Pozsonyban két nagy érdekes filmfesztivál zajlik –  a novemberi Pozsonyi Filmfesztivál és a tavaszi Febiofest. Az idei pedig nemcsak a jubileum miatt lesz érdekes számunkra, hanem mert Fliegauf Bence legnagyobb alkotásainak külön szekciót szenteltek a szervezők.

20 éves hagyományai vannak a Febiofestnek – az eredetileg csehországi fesztivált azért hozták Szlovákiába, hogy a két ország szétválása után kulturálisan ne távolodjanak el egymástól a művészek, rendezők. A fesztivál pedig tovább nőtt és egyre inkább egy V4- es jellege lett. Ma már elsősorban a lengyel, magyar, cseh-szlovák alkotók és alkotások vannak kiemelt helyen, de a nagy filmklasszikusok is helyet kapnak minden évben a Febiofest programjában.

A fesztivál remek oldala, hogy nem korlátozzák komolyabban a földrajzi határok, hiszen roadshow jelleggel működik: kezdődik Pozsonyban március 15-én, 22-én pedig tovább vándorol Trencsénbe (március 22-27.) és Besztercebányára (március 25-27.), majd Túrócszentmártonba (április 2 – 6.), Privigyére (április 8-10.), Nagyszombatba (április 8-11.), és Eperjesre (április 10-14.).

Az rendezvényt Mira Fornay Kutyám, Gyilkos című filmje nyitja meg pénteken, amely februárban a 42. rotterdami filmszemle egyik fődíját hozta el. Újdonság, hogy idén a V4-es koncepciót még hagsúlyosabban kiemelik, a visegrádi négyek kisfilmjeinek versenyén. Itt a húsz darab, 30 percnél rövidebb alkotások közt több ismerős névvel is találkozhatunk – szoríthatunk például Árpa Attila Meldrum House-jáért, Novák Emil Az idő betelt című alkotásáért, ahol Törőcsik Mari játsza a főszerepet, az Álmodóért (Hartung Attila rendezésében), a 180/100-ért (Lőrincz Nándor-Nagy Bálint) vagy a norvég-magyar koprodukcióban készült A szem történetéért.

 hirdetes_810x300  

A szlovák filmek kategóriájában a tavalyi év legsikeresebb alkotásai közt befigyel Prikler Mátyás Köszönöm, jól című fesztiváldíjas mozija, de éppúgy a magyar színeszektől hemzsegő Szeress, vagy menj el! is, Bandor Éva főszereplésével.

A fesztivál minden évben 3+1 rendező munkásságára irányítja a figyelmet (három külföldi, egy szlovák művész), így nemcsak a Michael Haneke Arany Pálma-díjas osztrák filmrendező életművének kulcsfontosságú darabjait (A hetedik kontinens, A kastély, Benny videója) ismerhetjük meg, de Jiří Menzellel elkalandozhatunk Hrabal megunhatatlan világába (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio), és Fliegauf Bence öt filmje is terítékre kerül, köztük a Rengeteg, Dealer, Tejút, Womb és persze a kihagyhatatlan Csak a szél.

A cseh tévéfilmek kategóriájából két mozifilmet ajánlunk: egy detektívtörténetet (A nők, akik gyűlölik a férfiakat – Ženy, které nenávidí muže, Robert Sedláček) és a 35 fölötti nők és a gyermekvállalás modern témáját boncolgató  Ártatlan hazugságok – a felszín alatt (Nevinné lži – pod hladinou, Alice Nellis rendezésében).

A Panoráma szekcióban az európai nagyfesztiválokon utóbbi időben taroló filmek jutnak szóhoz, és mily meglepő, újabb három magyar sikert találtunk – Sipos József Márai-adaptációját (Kaland), a bajszos patrióták versengéseiről szóló Magyar bajuszt (Lakos Nóra) és Szabó István legfrissebb munkáját, Az ajtót.


Mielőtt még túlzottan leragadnánk a szűk szomszédság kínálatánál, említsük meg a többi sikeres külföldi filmet is. A közmunkára ítélt bűnözők angol mindennapjait a Szesztolvajok (The Angels’ Shar) mutatja be könnyed, fogyasztható és szeretetre méltó komédiáként. Cannes-ban a film a zsűri díját vitte el.

Már egy ideje látható a mozikban is A vadászat című dán film, melyet a fesztiválon is levetítenek. A főhős életét tönkreteszi egy gyermeki hazugság – szexuális zaklatással vádolják, és ez egész lavinát indít el. Még a legjobb barátai is elfordulnak tőle, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt. A cannes-i filmfesztiválon ezért a főhőst alakító Mads Mikkelsen megkapta a legjobb férfiszínésznek járó dájat, a film forgatókönyve pedig az Európai Filmdíjat kapott.

