytól hajtva mégis belevág és csatlakozik a törpehordához. Nem igazán tudva mibe vágta fejszéjét.

Tizenöt bátor hősünk tehát útra kel, hogy visszafoglalja egykori hazájukat, Erebornt, melyet több évvel azelőtt Smaght, a sárkány elvett tőlük. Útjuk során megannyi veszély fenyegeti őket, Orkoktól kezdve a trollokon át mindenféle fenevadak. A legnagyobb veszedelmet mégis Azog jelenti, Thorin (a „törpe herceg”) ősellensége, aki megesküdött, hogy addig nem nyugszik, míg ki nem irtja Thorin egész családját vele egyetemben.

A film során természetesen feltűnnek drága tündéink is és fény derül a tündék és törpök közti ősi gyűlölet alapjára is. Rövid időre felbukkan a már jól ismert Fehér Sarumán, ki ellenzi a felszabadító „hadjáratot”. Olyan érzést keltve bennük, mintha tudna valamit és minden erejével azon lenne, hogy tervét véghezvigye. Kis csapatunkat viszont ez nem tántorítja el céljától. A tündékre amúgy sem számító törpék saját felelősségükre útra kelnek Ereborn felé…

A történet egyik nagy hátránya, hogy a néző sokszor belezavarodhat az események kuszaságába. A sok hasonló nevű törpéről nem is szólva. Lehetetlenség közelebb kerülni hozzájuk a film során. Nehéz közelebbről megismerni a karaktereiket, belső világukat, érzéseiket. Az egyedüli, akinek személyiségéhez valamelyest közel lehet férkőzni, az főhősünk, Zsákos Bilbó. A néző sajnálja, hogy ezt a szegény, rendszerető, szorgoskodó jószágot büdös, koszos, érzéketlen törpehorda vesz körül. Vezérük Thorin egyébként kezdettől fogva bizalmatlan vele szemben, úgy gondolja, csak nyűg a nyakukra és – tapasztalatlanságából adódóan – hamarébb odaveszik, minthogy kitenné a lábát a hobbitok földjéről.

Bilbó sem szereti a törpéket, úgy gondolja, koszos és érzéketlen teremtények. Hozzáállása azonban alaposan megváltozik, mikor rádöbben, hogy bizony ők is érző lények, akik csak hazájukat szeretnék visszaszerezni és ehhez kérik a segítségét.

Útja során találkozik a Gyűrűk Ura trilógiából jól ismert Smeagollal, akitől megszerzi a legendás gyűrűt. A legnagyobb változás akkor áll be köztük, amikor megmenti Thorint, a törpök vezérét a gonosz Azog karmai közül, ki trófeaként gyűjteményébe kívánja a törpvezér fejét.

Bilbó a film során hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot. A kis Hobbit bátor, önfeláldozó hőssé nemesedik előttünk, aki megérti végre saját szerepének fontosságát is.

A Hobbit egy kétségkívül kalandos, érdekfeszítő film, sikersztori. A látványvilág, grafika, mint ahogy azt várhattuk, csodálatos, lélegzetelállító. Láthatóan, Peter Jackson semmit sem hagyott a véletlenre. A történet – legalábbis szerintem – ugyan hasonlatos kicsit a Gyűrűk Urához, egészen más viszont a cél, más a küldetés.

Legnagyobb bánatunkra a történet folytatására, azaz a Hobbit következő epizódjára még sokat kell várnunk, ám úgy gondolom, egy ilyen történetre, igenis, érdemes.

Herencsár Viktória

 Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!