A Mozi-ikon plus részleg kiváló lehetőség nyújt nosztalgiázni. Például a mostanában mindent elborító vámpírtörténetek minőségi elődjeivel megismerkedni. Amikor a vámpír még a vértől és nem a nyáltól csöpögött: Nosferatu (Nosferatu, eine Symphonie des Grauens). Az 1922-es fekete-fehér némafilm minden idők leghatásosabb Dracula adaptációja, a rendező Friedrich Wilhelm Murnau teremtette meg azokat a képsorokat, amelyek egy későbbi Dracula-filmből sem hiányozhattak: a vámpír félelmetes árnyékát, amint áldozata nyomában oson, a gróf bábként kiemelkedő testét a koporsóból, és a haláltusát, amelyet vív minden vámpír, ha a napfény rá vetül.

A szemfüles olvasó bizonyára észrevette, hogy idén nemcsak a Febiofest, de Szlovákia is 20 éves 😉 A fesztiválon ezért Szlovákia elmúlt 20 évének legjelentősebb eseményeit bemutató dokumentumfilmeket is láthatunk. Köztük Anna Mečiarová legboldogabb napját (Nejšťastnejší den Anny Mečiarové) – arra a napra emlékezik, mikor is kijelentették Szlovákia különválását.  A büszke anyuka a fia gyerekkoráról, katonaéveiről mesél nosztalgikus sztorikat, melegen ajánljuk! A részleg végigvezet minket a különválás első éjszakáján (Az éjszaka, amikor szétesett az állam – Noc, kdy se rozpadl stát), és dokumentumfilmben emlékeznek Mečiar 1994-es kampányáról (Harmadik visszatérés avagy szlovák Tango 2 – Třetí návrat aneb slovenské tango 2).  Az Egy kis propaganda  (Taka malá propaganda) pedig a Szlovák televízió hírműsorának szerkesztőjének életét mutatja be, akinek az volt a feladata a mečiari években, hogy „Szlovákiáról jó képet fessen“. Kiváló képsorok a televíziós manipulációról. A szekcióban helyet kap Zuzana Piussi majdnem teljes életműve –  Koliba, az ominózus A harmadik hatalom betegsége (Nemoc tretej moci), Ficotól Ficoig, és a Törékeny identitás. A szlovák rendezőnő fiatal kora ellenére komoly biográfiával rendelkezik, a filmejein levezethető gyakorlatilag az összes betegsége a mai szlovák társadalomnak. De ha az elmúlt húsz évről beszélünk nem hagyhatjuk ki a roma témát (Roma Ház – Rómsky dom, Szonyáról és a családjáról – O Soni a jej rodine, Kicsi Otthon – Malá domov) és a Bezák-ügyet sem ( Az emberi arcú érsek – Arcibiskup s lidskou tváří).

Cseh-szlovák dokumentum filmek közül a legérdekesebbnek A történelemóra (Hodina dejepisu) és a Nyilvános WC (WeC verejná) című filmeket találtuk. Az előbbi azt figyeli, hogyan oktatják egy magyar és egy szlovák gimnáziumban a trianoni békeszerződést, és vajon még mindig ez az alapja a magyar-szlovák kapcsolatok feszültségének? Vagy a „magyar kártya“ már csak a politikusok jól irányzott marketingfogásai? Az utóbbi pedig egy mindenki által nagyon jól ismert kis-nagy problémát dolgoz fel, méghozzá, hogy a nyilvános wc-k állapotából mennyire olvasható ki az ország globális helyzete és kultúrája. „Az egész világ egy wc, barátom!“

A fesztivál főszeervezője, a Szlovák filmklubok egyesülete is 20. születésnapját ünnepeli. Ennek kapcsán lehetőséget adtak a tagoknak, hogy szavazzanak, a Jukebox szekcióban ők melyik öt filmet szeretnék látni a fesztiválon. A top ötben pedig Emir Kusturica A cigányok ideje (Dom za vešanje) és Andrej Tarkovszkij Tükör (Зеркало) című alkotásán kívül Tarr Béla A torinói ló című filmje is benne van. Mi megmondtuk: igazi magyar filmdömping.

A választék olyan széles és olyan tarkabarka, ehhez csak annyit lehet hozzátenni: kevés alkalommal jut el Szlovákiába ennyi kortárs magyar alkotás. Ajánljuk hát, hogy mindenképp éljetek az alkalommal. 🙂

És akinek ez nem elég – a teljes programot a Febiofest oldalán tekintheti meg, a fesztiválon vetített 129 filmből biztosan megtalálja a saját ízlésének megfelelőt.

 

Lengyel Diana

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket a FacebookonTwitteren, és Tumblren is!

Tavaly ilyen volt:

Még több a jóból – Febiofest a hétvégére

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!